Regisztráció  Belépés
lyzbet3.blog.xfree.hu
A sikeres ember az, aki reggel felkel, este lefekszik, és közben azt csinálja, amihez kedve van. Köszöntelek a blogomban. ...... Elizabeth
1970.10.13
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
Mikor már késő rádöbbeni...
  2012-03-30 22:43:38, péntek
 
  Amikor aznap este hazaértem, a feleségem felszolgálta a vacsorát, megfogtam a kezét és azt mondtam, "Szeretnék valamit elmondani". Ő leült és csendben evett. Megint láttam a fájdalmat a szemében.
Hirtelen nem tudtam, hogyan nyissam ki a számat. De muszáj volt vele tudatnom, min gondolkodtam. El akarok válni. Hoztam fel a témát nyugodtan. Nem tűnt idegesnek a szavaim hatására, helyette inkább lágyan megkérdezte, miért? Kikerültem a kérdést. Ez feldühítette. Félredobta az evőpálcikákat és rám üvöltött, te nem vagy igazi férfi! Azon az éjjelen nem beszéltünk egymással. Ő sírdogált. Tudtam, hogy rá akar jönni, mi történt a házasságunkkal. De nem igazán tudnék neki kielégítő választ adni, én már Janet szeretem, nem őt.
Nem vagyok már szerelmes belé. Csak sajnáltam! Mély bűntudattal, felvázoltam egy válási szerződést, amiben az állt, hogy megtarthatja a házat, a kocsit, és a cégem 30 %-át. Rápillantott, majd darabokra tépte. A nő, aki 10 évet töltött velem az életéből, idegenné vált számomra. Sajnáltam, hogy elvesztegette az idejét, forrásait, energiáját, de nem tudtam visszavonni, amit mondtam, hogy én már Janet szeretem. Végre hangosan sírt előttem, ami pontosan az volt, amire számítottam. Hogy sírni láttam egyfajta megkönnyebbülést jelentett számomra. A válás ötlete, ami már hetek óta kínzott, szilárdabbnak és tisztábbnak tűnt most.
Másnap nagyon későn értem haza és láttam, hogy valamit ír az asztalnál. Nem vacsoráztam, hanem egyenesen aludni mentem és nagyon gyorsan elaludtam, mert fáradt voltam a Jane-nel töltött eseménydús nap után.
Amikor felébredtem, még mindig ott ült az asztalnál és írt. Nem érdekelt, úgyhogy megfordultam és aludtam tovább. Reggel megmutatta a válási feltételeit: semmit nem akar tőlem, hanem 1 hónap felmondási időt kér a válás előtt. Azt kérte, hogy ez alatt a hónap alatt, mindketten tegyünk úgy, mintha normális életet élnénk, amennyire lehetséges. Az indokai egyszerűek voltak: a fiunknak 1 hónapon belül lesz a vizsgája és nem akarja összezavarni a tönkrement házasságunkkal. Ez számomra elfogadható volt. De volt még valami, megkért, hogy idézzem fel, ahogy az esküvőnk napján a karjaimban bevittem a hálószobába. Arra kért, hogy ez alatt az egy hónap alatt, minden nap, reggelente a karjaimban vigyem ki a hálószobából az ajtó elé. Azt gondoltam, kezd megőrülni. Csak azért, hogy az utolsó napokat elviselhetővé tegyem, beleegyeztem a furcsa kérésébe.
Elmondtam Jane-nek a feleségem válási feltételeit. Ő hangosan nevetett és azt gondolta ez abszurdum. Nem számít milyen trükköt alkalmaz, szembe kell néznie a válással, jegyezte meg gúnyosan. Semmiféle testi kapcsolatom nem volt a feleségemmel, mióta bejelentettem, hogy el akarok válni. Úgyhogy amikor az első nap kivittem, mindketten olyan sutának tűntünk. A fiunk tapsolt mögöttünk, apu a karjaiban tartja anyut. A szavai fájdalmat okoztak nekem. A hálószobából a nappaliba, majd az ajtóhoz, több, mint 10 métert sétáltam vele a karjaimban. Ő becsukta a szemét, és gyengéden azt mondta, ne mondj semmit a fiunknak a válásról. Én bólintottam, kissé dühös voltam. Letettem az ajtón kívül. Ő elment a buszhoz, ami a munkába viszi. Én egyedül vezettem az irodáig. A második napon mindketten lazábbak voltunk. Ő nekidőlt a mellkasomnak.
