Regisztráció  Belépés
bzsuzsanna.blog.xfree.hu
"Az emberek kevésbé szégyellik bűneiket, mint gyengéiket és hiúságukat!" - La Bruyere L. Burda Zsuzsanna
1943.02.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 19 
Az Irodalmi Jel - ben olvastam, kaptam!
  2012-04-28 22:52:09, szombat
 
  Mészely József

Kertedben

Szívélyes emlékül L. Burda Zsuzsának

Május nyomába lépő
június első napja volt.
Egy hintázó ágon
darázs duruzsolt.

Hallgatván a gondból
kiölelő csendet,
hirtelen elbűvölt
a smaragdzöld kerted.

Váratlan a lomb-résen át
a beküllőző napnak fénye,
káprázatot gyújtott
a fáradt szemembe.

Már szinte nem is láttam
a tuják karcsú sudarát,
csak hallottam zengeni
egy madár lüktető dalát.

Ahogy betrillázott
a lélegző csendbe,
éreztem a lelkem
elönti a béke.

Ó, kedvem támadt
áldani a Teremtőt,
hisz ízlelhettem kertedben
az édeni őserőt.
 
 
1 komment , kategória:  Általános  
Nyugat- Magyarországi Egyetem :Farkas László
  2012-04-26 22:58:56, csütörtök
 
  Farkas László a Mosonmagyaróvári Egyetem Docense, aki biológus, előadást tartott ma este a Bahia Tea-Ház előadó termében. A Kistérségi Aranypor Irodalmi Társaság hívta meg Farkas Lászlót, kedvenc költője: Szabó Lőrinc élete, versei, fordításai témában.

A biológus- tanár az újra hasznosított, (kidobott, kukákból) gyűjtött alkotásokról is híressé vált a városban. Most a versek csodálatos birodalmába hívta a hallgatókat. Olyan szívvel, érzésekkel beszélt Szabó Lőrinc életének egy- egy epizódjáról, verseiről, amit sok- sok jegyzettel kibővítve mondott el nekünk, hogy felmelegítette körülöttünk a levegőt és a lelkünket.

Nekem nagyon tetszett és azt éreztem minden jelenlévőnek az előadó értelmezése, a verseket amint felélesztette és lelkét lehelte bele. Csodálatos előadásban volt részünk!
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
IMA - Vincent van Gogh ( OMÁZS) egy festő útján.....
  2012-04-23 20:32:06, hétfő
 
  Átviszem a városon az emlékeimet
/IMA - Vincent van Gogh /OMÁZS/

I. vers

Álmok botlanak az éjszakába.
Kandeláberek fakó lámpáin
öngyilkos bogarak zúgják
a semmi köröket.
A kifáradás buktatója
vesztükbe fulladó szédület.
Kihűlt éjszaka falán
képeim vádló szemek,
visszanéz, én rámeredek,
majd visszanevet kudarcok
keservén.
Elhittem a hazug ígéretet,
most vállamon hordom
annak minden terhét,
majdnem feledést.
Üres a szívem, hát elmegyek.
Az ítélet pengeélén
nem lehet táncolni tovább,
nem merek.
Átviszem a városon
az emlékeimet.

II. vers

A tengerhez vágyom:
hűvös hullámok józan
ítéletére. Apró kavicsok
koptatják mezítelenségem,
semmit sem ígérve
egy hattyú vár,
eltévedt madár gondolatom
kisimítja az időtlenséget.



III. vers

Talán már semmi sem maradt,
csak az utánam néző
város fala.
A messzeség mögöttem,
előttem halad.
Beláthatatlan az utam:
elég ebből, pokoli valóság!
Keresni kellene...
hol a mennyország.
Valami pihenést,
csöppnyi könyörületet,
megosztani mindent
mindenkivel.
Szivárványból szalagot
fonva,
forogni egyre csak menni
a távolba...
Talán nem nyomaszt
egy féltő mozdulat,
a tenyeremből egy csöppnyi
vér, mindnyájunkért fakad.

