Belépés
orsi1.blog.xfree.hu
"...az igaz embert egyedül az idő mutatja meg, míg a hitványra első percben ráfigyelsz. " --------- "A problémák azért vannak, hogy megoldjuk ... S. Orsi
1967.12.18
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 24 
A Da Vinci kód 204.
  2012-08-29 16:14:20, szerda
 
  Nyolcvanegyedik fejezet

A Hawker leszálláshoz készülődik.
Simon Edwards - a Biggin Hill repülőtér szolgálatvezetője - fel-alá járkált az irányítótoronyban, ideges pillantásokat vetve az esőáztatta leszállópályára. A legkevésbé sem számított arra, hogy álmából ébresztik szombaton kora reggel, de még ennél is rosszabbul esett neki az, hogy egyik legjövedelmezőbb ügyfelük, Sir Leigh Teabing letartóztatása ügyében rendelték ide, aki nemcsak a saját hangár fenntartásáért fizet, hanem rendszeres és gyakori landolásai és felszállásai után is. A repülőtér általában előre tudja, hogy mikor érkezik, és szigorú protokoll szerint fogadja. Teabing szerette, ha olajozottan mennek a dolgok. A személyes megrendelésre készült Jaguar limuzin teletankolva, ragyogó tisztán várt rá saját hangárjában, az aznapi London Timesszal a hátsó ülésen. A hangárban egy vámtiszt fogadta a gépet, hogy ellenőrizze a kötelező iratokat és a poggyászt. A vámosok alkalmanként nagyobb összegeket kaptak Teabingtől, hogy szemet hunyjanak bizonyos ártatlan élvezeti cikkek - elsősorban luxusélelmiszerek, éti csiga, egy kellőképpen érett és kezeletlen Roquefort sajt, különböző gyümölcsök - behozatala felett. A vámszabályok jó része amúgy is abszurd volt, és ha a Biggin Hill nem lett volna készséges az ügyfeleivel, valamelyik rivális repülőtér boldogan átvette volna őket. Teabing itt mindent megkapott, amit csak kért, és az alkalmazottak sem jártak rosszul.
Edwards feszült idegekkel figyelte a közeledő gépet. Azon tűnődött, vajon nem a költekezési mániája keverte-e valamiképpen bajba Teabinget; úgy tűnt, a francia hatóságok mindenáron rá akarják tenni a kezüket. Edwardsszal egyelőre nem közölték, hogy mi a vád, de nyilvánvaló, hogy súlyos dolgokról lehet szó. A francia hatóságok kérésére a kenti rendőrség megparancsolta a Biggin Hill-i repülésirányítónak, hogy rádión lépjen kapcsolatba a Hawker pilótájával és az ügyfél privát hangárja helyett közvetlenül a terminál elé érkeztesse a gépet. A pilóta beleegyezett, valószínűleg elhitte a légből kapott mesét a gázszivárgásról.
Noha a brit rendőrök általában nem viselnek fegyvert, a helyzet súlyossága miatt ezúttal felfegyverzett egységet rendeltek ki. Most nyolc pisztolyos rendőr várakozik odabent az épületben, felkészülve arra a pillanatra, amikor a repülőgép motorjai leállnak. Amint ez megtörténik, a leszállópálya személyzete ékeket helyez a repülőgép kerekei alá, hogy ne tudjanak elmozdulni. Ekkor színre lépnek a rendőrök, és a fedélzeten tartják az utasokat, amíg meg nem érkezik a francia rendőrség, hogy átvegye az ügyet.
A Hawker már alacsonyan szállt az égen, egy magasságban a jobb felől álló fák csúcsával. Simon Edwards lement a kifutó betonjára, hogy onnan figyelje a landolást. A kenti rendőrség készenlétben volt, éppen csak látótávolságon kívül, a reptéri alkalmazott már bakokkal a kézben várta a gépet. Távolabb, a leszállópályán a Hawker orra megrezzent, ahogy a kerekek páragomolyt keltve megérintették a betont. A gép lassított, jobbról balra fordult a terminál előtt, fehér törzse ragyogott a nedvességtől. De ahelyett hogy lefékezett és a terminál elé kanyarodott volna, szép nyugodtan túlhaladt a gyepsáv mellett, és folytatta útját Teabing távoli hangárja felé.
A rendőrök előugrottak és Edwardsra meredtek.
- Nem azt mondta, hogy a pilóta beleegyezett a terminál előtti landolásba?
Edwards maga sem értette a dolgot.
 