Éreztem a blúzának illatát. Rájöttem, hogy hosszú ideje nem néztem meg alaposan ezt a nőt. Rájöttem, hogy nem fiatal már. Halvány ráncok voltak az arcán, a haja őszült! A házasságunk komoly áldozatot követelt tőle. Egy percig azon gondolkodtam, mit tettem vele. A negyedik napon, amikor felemeltem, úgy éreztem, hogy visszatért egyfajta meghittség. Ez az a nő, aki 10 évet adott nekem az életéből. Az ötödik és hatodik napon, úgy éreztem a meghittség érzése megint erősödött. Jane-nek nem beszéltem erről. Egyre könnyebbé vált a karjaimban vinni, ahogy telt a hónap. Talán a mindennapos edzések megerősítettek. Egy reggelen válogatott mit vegyen fel. Felpróbált jó pár ruhát, de nem talált egyet sem, ami ráillett volna. Majd sóhajtott, minden ruhám kinyúlt. Hirtelen rájöttem, hogy milyen vékony lett, ez volt az oka, hogy egyre könnyebben tudtam őt vinni.
Hirtelen megértettem ... óriási fájdalmat és keserűséget halmozott fel a szívében. Öntudatlanul nyúltam feléje és megérintettem a fejét. A fiunk ebben a pillanatban lépett be és azt mondta, Apu itt az idő, hogy kividd anyut. Számára, hogy látta az apját karjaiban kivinni az anyját, élete fontos részévé vált. A feleségem jelezte a fiúnknak, hogy jöjjön közelebb és szorosan megölelte. Én elfordítottam az arcom, mert féltem, hogy az utolsó pillanatban meggondolom magam. Ezután a karjaimban tartottam, kisétáltam a hálószobából, keresztül a nappalin, az előszobába. A karjai lágyan és természetesen pihentek a nyakam körül. Szorosan fogtam őt, pont olyan volt, mint az esküvőnk napján. De a sokkal könnyebb súlya elszomorított. Az utolsó napon, mikor a karjaimban tartottam, alig tudtam megtenni a lépéseket. A fiunk elment az iskolába. Szorosan tartottam őt és azt mondtam neki, nem is vettem észre, hogy az életünkből hiányzott a meghittség, az intimitás.
Elvezettem az irodáig ... gyorsan kipattantam a kocsiból, anélkül hogy az ajtókat lezártam volna. Attól féltem, ha bármennyit is késlekedek, meggondolom magamat. Felsétáltam az emeletre. Jane kinyitotta az ajtót és
azt mondtam neki, Sajnálom Jane, nem akarok elválni. Csodálkozva rám nézett, és megérintette a homlokomat. Lázas vagy? Kérdezte. Elvettem a kezét a fejemről, Sajnálom Jane, ahogy mondtam, nem válok el. A házasságom talán azért volt unalmas, mert nem értékeltük életünk apró részleteit, nem azért mert már nem szerettük egymást. Rájöttem, hogy attól kezdve, hogy az esküvőnk napján karjaimban vittem haza, egészen addig kellene a karjaimban tartani, míg a halál el nem választ minket. Jane hirtelen magához tért. Hangosan felpofozott, majd bevágta az ajtót és zokogásban tört ki. Lesétáltam a földszintre és elhajtottam.
Az útba eső virágboltban rendeltem egy csokor virágot a feleségemnek. Az eladólány kérdezte, mit írjon a kártyára. Mosolyogtam és azt írtam, Minden reggel a karjaimban viszlek ki, míg a halál el nem választ.
Azon az estén mikor hazaértem, virág a kezemben, arcomon mosoly, felrohantam az emeletre, azért, hogy a feleségemet az ágyban találjam - holtan. A feleségem hónapokig harcolt a RÁKkal és én annyira el voltam foglalva Jane-nel, hogy észre sem vettem. Tudta, hogy hamarosan meg fog halni és meg akart menteni bármiféle negatív reakciótól a fiunk részéről, ha végig visszük a válást. Legalább a fiunk szemében én egy szerető férj vagyok. Életetek apró részletei amik igazán számítanak egy kapcsolatban. Nem a ház, nem a kocsi, tulajdon, pénz a bankban. Ezek csak előmozdítják a boldogságot, de önmagukban nem adhatnak boldogságot. Szóval találj időt, hogy a házastársad barátja légy és tegyétek meg azokat az apró dolgokat egymásért, amik meghittséget, intimitást eredményeznek. Legyen valóban boldog házasságotok!
Ha nem osztod ezt meg másokkal, semmi sem történik veled.
Ha megteszed, talán megmentesz egy házasságot.
Az életben a legtöbb kudarcot olyan emberek szenvedik el, akik nem ismerik
fel, milyen közel is voltak a sikerhez, mikor feladták.