IV. vers

A bátorságot kellene igazítani,
az igazságot felhangosítani.
Akinél már ott a kegyelem,
egy keveset tudjon adni nekem.
Amikor fény nyílik az égen,
még visszafordulhatnék,
ha egy kéz nyúlna értem.
Hullámzik köröttem minden,
nem akar segíteni az Isten.
Görbe a tükröm, furcsa a táj,
kezemben a remény, kihűlt madár.
A rétek illata elmaradt,
színes szirmaival a lét:
hallani kellene a zenét!

V. vers

Hintázó faágakon
selymet fon a fény.
Sebzett bokrok, furcsa táj,
elidőzik a messzeség.
A horizont megfeszül,
közelebb jön a talány.
Hideg homlokát szorítja,
sziklaszilárd idő,
felkiáltó magány.
Szavak csendjében néhány mozdulat,
hintett gyümölcsillat a kertek alján.
Hunyorgó reggelre terel emlékezeted.

VI. vers

Az ébredést a hajnal hozza,
visszaenged az álmaidba.
Még benned él egy búcsúzás,
vagy véget ér.
Messze még a szabadulás!
Ablakod ködös valótlan kép,
mert láthatatlan a néma
vonulás, a maradék idő,
halovány folt,
sápadt festetlen vászon,
amikor a remény visszaér.

VII. vers

A szivárvány hidat von a tájra.
Újra teremti a pillanatot.
A csillagok mind égi virágok
kinyílnak, mint a világ
átszűrt valóság ketrece.



VIII. vers

A magány titkos rácsain
a lélek lüktet ott belül.
Gondolatod hárítja a pillanatot,
mely visszatartja lélegzeted.
Aztán felszakad benned valami,
nem tudod, nem ismered a nevét.
Forrón szabadul a szikrányi remény,
mosolyogsz, amikor senki sem látja.
Megborzongsz: a gondolatod
lassan partot ér.

IX. vers

A csillagok háza mind kihűlt,
kopár mezők őrzik a hangokat.
Ébren álmodod az életed,
csak szédítő próba az utad,
tompítja fájdalmad a néma táj.

X. vers

Keskeny fénycsík jut a szobádba,
a világból több már nem maradt.
Ringó gyertyafény az álmod,
csendesen ülsz az asztalod előtt.
Elhalkul a véred zubogása,
imára kulcsolod kezed,
ráhajolsz egy elképzelt virágra:
lepréselt és illata sem volt.
Elgyötört a semmi vallomása,
a sötétség szüntelen követ.
Átölel a lélek vonulása
hideg lett és minden oly süket.

XI. vers

Így jobb lesz, könnyű a halálom,
a lelkem már szomszédolni ment.
Arcomon szétfolyó varázslat,
menekülni tudom késő lett!
Átlépek a csillagbuktatókon,
minden késő!
Most már elmegyek.

L. Burda Zsuzsanna
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Bánk András kiállítására írtam, a Jászsági festőnek!
  2012-04-21 21:48:03, szombat
 
  Egy kiállítás után...

/ Bánk Andrásnak 2008. október 11./

Kiállításodon álltam
merengve,
Nézelődők, bámulók
között.
Gondolataimban mélyen
elmerülve,
válogattam képeid között.
,,Vissza-vissza rémlett
a sok-sok tarka kép!
Mikor kisgyermek az ember...
Vagy felnőttkorba lép.
Elsuhant előttem Anyám,
ezüstös fény haján:
Hosszasan néztem
két dolgos kezét..."
Vágyakozást láttam:
,,a felhők, a Nap is
másként... a napnyugta
sem olyan...
Más, ahogyan a Jászság felett
Az idő rohan."

L. Burda Zsuzsanna
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Rábaközben - Csornán...
  2012-04-20 23:25:49, péntek
 
  Dr. Nagy Miklós: Afrikai tájakat - embereket és állatokat festett meg, egy gyermekkori emlék kapcsán.