 
0 komment , kategória:  A Da Vinci kód  
Zenét hallgatok és
  2012-08-26 11:55:05, vasárnap
 
  pakolok. Van mit. Persze eljött a szortírozás ideje is, na de csemeték nélkül ez nem megy. Reggel jól kinevettem magam. Végre tudtam az étkező részben annyi helyet csinálni, hogy fel tudtam állítani az étkező asztalt. Na de hogy! Hiába no, nem tagadhatom le, hogy nőből vagyok A költöztető secpec alatt szétszedte, csak én meg nem néztem meg, hogy hogy is voltak a lábak felszerelve. Persze így utólag már látom, hogy csak oda kellett volna figyelni. Ugyanis a lábakat nem egészen arra az oldalára fogattam fel a fém szerelvénynek, amelyikre kellett volna. Aztán mikor rájöttem, mekkora hülyeséget csináltam, szedhettem le a lábakat. De megoldottam. Így most már tudunk rendesen asztalnál enni
Lassan készülődöm, mert van egy találkozóm. Igaz, ezen a héten ki se voltam a találkozókból, de ez a mai más.

HIBÁS VIDEÓ BESZÚRÁS!
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A Da Vinci kód 203.
  2012-08-25 20:26:36, szombat
 
  - Bíró úr, nézze el egy különc öreg lovagnak, hogy esztelenül elfogult a brit igazságszolgáltatás javára.Tudom, - hogy értesítenem kellett volna a francia hatóságokat, de én sznob vagyok, és nem bízom meg azokban a laissez-faire stílusú franciákban, hogy korrektül járnak el. Ez az ember kishíján meggyilkolt. Igen, meggondolatlan döntést hoztam, amikor arra kényszerítettem a komornyikomat, hogy segítsen nekem erőszakkal Angliába hozni ezt az embert, de erős stressz hatása alatt álltam. Mea culpa. Mea culpa.
Langdon hitetlenkedve bámult rá.
- Az ön esetében talán működni fog.
- Sir? - szólt hátra a gép pilótája.
- A torony most közölte rádión, hogy valami technikai problémájuk adódott az ön hangárja közelében, és azt kérik, hogy egyenesen a terminál előtt tegyem le a gépet.
Teabing több mint egy évtizede repkedett már Biggin Hillbe, de ilyesmi még soha nem fordult elő.
- Megmondták, hogy miféle probléma adódott?
- A repülésirányító elég homályosan beszélt. Valami gázszivárgás a töltőállomáson. Azt kérték, hogy parkoljak le a terminál előtt, és további értesítésig mindenki maradjon a fedélzeten. Biztonsági óvintézkedés. Nem szállhatunk le a gépről, amíg nem kapunk rá engedélyt a repülőtéri hatóságoktól.
Teabing kétkedve fogadta a hírt. Pokoli egy gázszivárgás lehet. A töltőállomás jó fél mérföldre volt a hangárjuktól. Rémy is aggodalmasnak tűnt.
- Sir, ez igen különösen hangzik.
Teabing Sophie-hoz és Langdonhoz fordult.
- Barátaim, az a kellemetlen gyanúm támadt, hogy üdvözlő bizottság vár ránk odalent.
Langdon felsóhajtott.
- Attól tartok, hogy Faché szerint még mindig én vagyok az ő embere.
- Akár ezért - mondta Sophie -, akár azért, mert már túl messzire ment ahhoz, hogy beismerhetné a tévedését.
Teabing oda sem figyelt. Faché agyberendezkedésétől függetlenül, itt gyorsan kellett cselekedni. Ne veszítsd szem elől a végső célt. Ami a Grál. Már közel járunk hozzá. Alattuk a gép egy kattanással kibocsátotta a kerekeket a leszálláshoz.
- Leigh - mondta Langdon mélységes megbánással a hangjában -, én jelentkezem, és törvényes úton próbálom megoldani ezt a helyzetet. Ön maradjon ki ebből.
- Az ég szerelmére, Robert! - hessegette el Teabing. - Ön tényleg azt hiszi, hogy a többiek szabadon távozhatnának? Én hoztam át önt illegálisan. Miss Neveu segítette megszökni a Louvre-ból, és egy összekötözött ember van velünk a gép hátuljában. Most már elvégeztetett! Mindannyian nyakig vagyunk az ügyben.
- Nem próbálkozhatnánk egy másik repülőtéren? - vetette föl Sophie.
Teabing megrázta a fejét.
- Ha most újra felszállunk, mire leszállási engedélyt kapnánk valahová, ott már tankokkal várnának minket.
Sophie magába roskadt.
Teabing érzékelte, ha el akarják halasztani az összeütközést a brit hatóságokkal, hogy elég időt nyerjenek megtalálni a Grált, akkor merészen kell cselekedni.
- Adjanak nekem egy percet - mondta, és bicegve megindult a pilótafülke felé.
- Mire készül? - kérdezte Langdon.
- Üzleti tárgyalásra - mondta Teabing, azon töprengve, mennyibe kerülhet rábeszélnie a pilótáját egy merőben szabálytalan manőver végrehajtására.
 