Számomra ismeretlen szerző!
 
 
0 komment , kategória:  NOVELLÁK, elbeszélések  
Azt mondod „csak egy zene”?
  2012-03-06 20:39:18, kedd
 
  Azt mondod ,,csak egy zene"?
Ez nem ,,csak egy zene", amit hallgatok, hanem érzés, emlék, gondolat. Minden ami én vagyok, amire gondolok, amit el akarok felejteni, amilyenné válni szeretnék. Sok-sok ritmus, dallam, szókapcsolat ami belém bújik. Nyomot hagy és nem felejtem addig amíg fontos. Mélyíti a sebeket vagy épp eltörli minden gondomat, jó kedvet és harmóniát önt belém. Csak néhány perc, másodperc és máris jobbá válik miden.


Link
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek - Vágyakozás  
Dudás Kálmán: Vers
  2012-03-06 20:29:16, kedd
 
  Az álmok tarka szőnyegén hempereg húszéves vágyam,
De a józanság egyszerű, jó tükrét magamban hordom.
Én mindig a csöndes csodák kiújult mezőit jártam,
De a Ma durva tenyerét lelkemen cipelem folyton...

Tudok a mámorról, lázról, - csókról, mosolyról, lányról,
De engem újabb csókvágyak sodornak messze vizekre.
S a hétköznapok elunt-bús nyugalom-sejtelme vádol,
S indigótengerekre űz: ájult ábránddal lihegve...

Tudok a néma órákról, méla szélcsendről lelkemen,
Ha az áldó béke langyos, mámoros, ámult árnya nyom.
De olykor-olykor orkánok érkezése, borús sejtelmen
Dúl át sötéten bennem, és - burkolva barna fájdalom.

Ó, Élet, néha oly szépnek, színesnek látlak, sóvárglak!
Fényt, virágot s örök mosolyt látok álomszép arcodon -
Néha mindent elrútító, komor, elborító fátylak
Lengnek szememre: s ülnek mint sose kiszépülő korom.

Néha szelídség a szavam: nógató puha a kedve,
S ölelésre csukló jóság könnyes szánalom a karom -
Néha szívem köré, mintha átkok szennye telepedne:
Korbáccsá válik a szavam: sújt, dübörg, ha úgy akarom...

És néha, mint büszke páva - gőg szökik énem egére,
S bennem ismeretlen hatalmak ezre erjed, dagad és lázad -
De néha roskadt lelkembe alázó énekek fénye
Hull: ó, ilyenkor jól tudom, testvér, hogy mi az alázat.
Mégis én vagyok mindez: dús haragban, szeretetben,
Könnyben-mosolyban, alázatban-gőgben; fészke: borúnak-fénynek,
Lehet fáradt lelkek vágyott várt, jó kikötője lelkem;
Mindent átölelő: árny-fény, kacaj-bú, könny-mosoly: - Élet...

(Forrás: Kalangya, I. évf., 1932. szept. 5.sz.)
 
 
0 komment , kategória:  Dudás Kálmán  
Dudás Kálmán: Anyám kezei: jóság és áldás
  2012-03-06 20:26:02, kedd
 
  Ki tud arról a nagy jóságról, puha áldásról,
melyek karjaid, fiatal, fehér karjaid
ölelésében, vigasztaló simogatásában illatozott
gyermekkoromban? - Ha fölriadtam álmaimból,
s Te hozzám suhantál a fekete éjszakán át,
és két karod jósága világlott, akár a fárosz.

Ki tud a Te két anyai karod eleven áldásáról,
mely biztos tenyerére vette botladozó,
téveteg lelkemet ártatlan éveimben?

Jótékony kezeid formáló, tiszta művészetét valaki tudja?
És csodás ereje varázsát ki sejti -
mellyel új akarást, friss erőt, ép hitet simítottál belém:
ha megtépázva, törten, betegen hazavetődtem,
s karjaidba hulltam, mikor megrugdosott,
és arcomba vágott a goromba élet...

