Regisztráció  Belépés
joli60.blog.xfree.hu
Eldőlt a szívemben, hogy követem Jézust. Eldőlt a szívemben, hogy követem Őt. Eldőlt a szívemben, hogy követem Jézust. Nincs vissza út, nincs vissza út. Ha ninc... Pecznyik Jolán
1960.02.28
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 24 
Szebb új világ!
  2012-09-29 21:46:53, szombat
 
  Szebb új világ!

Ég - Föld Ura hála neked,
csodás a te szereteted.
Már előre közlöd Atyánk,
odaát majd mi vár, reánk.
Vagy üdvösség, vagy kárhozat,
mert nincs harmadik változat!
Ki ezt: komolyan nem veszi,
üdvösségét elvesztheti!
Igédben Te elénk tárod,
az örökkévalóságot!
Melyben e látható világ,
csupán annyi, mint szál virág,
s bár földünk rózsa éke ez,
hamar elszárad s vége lesz.
így múlik el, mi látható,
havas hegycsúcs, tenger s a tó.
Virágzó falvak, városok,
szegények, milliomosok,
mert bűnt nem tűrsz meg Istenem,
nyoma, látható mindenen.
Ezért romlott földünk felett,
kimondtad az ítéletet!

Szebb világot alkot szavad,
Te ékesíted fel magad.
Szépség: mi abban látható,
értelmünket meghaladó.
Boldog: aki lakhat abban,
ragyogó fény-áradatban,
bárcsak sokan vágynánk oda,
mert ott: végünk nem lesz soha!
Pecznyík Pál Celldömölk 2012. IX. 27.
 
 
0 komment , kategória:  Pecznyik Pál Versei  
Isten gondot visel rólunk
  2012-09-29 21:46:08, szombat
 