 
0 komment , kategória:  A Da Vinci kód  
Ma van
  2012-08-25 19:31:36, szombat
 
  apum névnapja....és még egy szál gyertyát, vagy mécsest sem tudtam a sírjára tenni.
Majd este gyújtok egyet az emlékére és gondolatban felköszöntöm.
Tegnap anyum itt volt nálam. Kicsit beszélgettünk. Pedig úgy volt, hogy nem tud jönni. De mégis sikerült, mert hamarabb hívták be a vizsgálatra. Kicsit hirtelen jött a hívása, de megoldottam.
Fáradékony nagyon. Most azért valamennyire meg van nyugodva. Én kevésbé.



 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Az utolsó táltos
  2012-08-25 16:04:44, szombat
 
  Az utolsó táltos

Magosán a Balaton kék vize fölött a Badacsony sziklái még ma is tele vannak
titokzatos, sötét barlang-üregekkel. Valamikor régen, hosszú év­századokkal
ezelőtt, ezekben a barlangokban rejtőzködtek Öregisten utolsó hűséges
szolgái, és ide menekült üldözői elől az utolsó magyar táltos is. Hosszú
éveken át ott húzódott meg a járhatatlan sziklavadon­ban, ahol sem az
idegenből jött papok, sem a német lovag-urak nem tudtak rátalálni, hogy
máglyán megégethessék.

Mikor aztán már nagyon öreg lett a régi magyar Isten utolsó táltosa, egy
szép napon elhatározta, hogy elbujdosik örökre az idegenek által megszállt
nyugati gyepűról.

Ragyogó szép téli reggel volt, amikor a táltos kilépett a barlangból.
Füveken, bokrokon zúzmarát csillogtatott a felkelő nap hideg sugara, s
odalent, a Badacsony lábánál, mint egy nagy néma tükör terült el a
be­fagyott Balaton, messzire elnyúlva a hólepte dombok között.

A magos, szikár vénember, a táltosok hosszú, fehér talárjába burko­lózva
lassan aláereszkedett a sziklás hegyoldalon. Tarisznya volt a vál­lán, abban
szárított hús, tűzgyújtó szerszám és néhány pogácsa. Hóna alatt pedig egy
cserzett bőrbe göngyölt, hosszúkás csomag, amit olyan nagy gonddal és
szeretettel szorított magához, mintha a világ legféltet­tebb kincsét
menekítette volna benne tolvajok elől.

Bár hosszú, fehér talárja szinte beleolvadt a hólepte tájba, szálas alak­ját
mégis felismerte hamar a tihanyi apátság őrszeme, amint lassú,
mél­tóságteljes léptekkel haladt át a befagyott tavon.

- Ott megy a táltos! - rikkantotta el magát a torony őre. - Fogjuk el él­ve!
Vérdíjat fizet érte Veszprémi Gerhard úr!

Csörömpölt a tihanyi zsoldosok fegyverzete a Balaton jegén, de a vén táltos
nem indult futásnak. Még csak a fejét sem fordította hátra. Lassú, nyugodt
léptekkel haladt a maga útján, keresztül a befagyott tavon a szemközti part
biztonságot ígérő, sűrű erdőségei felé. Tudta, hogy sorsa Isten kezében van,
s nem ember szándékában.

A távolság egyre szűkült közte s a nyomában szaladó zsoldosok kö­zött. Már
kőhajításnyira se voltak, s úgy látszott, hogy hamarosan beérik üldözői,
amikor egyszerre csak retteneteset dördült lábuk alatt a Balaton, s a tó
teljes hosszában, parttól partig meghasadt a jég. A repe­dés széles árkában
meghullámzott a magyar tenger haragos vize, és megállásra kényszerítette az
üldözőket.

