Regisztráció  Belépés
szabomihalyf.blog.xfree.hu
"Minden ember élete egy regény, de erre csak akkor döbbenünk rá, amikor életünk eseményei már múlttá, emlékké váltak. S ezek a regények mindig tanulságosa... Szabó Mihály
1928.12.27
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
EMLÉKEK MÉRLEGE, F. Szabó Mihály verse
  2012-08-08 21:20:24, szerda
 
  EMLÉKEK MÉRLEGE

Régmúlt nagy idők szép emlékeit,
Rajongó túlzástól megnövelten,
Mégis, mint valóság foszlányait
Sodorta el hozzám a véletlen.
Szerénységet titkon elfeledve
Engedek a hiu önérzetnek
S igaz foszlányait összeszedve
Idegen emlékeket ízlelgetek.

Mások hízelgő elismerésén
Keveredik bennem sok gondolat,
Szívemben ébred sokféle érzés:
Szürke valóság, csillogó ábránd,
Csendes megnyugvás, szívtépő öröm,
Bár nem tudom, hogy mi az igazság,
Az elismerést mégis köszönöm,
Mint régről elmaradt jutalmazást.

Ami többet is jelenthet nekem,
Mert ha rászolgáltam az érdemre,
Nem volt hiábavaló az életem.
És ha adtam követendő példát,
A másoktól hallott bizonysága,
Szolgálhatja szívemnek nyugalmát,
S ha késve is, mégis törlesztheti
Régi időknek az adósságát.


















 
 
0 komment , kategória:  Általános  
F. Szabó Mihály: Álmok---
  2012-08-07 20:30:16, kedd
 
  F. Szabó Mihály:

Álmok

Alkonyodik, kihunynak a fények,
Ifjak, vének nyugovóra térnek,
Elhagyják a napjuk gondját-baját,
És várják az éjszaka nyugalmát.

A jótékony, sűrű sötétséget,
És az álomba ringató csendet.
Jövőjükre, múltjukra gondolva,
Beleszenderülnek álmaikba.

Az álmaik csodásak és szépek,
Nincs határa vágynak, reménységnek,
Színes emlékek hosszú sorának,
Boldogságuk széles útján járnak.

Ifjak már a jövőjüket élik,
Úgy, ahogyan ébren csak remélik.
Öregek szívének nagy öröme,
A múlt sok szép és kedves emléke.

Mikor a hajnali napsugáron,
Fény csillan az álmodó arcokon,
Csöndben felébrednek az új napra,
Színes álmokból a valóságba.

Az új napra reménnyel indulnak,
S magukkal viszik az álmaikat:
Fiatalok, hogy valóra váltsák,
Öregek, hogy csak a szépet lássák.



 
 
0 komment , kategória:  Általános  
F. Szabó Mihály: Nyári emlék...
  2012-08-04 19:12:10, szombat
 
  Nyári emlék
(Gondolatok egykor és ma...)

Harmatszülő hűs hajnalnak
Gyönggyel borított szőnyegén,
Tűztengerből kelő napnak,
Sejtelmes vörös fényénél,
Munkámat korán megkezdem,
Hogy mikor a nap már éget,
Addig biztos' befejezzem,
S árnyékba bújva pihenjek.

Szaporán gyűlik a széna,
De a nap is nagyon siet.
Gyorsan hízik, nő a boglya,
A Nap már magasról nevet.
Szárad a széna, bőröm ég.
Lábam roskad, karom lankad,
Csak akaratom erős még:
Végén feladni nem szabad.

Győztem. Munkám befejeztem.
Öreg akác árnyékában
Az eget bámulva fekszem.
Letépek egy kicsi ágat,
S számolom a leveleit.
Majd eldobom mindahányat.
Tudom, hogy mind elenyészik,
Épen már egy sem maradhat.

A csupasz ágat eldobom,
S kinyújtózkodom nyugodtan.
Pihenek, s végig gondolom,
Amit legutóbb tanultam:
A Nap hatmilliárd éve
Összetart, melegít, éltet.
Meddig lesz rá még ereje?
Bír új hatmilliárd évet?

A Nap és minden bolygója,
A világmindenségnek csak
Alig mérhető darabja.
A Föld, s minden, ami rajta él,
Csak egy porszem, szinte semmi.
De mindannak, ami most él,
Szinte minden ez a semmi.
És felfoghatatlan csoda.

Fű se mozdul, lomb se rezdül,
Nagy csend honol földön s égen.
Csak egy hangya küzd egyedül
Rettenetes nagy terhével.
Meg-megáll, de fel nem adja.
Él, élni akar, s ezért küzd.
Ez a kis lény bizonyítja:
Hogy a Nap nem süt hiába.

Felveszem a csupasz ágat,
És egy letépett levelet,
Mely máris nagyon megfonnyadt,
Megtámadta az enyészet.
Látva ezt, így gondolkodom:
Ha majd egykor, mint levelet
Engem is letép örökre
Az égi kéz, mely megteremtett,

Ki versenyez majd a Nappal?
Ki rakja a szénaboglyát?
Ki pihen majd az árnyékban?
Ki nézi a szorgos hangyát?
Ki kémleli majd az eget?
Ki kérdezi majd a Napot,
Meddig melegít, éltet még,
Bír-e új hatmilliárd évet?

Fél évszázad telt azóta,
Szénát én, rég nem gyűjtök már,
Másfelé vitt éltem útja.
Diákkori szűk tudásom
Sok mindennel bővítettem,
De ma még kevésbé tudom,
Hogy a világmindenségben
Nekem vajon mi a dolgom?

Mennyi tudós elme hiszi:
,,Eleget tud a világ5ról".
Ami kicsit én ellestem
Ebből a nagy tudományból,
Már annyi is éppen elég,
Hogy engemet r5ádöbbentsen,
Nem lehet csak önmagától
Ez a határtalan minden.

S a többmilliárd csillagnak
Egységesen pontos rendje.
Mögötte kell, hogy ott legyen
A rend alkotója, s őre:
A kezdet és vég nélküli
Örökön létező Isten,
Akitől én most azt kérem:
Ha mindezt nem értem, higgyem!

Higgyem azt is, hogy bennünket
Az örökkévalóságba
A bölcs Isten úgy teremtett,
Hogy csak egyik részünk, testünk
Halandó, és enyészik el.
Lelkünk majd örökké élhet,
Halhatatlan hódolóként,
A teremtő Isten mellett.

Istenem! Kérem, ha lehet,
Hogy legyek majd köztük én is.
Onnan nézem majd a földet.
Gyűjt-e még valaki szénát?
És a nappal versenyezve
Rak-e gyorsan szénaboglyát.
Majd az árnyékban pihenve,
Kutatja-e léte célját?
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2012.07 2012. Augusztus 2012.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 3 db bejegyzés
e év: 60 db bejegyzés
Összes: 284 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 21
  • e Hét: 233
  • e Hónap: 1229
  • e Év: 4466
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.