A Németországban élő festőművész, akinek polgári foglalkozása vegyészmérnök, megfestette Afrikai kiállítását 42 képben. Nagy részük akril, akvarell festékekkel, azok adta lehetőségeket kihasználva festette meg, légiesen szép tiszta képeit. A kiállítást Csornán nyitottam meg a Művelődési Ház emeleti galériájában. Meglepetésemre nagyon sokan volta kíváncsiak Afrikára és Nagy Miklósra, aki Rábaközben, Acsalagon született.
Nem győzöm ismételni a gyermekkorban szerzett élmények mennyire fontosak életünkben. Építenek és rombolhatnak is. Nagyon ritka, amikor nem hordozzuk életünk során a gyermekkorban szerzett, kapott élményeket. A festőművész Nagy Miklós, gyermekkorában kapott egy mesekönyvet a csodálatos Afrikai állatokról. Mindössze 6-éves volt. Minden kép alatt egy- egy verset olvashatott. Egy vers maradt meg emlékezetében évtizedeken át. Ez lett mottója a meghívójának.

Nagyon felemelő érzés, amikor valaki visszatér hazájába, kötődik gyermekkori emlékeihez és megvalósítja álmait, majd vissza hozza azokat abba hazába, ahol ezeket az élményeket kapta.
A Rábaközi emberek, melegszívűek. Büszkék arra aki közülük kiemelkedik, aki visszatér megmutatni kincseit.

A Rábaközi Magazin honlapján megtekinthetők lesznek hamarosan a kiállítás színes pillanatképei. Csornán a Művelődési Házban a kiállítás, május 4-ig látogatható a nyítvatarás idejében.




 
 
1 komment , kategória:  Általános  
Bús Dunai emlék...
  2012-04-17 20:04:20, kedd
 
  L. Burda Zsuzsanna

NÉHA BENNEM BÚS DUNAI EMLÉK


Te szép tavasz, halványkék ragyogása.
Bennem: bús Dunai emlék.
Érzem didergő hideg hullámaid,
riasztó képet festenek szűkölő elmék.

Árvult lelkem kutatja mindhiába,
elmúlt ragyogás helye üres emlék.
Fosztogatta mind, ki megkapta,
nem találod többé, örökre múlik.

Tágas palota a szívem, hiúzok tanyája,
tombolnak, isszák véremet.
Elárvult testemnek élhetne bája,

lelkem ostoroz, múlik szépségem varázsa.
Vad tüzek csitulnak szelíd lángoknak,
elégett álmokat dédelgetőn.

2012. 03. 19.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Biankának szól a versem!
  2012-04-17 19:44:31, kedd
 
  Májusi ölelés

Tiéd minden erő,
még nálad a fény
akár...
osztogasd, vagy
nyújtsd kezed!
Tiéd a Föld,
a rengeteg.
Szórhatod szerte...
a csillagszóró ébredést,
akár egy májusi
ölelést.

L. Burda Zsuzsanna
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Séta a Montmartre-on: Botz Domonkos írása.
  2012-04-13 20:00:20, péntek
 