- Hála néked és áldás, vizeknek Ura! - morogta halkan az öreg táltos, és
lassú, nyugodt léptekkel folytatta útját a tavon át, az erdők felé.

Attól a naptól kezdve minden télen meghasad néha hasonló módon a Balaton
jege. A nép rianás-nak nevezi ezt a félelmetes tünetet, és van­nak még ma
is, akik tudni vélik, hogy a Balaton ilyen módon kívánja emlékeztetni a
magyarokat arra, hogy az utolsó táltos elhagyta a Bada­csony szikláit, s
amíg nem tér vissza, addig nem lesz békessége a tó sö­tét vizének.

Annak a napnak éjszakáján halászember kunyhójában pihent meg az öreg táltos,
s másnap ment tovább, keletnek. Akikhez éjszakázni betért, mély tisztelettel
fogadták, s ellátták mindennel, amire szüksége volt. De gondteltek voltak a
vendéglátók, mert tudták, hogy halálbüntetés vár arra, aki a régi Isten
papjainak menedéket ad.

Megjött a tavasz is, mire a vén táltos elérte az alföld füves, mocsaras
pusztáit. Juhászok, gulyások, csikósok fogadták be sátoraikba, s vezet­ték
tovább, mindég kelet felé, szállásról szállásra. Itt már nem voltak idegen
papok, idegen zsoldosok, csupán pusztai magyarok, s az öreg táltos otthon
érezte magát közöttük. Mintha csak a régi szép magyar idők tértek volna
vissza életébe. Kérlelték is, hogy maradjon, ígérték, hogy elrejtik úgy,
hogy a király emberei soha meg nem lelik. De ő csak rázta a fejét. Dolgom
van keleten - mondta -, fontos dolgom.

S ment tovább, keletnek. Hosszú, szakadozott fehér talárjában,
tarisz­nyájával a vállán, s azzal a titokzatos, bőrbe csavart, hosszúkás
holmival a hóna alatt. Forró nap perzselte, záporeső verte, vihar tépte
vedlett ta­lárját. De ment tovább.

Mire elérte a rónaság végét, az. erdélyi hegyek lábainál kifogyott min­den
ereje. Az első tölgyfa alatt összeesett. Mikor újra magához tért, kis
fakunyhóban találta magát. A nyitott ajtón át kiláthatott az erdőre. A fák
lombja sárgult már. Ősz volt. Egy asszony hajolt föléje.

Hol vagyok? - kérdezte az öreg táltos. - És ki vagy te, leányom?
Látó-asszony vagyok felelte az asszony, gyógyítom a népeket, ahogy anyámtól
tanultam volt.

- Akkor mennem kell innen sóhajtott fel a vén táltos és megpróbált
felkönyökölni, még bajt hozok reád, s megégetnek mint boszorkányt.

Az asszony szelíden rámosolygott. Jó ideje útban lehetsz, táltos mondta,
már nem égetnek boszor­kányt többé magyarok földjén, Kálmán király törvénybe
mondta, hogy nincsenek boszorkányok. Az öreg táltos hosszasan, elgondolkodva
nézett az asszonyra. Aztán csak annyit mondott:

- Bölcs ember lehet ez a Kálmán. Áldja meg őt a magyarok Istene! Úgy
legyen, tette hozzá halkan a látó-asszony.

Az öreg táltos ott telelt át az erdei kunyhóban. Mikor a tavaszi cser­melyek
lehordták a hegyekből a havat, s járhatóvá váltak a gerincek, a látó-asszony
átvezette a hegyeken a Maros folyó völgyébe. Innen aztán pásztorkodó erdei
népek vezették tovább, Erdély gyönyörű, néma he­gyei közé, székelyek
földjére. Senki sem kérdezte, hogy hova igyekszik és miért. Tudták, hogy
kicsoda, s tudták azt is, hogy tova nyugaton ide­gen papok és zsoldosok
halálra keresik az öregisten hűséges szolgáit.

Lassanként szűkülni kezdett a Maros széles völgye. Két oldalon egyre
meredekebbek lettek a hegyoldaluk, míg végül is a folyó már nem is volt
folyó többé, csupán egy kristálytiszta, sebes vizű patak. Eltelt a ta­vasz,
el a nyár is, s az erdők zöldje lassan aranyra változott. Mindössze a fenyő,
a székely fenyő őrizte meg színét, magosra tornyosulva fent a gerinceken.
Ott, a székely hegyek szívében az öreg táltos egyszerre csak megérezte, hogy
útjának végére ért. Hazaérkezett.