  Isten gondot visel rólunk: I. Péter. 5, 7.
Mai nemzedékünk, gondokkal telített. Emberek milliói csüggedten, gondokkal terhelten élnek és járnak, ezen a földön. De mi az oka ennek? Bizonyára az, hogy közülünk a legtöbben, nem ismerik azt a Bibliai központi személyt, Jézus Krisztust, aki magára vállalta megbánt bűneinket, gondjainkkal együtt. Nos, ezt az örvendetes üzenetet, Péter apostol első levelének 5-ik fejezetében találjuk följegyezve, a 7-ik versben. Már jól ismert igevers ez: ,,Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van reátok" Ebből az igeversből kitűnik, hogy nem csak mi vagyunk gondhordozók, hanem drága Megváltó Urunk is! Ámde azzal a mérhetetlen különbséggel, hogy Ő, az egész emberiség gondját, vállaira vette! Azonban ez csak azért volt lehetséges, Mert Ő Isten! Fiú Isten! A Szentháromság második személye. Azonban a büszke, akaratos, magabízó ember, megalázónak tartja, hogy a saját gondjaival, alázatos lélekkel, oda álljon Isten elé. Majd ő megoldja gondjait, nem igényel segítséget senkitől. Inkább kínlódik egy életen át, cipeli magával gondjai terhét. Nincs szüksége, Jézus segítségére. Pedig az Úr Jézus, nem csak átvállalja gondjainkat, hanem gondot is visel rólunk! Hiszen Neki, sokkal nagyobb a rálátása, életünkre, mint nekünk. Ő már azt is látja, amit mi nem. Ő mindent egyszerre lát. Megváltó Urunk, nem csak ismeri gondjainkat, hanem meg is oldja azokat. Persze, legtöbbször nem úgy, ahogyan mi szeretnénk, hanem úgy, hogy az javunkra váljon. Urunk csak jót akar nekünk. Bizonyára, napjainkban a legtöbb család életében, a legnagyobb gond, a megélhetés gondja. Hiszen emberek milliói minimum alatt élnek! A munkanélküliség, kenyértelenség gondja epeszti, keseríti az embereket. De mióta az emberiség létezik, mindig volt és ma is van, szegénység. Ezt Jézus is hangoztatta, ,,szegények mindenkor lesznek veletek" A gond: földi életünk egyik nem kívánatos tartozéka. És nem csak a szegények, hanem a gazdagok vállát is nyomja. A gazdagok is gondban vannak a miatt, ha bekövetkezne egy váratlan pénzromlás, akkor egyik napról a másikra, elvesztenék milliárdjaikat, és szegénységbe süllyednének. Ilyen esetre is volt már példa. Jó volna, ha az ilyen elbizakodott emberek is, eszükbe vennék, hogy létezik egy felsőbb hatalmasság, létezik a gondviselő Isten! Akinek gondja van, minden e világra született emberre. Őt: gondviselésében, nem akadályozhatja meg az, hogy egyesek kételkednek létezésében, lázadnak ellene, kigúnyolják vagy káromolják Őt. Isten, nem személyválogató, mint mi. Atyai gondviselése kiterjed minden emberre, éppen úgy, ahogyan a napsugárözön is rá hull szegényre, gazdagra, jószívű vagy gonosz emberre, tolvajra és gyilkosra, egyaránt. Éltető esőt ad, a hívő és nem hívő ember gabonaföldjére, szőlőjére és gyümölcsösére. Urunk, nem csak a Benne hívőknek ad kenyeret, hanem azoknak is, akik nem Ő előtte, hanem különböző bálvány-istenek előtt hajtanak térdet. Isten jól tudja, hogy nekünk szükségünk van mindezekre. Isten csodálatos gondviselése, abban mutatkozott meg a legjobban, hogy mielőtt megalkotta az embert, előbb, megteremtette számára mind azt, a mi az ember élete fenntartására szükséges. Élelmünket, mi nem tudnánk előteremteni, azt: Isten adja meg nekünk! Ahogyan Pál apostol mondta: ,,én plántáltam, Apollós öntözött, de Isten adta a növekedést" Mi képtelenek vagyunk terményeket előállítani. Mi csak gondozni és ápolni tudjuk azokat. Mégis, milyen sok ember dicsekszik, kérkedik azzal, mintha csak ő állítaná elő a terményeket. Szomorú, hagy az emberi gőg és nagyravágyás, egyre jobban tör előre, így pedig életében, a gondviselő Isten, egyre jobban háttérbe szorul. Azonban ez az előretörés, egy cseppet sem homályosítja el, Isten hatalmát és dicsőségét! Mert az: ember számára, érinthetetlen! Ember azon csorbát, nem ejthet soha! Jó volna már tudomásul vennünk, hogy Isten a Teremtő! Mi csak teremtmények vagyunk. Így Ő, hatalmánál fogva, egy pillanat alatt, lesöpörhetne a föld színéről minden embert! Ám Urunk mégsem teszi. Mert emberszeretete, sokkal nagyobb, igazságérzeténél! Ó bárcsak megszégyenítene minket, mennyei Atyánk gondviselő nagy szeretete! És meglátnánk életünk minden területén, atyai gondoskodását, ránk áradó nagy szeretetét. Hiszen minden új nap, melyre felvirradunk, telve van, szeretetének ezernyi jelével! Csak mi, legtöbbször, nem vesszük észre azt. Ezért, amíg csak szívünk dobog, simuljunk bele, Atyánk védő, oltalmazó és gondoskodó szeretetébe. És adjunk hálát, naponkénti gondviseléséért, és hirdetett igéje által halljuk meg, szerető hívását, abba a dicsőséges, örökké való országba, melyben képzelet feletti ajándékokat készített, megváltott gyermekei számára.

Írta: Pecznyík Pál 2012-ben.
 
 
0 komment , kategória:  Pecznyik Pál Áhitatai  
Csak az Úrnak...
  2012-09-29 21:45:02, szombat
 
 
Csak az Úrnak nagy kegyelme hogy még nincsen végünk. Mert reánk tör, hogy elnyelne gonosz ellenségünk. Száz veszéllyel utunk telve s nincsen erőnk nékünk. Csak az Úrnak nagy kegyelme hogy még nincsen végünk.

Meg-meg, újul minden reggel az Ő nagy irgalma. Azért mihelyt napunk felkel, kezdjünk hála dalba. Szívünk és szánk szép énekkel, Krisztust magasztalja. Meg-meg, újul minden reggel az Ő nagy irgalma.

Az Úr az én örökségem azért Benne bízom. Mi kell nékem földön, s égen hogy ez egy jót bírom. Éljek, bármi nagy szükségben még sincs miért sírnom. Az Úr az én örökségem ezért Benne bízom.