  Távol állnék az igazságtól, ha azt mondanám, hogy pusztán a nyárelővel érkező meleg volt az, ami a Montmartre-ra, vagy, ahogy a franciák nevezek ,,Place du Tertre", az-az a dombra csábított. Valójában az emlékeimet keresni jöttem fel a Sacrecoeur mögötti kis utcácskákba, ahol, mintha még a századelőn megállt volna az idő. Egy csenevész fácska melletti padon egy idős úrral osztoztam, és utat engedtem a feltörő, megmásíthatatlan múltnak. Hetek, hónapok tolultak egymásra megállíthatatlanul, arcok váltogatták egymást, ismerős cipősarkok kopogtak a köveken, képek, hangok váltogatták egymást végeérhetetlenül. Gondolataimból ezúttal még az erényeiket olcsón árusító lánykák kacér, félre nem érthető gesztusai sem tudtak kibillenteni.
Délutánra a szél felerősödött és komor, vészjóslóan sötét fellegeket görgetve maga előtt adta tudtul számomra, hogy pillanatokon belül itt az égi áldás. A bazilika - ezúttal, mint menedék - innen távolinak tűnt, ezért szokásomtól eltérően, a rue des Martyrs helyett az északi oldalon indultam meg lefelé a rue des Saulles irányába. Lépteimet felgyorsítottam és szinte együtt szaladtam a meredeken lejtő utcával, házacskáival, miközben egy-egy szélroham szinte súlytalanná tett. Valósággal repültem lefelé. Már csak méterekre voltam a kávézótól, melynek bejárata felett hangosan nyikorogva himbálódzott egy kopottas cégtábla, amikor megnyíltak az égi csatornák és hatalmas cseppekben esni kezdett. A kövér, nedves pacáktól testhez tapadó inggel, és csapzott hajjal szinte beestem az ajtón. A helységben félhomály volt a kinti sötét miatt. A lámpákat még nem kapcsolták fel, igaz nem is volt kinek. A pultos egy újság fölé görnyedve mazsolázott vaksin a lapok közt, de érkezésemről, mintha nem vett volna tudomást. Valahol a közelben hatalmas reccsenéssel csapott be egy villám, és egy pillanatra fényárba borította kávézót, és megvilágította az egyetlen vendég arcát, aki hátul az ablak melletti asztalnál ült. Arrafelé vettem az irányt.
- Megengedi, hogy ideüljek? - kérdeztem, és már odébb is húztam a széket. Meg voltam elégedve magammal, a határozottságommal és a magabiztosságommal, de úgy vettem észre a testtartásából, hogy a pultoshoz hasonlóan ő sem vesz rólam tudomást. A férfi könnyű esőkabátja, mely ültében szétnyílt és a padlóra lógott, látni engedte divatos, finom anyagból készült öltönyét, melyet mellénnyel viselt. - Ne értse félre, igazán nem akarok bizalmaskodni, de ha vár valakit, akkor inkább átülök egy másik asztalhoz. Szóval, nem. Igaza van, jobb is néha egy kicsit egyedül lenni, hacsak nem jön egy hozzám hasonlóan tolakodó, pimasz fickó. Ez persze még mindig jobb, mint egy bőrig ázott nő, abban ugyanis van valami illúzióromboló, bár tudom, ezt a kijelentésemet most sokan vitatnák. - Már ne haragudjon, hogy megkérdezem, de Ön valami ügyvédféle? Mert a külseje alapján akár annak is nézhetném, no és még sok másnak