Életének utolsó néhány évét fent töltötte a havasban, székely pásztor­népek
között. Békében élt ott, senki sem zavarta. Ügyes-bajos népek messziről
eljártak hozzá tanácsért. A székelyek olyan ügyesen beleil­lesztették a
maguk ősi hitét az új világba, hogy az öreg táltos észre se vette, hogy
keresztények között él.

Mikor a székely fadöntő kivágott egy szálfát, bocsánatot kért a
testvér­fáktól, mert ez volt az ősi szokás. Amikor áldomást ittak, az első
loccsantás az anyaföldre ment, és tábortüzeiket földdel oltották ki, sohasem
víz­zel. Vasárnaponként leballagtak szétszórt erdei szállásaikról a kicsi
fa-templomba, ahol a papjuk Jézusról beszélt. De fent a hegyek között
sza­badon éltek, mint a madarak és észben tartották, hogy az Úr-Isten
szép­nek és jónak teremtette a világot, s a poklot csak az ember találta ki.

Amikor a vén táltos érezte, hogy elérkezett számára az idő, kiválasz­totta a
székelyek legjobbját, egy bölcs és bátor erdőlakót, és megkérte, hogy
vezesse őt föl a legmagosabb sziklacsúcsra. A székely nem kérde­zett semmit,
csak szó nélkül elindult a vénember előtt, fölfele egy kes­keny, meredek
csapáson, fel a tetőre, ahol a gerincek mind egybefutot­tak az égbe. Azt se
kérdezte meg, hogy mit cipelt olyan féltő gonddal a hóna alatt.

A meredek utolsó szakaszán már úgy kellett vigye ölben a vénembert, olyan
gyönge volt.

Mikor felértek végre a tetőre, gyöngéden letette az öreg táltost a mo­hára.
Magukban voltak. Felettük a végtelen kék égbolt, alattuk az erdők
végeláthatatlan zöldje.

Az öreg táltos lassan elkezdte kigöngyölíteni a cserzett bőrbe csavart,
titokzatos holmit, amit annyi sok esztendőn át féltve őrzött.

Egy kard acélja csillogott meg a napfényben. Markolata tiszta aranyból volt,
és pengéjén az ősi ékírás jelei.

A székely elolvasta a felírást, és térdre roskadt. Isten kardja - szakadt
föl belőle a szó.

Géza úr ideje óta őrizzük ezt a szent kardot mondta akadozó han­gon az öreg
táltos. Elődeim közül többen életükkel fizettek, amért nem árulták el
rejtekének helyét, s én egy életen át bujdostam érette. Most el kell rejtsük
itt fent, ahol biztos helyen lehet, és te, fiam, le kell tedd a nagyesküt,
ősi szokás szerint, hogy nem árulod el a titkát soha senki­nek. Meg kell
ígérd azt is, hogy gondját viseled. Évente egyszer fel kell jönnöd ide,
egyedül, megtakarítanod, befaggyúznod és tiszta ruhába csavarnod.
Gondoskodnod kell majd arról is, hogy amikor a te időd is eljön, legyen
valaki méltó arra, hogy átadhasd neki a szent kard titkát és gondozásának
felelősségét. A székely meghajtotta a fejét.

- Esküszöm az élő Istenre, Isten egyszülött fiára, az Úr Jézus
Krisztus­ra - mondta áhítatosan suttogva.

- Majd fölemelte a fejét és hangja meg­csendült keményen.

- És esküszöm a napra meg a holdra, a csillagokra, szelekre, vizekre és a
szent anyaföldre, hogy életemmel őrzöm, védelmezem és gondo­zom Isten
Kardját!

- Földanya ne fogadja be testem, Vízapa lökje ki magá­ból, és átkozott
legyen örökre a lelkem, ha megszegném eskümet!

Igy történt, pontosan így, azon a régi napon, fent a székely havasban. Azóta
századok jöttek és mentek, s a székely népnek ott Erdély hegyei közt kevés
békessége volt a századok során. De bármilyen nehéz is volt az élet, mindég
volt közöttük valahol a hegyek között egy ember, ugyanabból a vérből való
székely, egyszerű hegyi ember, aki apjától vet­te át a nagy titok tudását,
és évente egyszer felment egymagában a ha­vasokba, hogy gondját viselje
Isten kardjának. Mikor kivénült, legidő­sebb fiát vitte föl magával a titkos
helyre, letérdeltette, és elmondatta ve­le ugyanazt az esküt, annak minden
szavát, pontosan úgy, ahogy azt az első székely mondta volt el annak idején
az utolsó táltos előtt.