És ki tudja fölmérni áldó karjaid,
száraz, beteg kezeid éltető vigasza mélyét,
munkás kezed örök lankadatlanságát:
hogy utánam küldhesd utolsó falatod?
És ki szólhat kérges anyai kezeid, szent kezeid
mélységesen buzgó, nagy hitéről: melyeket estente
imára kulcsolsz -- értem is, hálátlan fiadért.

Ó, anyám kérges kezei: áldás és jóság!
Ti vagytok a Tavaszom. Ti virágos, tavaszi ágak vagytok,
S az Isten felé bólongtok szeretetek tiszta illatával,
Ti vagytok a fény, mely utamra süti
biztos, fehér jeleit, ha fáradtan vonszolom magam
az életrengeteg botlató sűrűjében.
Ti vagytok mindenem:
Jó anyám szent, szikkadt, beteg kezei...
 
 
0 komment , kategória:  Dudás Kálmán  
Dudás Kálmán: Amit szeretek
  2012-03-06 20:25:06, kedd
 
  Szeretem a komoly, hajlongó hűs fákat,
Ha rajtuk újult nótát muzsikál
Tavasszal a szellő: lágy finom gitár,
Vagy ha nyárviharban nekibuzdult, vad szél
Torzítja-szépíti sötétfényes arcuk,
Melyen késő ősszel hervad árva bánat...

Szeretem az áldó napsugarakat
Konok tüzükkel (magyar?) nyár delén
Beérő, buja, búzatáblás mezőn.
- Mert ilyen forró mezőkről jöttem én -,
S szeretem a gyémánt holdsarlót, ha arat
Szelíd őszegeknek bágyadt szőnyegén...

Szeretem a dús őszverőfényt
Ha végigönti az elhaló avart,
S az estbe haló ezüst jegenyéket:
Megértő, selymes, igaz szeretőként,

És szeretem az esti tornyokat, ha
Bácskai égre karcsún feketéllnek...
És szeretem a csöndes, büszke lovakat,
Mikor zöldmohás vén vályún boronganak,
S a sandaszemű bús, barna bivalyt
- ha őszi-szántásba szügye beledagad -,
pihenni árnyban aranyfák alatt,
Hova a poros pór deleltetni hajt...

De mégis, amit legjobban szeretek,
Könnyes Testvéreim, szomorú emberek,
Mindig jó, megértő egy-lenni veletek,
S ha az életsúlyba görbed bús vállatok,
Vigasztalón enyhén gyűrött, bús homlokon
Csókolni Titeket. S ha könny ül szemetek

Szomorú szögletén: szelíd szavamból szőtt
Puha keszkenővel kitörülni azt.
Szavaim balzsamát önteni a sebre...
Legalább ekképpen nyújtani vigaszt...
- Ó, ha föltámadna a régi szeretet,
Testvéreim, mindig egy-lenni veletek,

Mindig megérteni, bízni és szeretni,
Megérteni könnyet, tompa bánatot
Szeretni igaz testvér-szeretettel,
Mert mostoha sorsunk olyan egy, rokon,
De ilyen sorsban is egy-lenni veletek,
Megérteni, bízni, remélni, szeretni,
Reményt aratni rossz, rontó gondokon,
Hinni szeretek!...
 
 
0 komment , kategória:  Dudás Kálmán  
„Van mikor egy ember olyan vonzalmat ébreszt bennünk
  2012-03-06 20:20:59, kedd
 
  ,,Van mikor egy ember olyan vonzalmat ébreszt bennünk, hogy mikor a közelébe vagyunk, elgyengülünk és az eszünk harcol ellene, de tagjainkban érezzünk azt a mérhetetlen vágyat iránta, ami elöl hiába menekülnénk, hisz úgy sem tudunk, mert a szívünk diktál, és az akarat már mást is mond..." , hogy mikor a közelébe vagyunk, elgyengülünk és az eszünk harcol ellene, de tagjainkban érezzünk azt a mérhetetlen vágyat iránta, ami elöl hiába menekülnénk, hisz úgy sem tudunk, mert a szívünk diktál, és az akarat már mást is mond..."