is persze. Igaz, a ruha nem jelent semmit, láttam én már tömeggyilkost is fehér ingben, elegáns öltönyben, ápolt külsővel és olyan szétterülő mosollyal az arcán a tárgyalás alatt, hogy a televízió képernyőkre alig fért rá. Természetesen ezzel a világért sem akarnám önt hozzá hasonlónak titulálni, de mégis csak a ruha alapján ítélik meg az embert. Igaz, ezzel a fajta beskatulyázással nem értek egyet, talán ezért is tetszik nekem egy régi ázsiai mondás, miszerint az embert a ruházata alapján üdvözlik, és a beszéde alapján köszönnek el tőle. - Meghívnám egy italra, ha nem sértem meg vele - tettem hozzá anélkül, hogy rápillantottam volna, és ellentmondást nem tűrően kértem két Calvados-t. Az eső időközben alábbhagyott. Valaki a hátam mögött - és ez csak a pultos lehetett -, bekapcsolt valami zenegépet. Egy szaxofon mélyen búgó hangja furakodott közénk, és valami különös hangulatot adott az esőtől fénylő macskaköves utcának, a hatalmas ablaktáblából visszaköszönő képnek. Annak a fiatal lány látványának, aki egy könnyű szandálban óvatos léptekkel kerülgette a pocsolyákat úgy, hogy közben hosszú, földig érő könnyű ruháját combközépig emelte, mintha csak gyümölcsöt készülne szedni. Egy távoli villám még megvilágította, szinte közelebb hozta és felnagyította a két formás lábat. - Ha ilyen a mennyország és benne ilyenek az angyalok, akkor én boldogan halok - villant át rajtam. Belegondolni is rossz, hogy a szépség mulandó, s agóniájában majd magával rántja az édes öleléseket, az önkívületig tartó nagy ,,csatákat" és utána már csak az emlékezés marad és a csend, valami könyörtelen csend, és béke. A lány keresztülhaladt az ablakok közén, végleg kirajzolódva a képből. Távozásával üressé és kifosztottá vált az utca és egy kicsit én is.
- Látom Önnek is elakadt a lélegzete - mondtam asztaltársamhoz fordulva, de válaszra sem méltatott. Bár korán volt még, a pultos által keltett zajokból úgy tűnt, az előadásnak vége. Folyamatosan csörömpölt valami ócska pénztárgép. Biztos, ami biztos, mielőtt még késő lenne, gyorsan rendeltem még egy Calvados-t. Asztaltársam nem nyúlt az italához, így hát nem erőszakoskodtam tovább, fogtam a poharat és felhörpintettem a tartalmát.
Az ismeretlen továbbra is csak ült mozdulatlan, bronzba öntött pillantásával az utcát figyelve, miközben finom keze ugyan úgy, mint belépésemkor, most is az asztalon nyugodott. Sokan ülhettek az asztalánál, sokan vágyhattak pusztán csak egy érintésre is, mert kézfeje mára már teljesen kifényesedett, szinte ragyogott. Nem vártam meg a csapost. A pulthoz léptem, ott fogyasztottam el az italomat, fizettem és elhagytam a kávézót. Az ablak előtt elhaladva tekintetünk egy pillanatra még találkozott. Távozóban elengedtem még egy tétova, bágyadt legyintést. Jó volt végre együtt lenni egy kicsit valakivel. Az utca hűvös volt, elhagyatott, és talán magányosabb, mint a rám váró szállodai szobám.