Isten kardja ott van ma is valahol, és ma is van valaki, egyetlenegy székely
a sok ezer között, akinek kilétét nem tudhatja senki, de aki éven­te egyszer
eltűnik a hegyekben, hogy eleget tegyen egy régi fogada­lomnak.

Aki szóról szóra tudja még ma is, nem csupán az eskü minden szavát, de az
utolsó táltos búcsúszavait is, amiket annak az első székelynek a fülébe
súgott, amikor már olyan közel volt a halálhoz, hogy beszélni is alig
tudott:

- "Isten kardja csak akkor csillog majd újra, és vezeti győzelemre megint a
hunok s magyarok ivadékait, amikor egyek lesznek újra, mint a hajdani
időkben, egy szándék, egy akarat, egy cselekedet, Öregisten parancsa
szerint!"

Mindenki tudja ezt ott fent a hegyekben, s mindenki imádkozik érte nap nap
után, évről évre, évszázadról évszázadra, hogy ez a nap, ami­kor egy
akarattá válik újra minden magyar, mielőbb eljöjjön.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Tulipánok
  2012-08-23 20:11:15, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A Da Vinci kód 202.
  2012-08-23 20:09:53, csütörtök
 
  Nyolcvanadik fejezet

- Csatolják be az öveket, kérem - jelentette be Teabing pilótája, ahogy a Hawker 73l-es aláereszkedett a reggeli pára ködébe. - Öt percen belül földet érünk.
Teabinget elfogta a hazatérés öröme, amikor megpillantotta az ereszkedő gép alatt elterülő kenti hegyeket. Ma reggel különösen szívet melengetőnek tűnt szülőföldjének harmatos tavaszi zöldje. Franciaországi időzésem ezennel véget ért. Győzedelmesen térek vissza Angliába. Megkerült a zárókő. Az persze még mindig kérdéses volt, hogy végül is hová vezeti, őket a zárókő. Valahová az Egyesült Királyságban. Hogy pontosan hová, arról Teabingnek sejtelme sem volt, de már ízlelgette a dicsőséget.
Miközben Langdon és Sophie nézelődött, Teabing fölállt és odament a kabin túlsó végébe, ahol félrehúzott egy burkolólapot a falon, amely egy széfet rejtett. Beállította a kombinációt, kinyitotta a széfet, és kivett belőle két útlevelet.
- Az iratok Rémynek és nekem - mondta. Majd magához vett egy vastag, ötvenfontosokból álló bankjegyköteget. - Ezek pedig az önök iratai.
Sophie gyanakodva nézett rá.
- Megvesztegetés? - Kreatív diplomácia. A kereskedelmi repülőterek engedélyeznek bizonyos könnyítéseket. Egy brit vámtiszt fog várni minket a saját hangáromnál, és fel akar majd jönni a gépre. De ahelyett, hogy fölengedném, azt fogom mondani neki, hogy egy francia hírességgel utazom, aki nem szeretné, ha kitudódna, hogy Angliában van... és felajánlom a tisztnek ezt a kis borravalót, cserébe a diszkréciójáért.
Langdon elképedten bámult rá.
- És a vámtiszt elfogadja?
- Akárkitől nem fogadná el, de az itteniek mind ismernek engem. Az ég szerelmére, én nem vagyok fegyverkereskedő. Brit lovag vagyok. - Teabing elmosolyodott. - Ez biztosít némi előjogot.
Rémy közeledett feléjük a Heckler & Koch pisztollyal a kezében.
- Mit óhajt tőlem, sir?
Teabing a komornyikra pillantott.
- Azt szeretném, ha fönnmaradna a gépen a vendégünkkel, amíg vissza nem térünk. Nem cipelhetjük magunkkal Londonon át.
Sophie aggodalmas tekintetet vetett rá.
- Leigh, komolyan attól tartok, hogy a francia rendőrség megtalálja a gépét, még mielőtt visszaérnénk.
Teabing nevetett.
- Igen, képzelje csak el a meglepődésüket, ha fölszállnak és megtalálják Rémyt.
Sophie-t inkább a lovag hozzáállása lepte meg.
- Leigh, ön egy összekötözött tússzal lépte át az országhatárt. Ez nem tréfadolog.
- Az ügyvédeim sem tréfálnak. - A szerzetes felé bökött a gép hátsó felében. - Az a vadállat betört a házamba, és kishíján megölt. Ez tény, amelyet Rémy meg fog erősíteni.
- De ön megkötözte és Londonba repült vele! - mondta Langdon.
Teabing felemelte a jobb kezét, mintha esküt tenne a tárgyalóteremben.
 