Óh, mily jó az Úr azokhoz, akik Őrá várnak. A sebükre balzsamot hoz imáiknak szárnyat. Fel szívünk a csillagokhoz félre földi árnyak. Óh, mily jó az Úr azokhoz, akik Őrá várnak.





 
 
0 komment , kategória:  Másoktól énekek  
Ajándékba kapott életek
  2012-09-29 21:44:20, szombat
 
  Ajándékba kapott életek: Ap. csel. 27, 22-24.
Lakott földünkön az emberi élet, - többek között - hasonlítható, olyan kis hajóhoz, mely az élet viharos tengerén suhan, egyik partról a másik felé. Minden lélekhajónak van kapitánya. Vagy az Úr Jézus, vagy a Sátán. Milyen csodás kegyelem, hogy ezen a viharos tengeri úton, van lehetőségünk, kapitány cserére! Mivel a túlsó parton, 2 birodalom várja a partra érkezőket! Az örök fény birodalma, vagy az örök sötétség birodalma! Ezért nem lehet közömbös, melyik partszakaszon köt ki, parányi lélek hajónk. Nos, ennek a viharos élet-tengeri útnak előképét örökítette meg számunkra a Biblia. A Cselekedetek könyvének 27-ik fejezetében. Ebből, most csak 3 verset szeretnék idézni, Pál apostol szavait: ,,Jó reménységben legyetek: mert egy lélek sem vész el közületek, hanem csak a hajó. Mert ez éjjel mellém állt egy angyala az Istennek, akié vagyok, akinek szolgálok is, ezt mondván: Ne félj Pál! A császár elé kell neked állanod. És ímé az Isten ajándékba adta neked mind azokat, akik teveled hajóznak" Ez a hajótörés, olyan szemléletesen van leírva számunkra, mintha csak mi magunk is, a hajón volnánk! Ez a nagy hajó, 276 utasával, már 14 napja hányódott a viharos tengeren! Végül: egy sziget közelében zátonyra futott és megakadt. A hajó eleje ugyan, mozdulatlan maradt, de a hátulja, szakadozni kezdett, a hatalmas hullámverés miatt. Mégis, csodálatos módon, mind a 276 utas, partra jutott és életben maradt. De a hajó, teljesen szétesett és elmerült a hullámokban. Minek volt köszönhető a megmenekülés? Annak, hogy a hajón volt egy ember, Pál apostol, akinek folyamatos élő kapcsolata volt Istennel! Ő, egyik angyalát küldte le Pál apostolhoz, hogy közölje vele az örömhírt, hogy az utasok közül, senki sem fog elveszni, hanem csak a hajó. Az angyal szava pedig, hamarosan be is igazolódott! Nos, mi lelki hajósok is, Pál apostolhoz hasonló tapasztalatokat szerezhetünk. Azt valamennyien tudjuk, hogy ez az elmúló látható világ, a Sátán világa lett, és az első emberpár, engedetlensége miatt, fertőződött meg, került átok alá. A Sátán pedig nagymestere annak, hogy a sima tükrű tengeren is, pillanatok alatt, hatalmas vihart kavarjon. Ezt a tengeri vihart, az Úr Jézus is megtapasztalta, a Galileai tengeren. Pál apostol pedig, az Adriai tengeren! Nos, a mi parányi lélek-hajónk is, ilyen felkorbácsolt viharos tengeren suhan, a régi partról, az új part felé! Ha most visszatekintek, a mögöttem elmaradó hosszú tengeri útra, utam csak néha volt viharmentes, sima tükrű élet-tenger. Többször voltam már közel, az elmerüléshez is! Ám a vihar elült, és kicsi hajóm suhanhatott tovább, a sima tükrű tengeren, a túlsó part felé. Induláskor: minden lélek-hajónak van kapitánya. Nem mi magunk, kormányozzuk hajónkat, mert mi még nem látjuk a túlsó partot. De kapitányunk látja azt, mivel a láthatatlan világból való. A kapitány pedig, - amint már említettem - vagy az Úr Jézus, vagy pedig a Sátán. Mivel pedig az első ember a Sátán szavára hallgatott, ezért induláskor, minden lélek-hajó kapitánya, a Sátán. Hála, hogy Isten közbelépett, és minden lélek-hajósnak adott lehetőséget, kapitány-cserére! Mert ott a Golgotán, a két ellenséges kapitány között, az életre, halálra menő véres tusában, az Úr Jézus lett a győztes! És győzelmével, kiszorította a Gonosz kapitányt, azokból a lelki hajókból, melyeknek utasai, rádöbbentek arra, hogy a Sátán, a kárhozat partja felé sodorja, kicsi lélek-hajójukat. Ők elhitték, Jézus Győzelmét, a Sátán felett! És hit által, az Úr Jézust hívták be kapitánynak, lélek-hajójukba. Ő kiszorította a Gonosz kapitányt, lélek-hajójukból, és az örökkévaló új hon felé kormányozza azt! Íme, boldog lélek-hajós az, akinek hajóvitorláját, a Szentlélek szele röpíti, a mennyei partok felé! A hajótest ugyan itt marad, elporlik, de a hajó boldog tulajdonosa, eléri a mennyei dicsőséges partokat! Ahol, képzelet feletti szeretet, öröm, és békesség várja őt. Adja meg áldott Urunk, hogy még a viharos tengeri út folyamán, történhessen meg sok-sok kapitány-csere, és minél több lélek-hajó, az örök élet fénylő partján köthessen ki! Ahova Isten, várva - várja, az itt maradó hajóroncsok megpróbált utasait, hogy dicsőséges örök országában, - kegyelméből és jóvoltából - az üdvösség aranykoszorúját, ajándékozhassa nekik.