Botz Domonkos
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Író, költő, újságíró, kritikus írta Ella könyve regényemről.
  2012-04-12 14:14:59, csütörtök
 
  ZSIRAI LÁSZLÓ

Napló - hármas vetületben

L. Burda Zsuzsanna: Ella könyve

Az első, ami feltűnt: a tenyérbe simuló formátum (100×165 mm), az ízléssel alkotott borító, és a keskeny szedéstükör, amely lehetővé tette, hogy a hozzávetőlegesen 130 flekkes kéziratból 336 oldalas könyv készülhessen. A második szembeötlő tényező, hogy a jánossomorjai szerző nevét nem kapta szárnyra a hivatalos országos irodalom-szakmai köztudat, nem szerepel jelentős lexikonok szócikk-címeként, az alkotó nem kapaszkodik könyökkel-talppal a kitüntetések listáira kerülésért - mégis irodalombarát olvasókörök kedvelt szereplője. Szellemi meghatározottságából fakadóan igyekszik műveivel hozzátenni a nagy világteremtéshez a maga sajátos, picike érzelmi töltéséből, s ez a kisugárzás ad lelki támaszt másoknak is, akik szeretettel fogadják be költészetét, festészetét, s nagyotmondó kijelentéssel folytathatnám a sort: írászatát.
Nagyon is egyet tudtam érteni Fodor András Kossuth-díjas költővel, amikor kije-lentette, hogy a regionális irodalom jelentősége éppen abban rejlik, miszerint: ,,Miköz-ben ugyanis mindegyre a költészet rangjának csökkenését huhogják bizonyos vészjósla-tok, egyre többen írnak verset Magyarországon. Aki a sorjázó első köteteket, folyóirat-beli publikációkat figyelmesen olvassa, tudja azt is, hogy a reménybeli tehetségek szá-ma nem csökkent. [...] Szomorú perspektíva volna az író nélkülivé váló vidéki Magyar-ország". Nos, mintha a mai média nem vagy alig tenne az irodalom felkarolása érdeké-ben! A napilapok évek óta megszüntették szépirodalmi rovataikat, nem közölnek már verseket, novellákat, s az utóbbi időben elszaporodott televíziók is inkább a ,,győzikés, alekoszos" bulvárműsorokat preferálják, mint az erkölcsösen lírai poézist. S folytathat-nám a sort azzal is, hogy az irodalomért felelős kormányzatok évtizedek óta hanyagol-ják az írók egzisztenciális helyzetének széleskörű javítását..., arra hivatkozva, hogy nem áll módjukban a lehetőségek kiterjesztése.
No de - mielőtt irodalompolitikai publicisztikává fajulna ez a könyvismertető - visz-szatérek Ella könyvéhez, ami L. Burda Zsuzsanna kitörési pontjának látszik az amatőr-izmusként jegyzet alkotói közegből, amivel minőségében előrelépve elismertséget köve-tel (rossz szó, hiszen a szerző sokkal szerényebb annál, hogy követeljen), alkalmasabb kifejezéssel élve: érdemel. E kisregény tulajdonképpen nem más, mint sajátosan megírt, kisregény alkatú napló, mégpedig hármas vetületben visszarévedve egy nő különböző életkori időszakaiban és - egyébként töretlen jellemű - látásmódjának változása kereté-ben.
Elsőrendű értéke az őszintesége!
A világhoz szinte naiv természetességgel viszonyuló Ella sorsa egyetemes indokkal illeszkedik-viszonyul a hangzatos történelem anomáliáihoz. Saját, belső erkölcsi tartását őrzi meg - bármikor, bármilyen körülmények között. ,,Izgalmas, sokszínű, keresztutas" ember - ahogy az előszót író Herman Antal tanár úr jellemzi -, aki ,,folyamatosan töre-kedett a szépre, a jóra, az igazra és a szentre". Igazat adok e vélemény megállapításá-nak, s mindez a sorsvonulat a hazánkban megélhetett XX. században is képes volt tiszta maradni. Forrás-tiszta lélek birtokosa a természetében törhetetlen jellemű főhős, s fur-csa, hogy mindezt így felmutatni, még ma is merészségnek tűnhet. Ma, amikor a napja-inkban tevékenykedő, részben még a szocialista irodalomkritika emlőjén felnövekedett ítészek jelentős hányada a rendszerváltás megírását kéri számon az írásművészektől, és elhalad figyelmük a kellő támogatottság hiányában nem reklámozott, kis példányszám-ban napvilágot látott, viszonylag szűk körben terjedő művek mellett. Így szinte észre sem veszik például T. Ágoston László Eltékozolt évek című novelláskötetét, vagy L. Burda Zsuzsanna most ismertetett kisregényét.
Nem gondolnám, hogy a felfogásbeli különbség egyértelműen rosszat, mérhetetlent jelentene, hiszen az Ella könyve pozitív lélektani fordulatoktól hemzseg. A mű alaki újdonsága, hogy a szövegfolyamot szivárványszerűen átölelő érzelmi hidat négy vers pillére tartja. S annak ellenére vagy pontosan azért letehetetlen, egyvégtében olvasandó, mert kíváncsivá tesz. Hogy háromszor ismétlődnek Ella életének egyes fejezetei? Nem válik unalmassá, mert a pszichikai én tapasztalati érlelődésének előnyeit bontja ki ez által a cselekményformálás. Tárgyilagos, egyszerű, a változó élethelyzetnek megfelelő-en idomuló sorsfelmutatás. Eszközeit tekintve plasztikus, filmnovella-szerű előadás-móddal szembesül az olvasó, aki úgy érzi, talán én is lehettem volna Ella; mintha Elláé - az összes egyéni vonása dacára - valamennyi őszintén létező humánum sorsa lehetne, vagy azzá kellene, hogy váljék. Úgy vélem, rejtetten pedagógiai szándékú mű született, ám nem didaktikusan az, és a legfontosabb igény, hogy e kisregény olvasói nem tanul-hatnak rosszat Ella történetéből. (Győr, 2007, Palatia Nyomda és Kiadó)


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Vannak versek, az idő múlásával is aktuálisak maradnak....
  2012-04-10 21:57:29, kedd
 
  Elárvult mid .....


Elárvult mind!
És védtelenné vált,
olyanná mint
néma hangzatok!

Álltak csak némán,
sorfalakat kötve.
Jéggé vált szobor lett,
büszke Nemzetünk!

Tulipánok
sárga tengerében:
keservében
fuldokol, Hazánk!

Elfáradt már,
nem harcol az ember!
Meddő méhében
hordozza önmagát

L. Burda Zsuzsanna

2007. 02. 22
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 19 
2012.03 2012. április 2012.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 19 db bejegyzés
e év: 226 db bejegyzés
Összes: 1996 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 341
  • e Hét: 1176
  • e Hónap: 8016
  • e Év: 108493
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.