 
0 komment , kategória:  A Da Vinci kód  
Ítéljék el Ángyán Józsefet
  2012-08-23 08:00:23, csütörtök
 
  2012. augusztus 20., hétfő 23:57

Ítéljék el Ángyán Józsefet

Budapest, 2012. augusztus 20., hétfő (OS) -

Ítéljék el Ángyán Józsefet, ha megvádolt becsületes embereket, ha valótlant állít az állami földbérletek kiosztására vonatkozóan, ha azt állítja, hogy nem azok és nem a törvényes mértékben kapták az állami földbérleteket akiket az megilletett volna, ha azt állítja, hogy az odaítélésnél becstelen módon jártak el a bizottságok, a hatóságok.

Függesszék fel Ángyán József parlamenti mentelmi jogát és indítsanak Ángyán József ellen bűntető eljárást.

Ángyán József a "Fejér Megye Borsodi Mezőség eset tanulmányok, az állami földbérleti pályázati rendszer értékeléséhez" tanulmányában azt állítja, hogy némely helységben az állami földbérleti kiosztásra szánt állami földek 70-80%-át 4-5 személy kapta meg, míg a nagyon sok szabályosan pályázó helyi gazdálkodónak alig jutott valami.

Ángyán József, volt vidékfejlesztési államtitkár, azt is állította, hogy volt olyan eset, ahol a szabályosan és arányosan kiosztott állami földbérletekre vonatkozó szabályos és érvényes bizottsági határozatot 10 nappal később jogszabálysértő módon a bizottság megsemmisítette és az újraosztásnál ebben az esetben is a nagyon sok szabályosan pályázó helyi gazdálkodót mellőzve csupán 4-5 kiváltságos személy kapta meg az állami földbérletek 70-80%-át.

Abban az estben, viszont ha Ángyán József igazat állít és Ángyán József a csalókat, a hatalommal, hivatalukkal visszaélőket, a korrupt személyeket, a becsteleneket leleplezi és az általuk csalárd módon megszerzett állami földeket visszaveteti, akkor Ángyán Józsefet megilleti a magyar nép legmagasabb megbecsülése és kitüntetése.

Mennyiben igaz az, hogy anélkül, hogy kivizsgálták volna Ángyán József állításait az állami földbérletek kiosztására vonatkozóan, Ángyán József a vizsgálatai és főleg azok eredményeinek közzététele miatt kegyvesztett lett?

Old Dohányfüstmentes Egyesület

Kiadó: Old Dohányfüstmentes Egyesület

-------------------------------------------------------------------

Kérjük előfizetőinket, hogy az Országos Sajtószolgálat anyagait minden esetben OS jelzéssel használják fel.
Az MTI szó szerint, minden változtatás nélkül továbbítja az OS-be beadott közleményeket, a szövegekért minden esetben a közleményben jelzett közlő a felelős.
(c) Copyright MTI Nonprofit Zrt.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Málnás, barackos joghurttorta
  2012-08-22 12:57:06, szerda
 
  MÁLNÁS BARACKOS JOGHURTTORTA

(kb. 12 szelet)

Hozzávalók:
Torta alaphoz:

115 g darált háztartási keksz
5 g porcukor
60 g Rama

Krémhez:

1 tasak Dr. Oetker Joghurtos Tortakrém
450 g natúr joghurt
350g őszibarack

Díszítéshez:

400 g málna
1 tasak Dr. Oetker Expressz Tortazselé piros
250-300 ml forró víz


Előkészítés:

A tortaforma (kb. 24 cm átmérőjű) alját sütőpapírral
béleljük. Az őszibarackot megmossuk, kimagozzuk, és kisebb
darabokra vágjuk.

Elkészítés:

A torta alaphoz a darált kekszet összedolgozzuk a
porcukorral és a margarinnal. A masszát a tortaformában
egyenletesen elsimítjuk, egy evőkanál segítségével jól a
forma aljához nyomkodjuk. Legalább 10 percre hűtőszekrénybe
helyezzük.
A tortakrémhez a Dr. Oetker Joghurtos Tortakrém alapport a
tasakon szereplő útmutató szerint, a joghurt hozzáadásával
elkészítjük. A kész krémhez az őszibarackot is
hozzáforgatjuk, majd egyenletesen elosztjuk a tortalapon.
A málna szemeket is elrendezzük a tetején. A tortazselét a
tasakon lévő útmutató szerint elkészítjük, és a málnára
öntjük. A tortát legalább 2 órára hűtőszekrénybe helyezzük.
Tálalás előtt a tortát vizes késsel a tortaforma oldaláról
leválasztjuk, és a tortakeretet óvatosan eltávolítjuk. A
tortát tálalásig hűtőszekrényben tároljuk.
 