 
 
0 komment , kategória:  Idézetek - Vágyakozás  
Az élet megtanított arra, hogy mikor harcoljak valakiért,
  2012-03-06 19:12:03, kedd
 
  Az élet megtanított arra, hogy mikor harcoljak valakiért, és mikor álljak félre, ha én nem szeretek, vagy ha engem nem szeretnek! Megtanított arra is, hogy mikor a legfontosabb döntéseket hozom, hogy döntsek jól! Azt is megmutatta, hogy sok embert elvesztek, és sok embert el kell majd engednem, akiket szeretek, de erősnek kell lennem, és arra kell gondolnom, hogy mások számítanak rám! Idővel begyógyulnak a sebek, mert aki elment, az nem jön vissza. Persze ebből természetesen sok minden nem igaz. Az élet csak remélni tanított meg. Remélni azt, hogy tudjam, mikor kell harcolni, s félreállni. Remélni, hogy jó döntést hozok, mikor döntést kell hoznom. Remélni, hogy akit elvesztek, annak jobb lesz, és én majd erős tudok maradni, hogy továbblépjek, és csak a jó emlékeket őrizzem meg. Remélni, hogy begyógyulnak a sebek, a legmélyebbek is, begyógyuljanak, de ne tűnjenek el. Minden egyes sebet szeretek a szívemen, minden én vagyok, és a múltam, ott kell lenniük! Gyönyörű hegek... Nélkülük üres lennék. Tehát csak remélhetem, hogy így fogok élni. De nekem ez a pár remény pont elég. Így akarok élni...


 
 
0 komment , kategória:  Idézetek - Vágyakozás  
A múltban ragadtam
  2012-03-06 19:00:53, kedd
 
  A múltban ragadtam. Sétálgatok az emlékeim között. Olyan, mintha a jelenben lennék, de mégsem. Látom az emlékeimet, de már nincsenek meg az érzések. Az érzések, amik az emlékekhez tartoztak. Érzések, amiket irántad tápláltam. Csak sétálgatok a saját múltamban. A múltamban, ami egykor jelen volt, gyönyörű szép. Olyan, mint egy virágzó rét. S ma már csak egy sivár semmiség. Egy hely, ahova senki sem megy szívesen. Én mégis megteszem. Itt vagyok, és sétálok. Emlékek. Már csak ezek várnak. Nem egy mosoly fogad, amit egykor te küldtél felém. Megfakult emlékek, egykori érzések. Ezt látom csupán. Semmi mást. De még ezek az emlékfoszlányok is mosolyt csalnak az arcomra. A különbség csak az, hogy ez a mosoly csak egy pillanatig tart. Aztán felváltja egy éles fájdalom. A szívemet szúrja, hogy tudom, mi vár a jelenben. Visszatérek hamarosan ígérem. Csak várj még egy percet. Vár egy percet, hogy elfelejthesselek. Aztán ígérem, újra itt leszek. De addig csak múltam marad nekem... Ezt kérlek ne vedd még el ezt tőlem...

 
 
0 komment , kategória:  Idézetek - Vágyakozás  
Meg fogok halni.
  2012-03-06 18:53:42, kedd
 
  - Meg fogok halni.
- De nekünk még együtt kell lennünk...
- Majd a következő életünkben. Az enyém most véget ér.
- Tudom, hogy fontos voltam neked valahol a lelkedben, mindig is. Tudom. Éreztem.
- Most is az vagy. Mindörökké az leszel.
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek - Vágyakozás  
Soha nem gondolok arra
  2012-03-06 18:51:28, kedd
 
  Soha nem gondolok arra, hogy jó lett volna, ha fiatalnak ismerlek meg, ha akkor jön el a pillanat. Nem érzem, hogy vesztes lennék, mert nélküled éltem az életem. Olyan vagy számomra, (és azt hiszem, én is olyan vagyok) mintha azóta léteznél, mióta megismertelek, mert nincs emlékem a múltadról. Mikor megszerettelek, már magadban hordoztad az ifjúságod és az öregséged, nincs korod, csak minden, ami Te vagy benned van. Elkészültél. A nélkülem töltött napok voltak az építkezésed napjai, nekem építkeztél, hogy azzá légy, aki vagy. Mint az összerakós játék, ami mozaikonként válik késszé, az se öreg, és nem fiatal, hanem egész.

 
 
0 komment , kategória:  Idézetek - Vágyakozás  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
2012.02 2012. Március 2012.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 13 db bejegyzés
e év: 904 db bejegyzés
Összes: 2853 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 32
  • e Hét: 167
  • e Hónap: 1705
  • e Év: 50821
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.