 
0 komment , kategória:  Receptek  
A Da Vinci kód 201.
  2012-08-22 12:14:43, szerda
 
  Collet tanulmányozni kezdte a dokumentumot.

PRIEURE DE SION - LES NAUTONIERS/ GRAND MASTERS

JEAN DE GLSORS 1188-1220
MARIE DE SAINT-CLAIR 1220-1266
GUILLAUME DE GISORS 1266-1307
EDOUARD DE BAR 1307-1336
JEANNE DE BAR 1336-1351
JEAN DE SAINT-CLAIR 1351-1366
BLANCE D'EVREUX 1366-1398
NICOLAS FLAMEL 1398-1418
RENE D'ANJOU 1418-1480
IOLANDE DE BAR 1480-1483
SANDRO BOTTICELLI 1483-1510
LEONARDO DA VINCI 1510-1519
CONNETABLE DE BOURBON 1519-1527
FERDINAND DE GONZAQUE 1527-1575
LOUIS DE NEVERS 1575-1595
ROBERT FLUDD 1595-1637
J. VALENTIN ANDREA 1637-1654
ROBERT BOYLE 1654-1691
ISAAC NEWTON 1691-1727
CHARLES RADCLYFFE 1727-1746
CHARLES DE LORRAINE 1746-1780
MAXIMILIAN DE LORRAINE 1780-1801
CHARLES NODIER 1801-1844
VICTOR HUGO 1844-1885
CLAUDE DEBUSSY 1885-1918
JEAN COCTEAU 1918-1963


- Prieuré de Sion? - tűnődött Collet.
- Hadnagy? - dugta be a fejét az ajtón az egyik ügynök. - A diszpécsernek sürgős hívása van Faché kapitány számára, de nem tudják elérni. Átveszi?
Collet visszaindult a konyhába, hogy fogadja a hívást. André Vernet volt az.
A bankár kifinomult hanghordozása sem tudta leplezni a feszültséget a hangjában.
- Faché kapitány mintha azt mondta volna, hogy fel fog hívni, de mostanáig még nem jelentkezett.
- A kapitány jelenleg nagyon elfoglalt - válaszolta Collet. - Segíthetek valamiben?
- Biztosítottak arról, hogy folyamatos tájékoztatást fogok kapni az ügy állásáról.
Collet egy pillanatra azt hitte, felismeri a férfi hangját, de igazából nem tudta hová tenni.
- Monsieur Vernet, jelenleg én irányítom a párizsi nyomozást. Collet hadnagy vagyok.
Hosszú hallgatás a vonalban.
- Hadnagy, hívnak egy másik vonalon. Bocsásson meg, kérem. Majd később újra jelentkezem. - És letette.
Collet másodpercekig csak állt ott a kagylóval a kezében. Aztán derengeni kezdett a dolog. Tudom már, honnan volt ismerős a hangja! A felfedezéstől leesett az álla.
A páncélozott kocsi sofőrje.
A hamis Rolex órájával.
Collet most már értette, miért szakította meg olyan gyorsan a bankár a beszélgetést. Vernet emlékezett Collet hadnagy nevére - így hívták azt a rendőrt, akinek szemérmetlenül hazudott ma este.
Collet azon töprengett, milyen következtetésekhez vezethet ez a különös fejlemény. Vernet is benne van. Ösztöne azt súgta, hogy fel kéne hívnia Fachét. De érezte, hogy még a saját javára fordíthatja ezt a szerencsés felfedezést.
Azonnal felhívta az Interpolt, és azt kérte, hogy szedjenek össze minden létező információt a Zürichi Letéti Bankról és elnökéről, André Vernet-ről.
 
 
0 komment , kategória:  A Da Vinci kód  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 24 
2012.07 2012. Augusztus 2012.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 24 db bejegyzés
e év: 367 db bejegyzés
Összes: 5815 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 443
  • e Hét: 3995
  • e Hónap: 15602
  • e Év: 281268
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.