Írta: Pecznyík Pál 2012-ben.
 
 
0 komment , kategória:  Pecznyik Pál Áhitatai  
A bűnös ember,...
  2012-09-29 21:42:58, szombat
 
  A bűnös ember, Isten jelenlétében: Jeremiás. 14, 7-9.
Bevezetőül, szóljon isten igéje, Jeremiás próféta könyvének l4-ik fejezetéből a 7-9-ig terjedő versekben: ,,Ha bűneink ellenünk tanúskodnak: cselekedjél Uram a te nevedért, mert tömérdek a mi törvényszegésünk, vétkeztünk ellened! Izrael reménysége, megszabadítója a nyomorúság idején! Mért vagy e földön úgy, mint valami jövevény, és mint valami utas, aki éjjeli szállásra tér be? Mért vagy olyan, mint a megriasztott férfi: mint a vitéz, aki nem tud segíteni? Hiszen Te közöttünk vagy, Uram, és mi a te nevedről neveztetünk: ne hagyj el minket!" Óh, milyen mérhetetlen kegyelem és szeretet, hogy az Isten szeretetétől elhajolt bűnös emberiséghez lehajolt és lejött, az emberek közé, a szent az igazságos és dicsőséges, Isten! A bűngyűlölő, de a bűnösöket szerető és megmenteni akaró Atya! Úgy az Ó, mint az Új szövetségben. Mert néha talált köztünk, olyan alázatos szívű és életű embereket, mint Énok, mint Mózes, mint illés, mint Jeremiás. De most maradjunk Jeremiásnál, aki úgy azonosult népe bűneivel, hogy népe bűnei miatt, pirosra sírta szemeit. Ő, lelki szemeivel láthatta a világteremtő Urat, a dicsőséges Istent! De látta saját népe bűneit és nyomorúságát is. Megrendül a szívem és parányi elmémmel fel sem tudom fogni, hogy a világteremtő hatalmas Isten, aki volt, aki van, aki eljövendő, az örökkévaló! Megalázta magát és lejött a földre, nyomorult teremtményéhez, az emberhez! Akit a sátánnak sikerült elcsábítani Alkotójától, Istentől, Isten bemutatta, hogy mivé lesz az ember, ha elhajol Alkotójától! És az élettelen bálványok felé fordítja szemeit, életét. Istennek milyen sok próbán, természeti csapáson kellett átvezetnie választott népét, hogy végre belássa, hiábavaló a látszólagos istentisztelete, csak üres szavakból áll az, és csak bizonyos rövid időre korlátozódik. De mögötte, nincs Istennek tetsző, cselekvő élet! Embereknek ugyan tetszenek, a díszes külsőségek, ámde hiányzik belőlük, az igazi, Istennek tetsző, Istennek átadott szív és élet! Mert milyen is az ember? Körmeszakadtáig ragaszkodik, énjéhez, önállóságához, bebetonozott, szokásaihoz. És - tévesen - azt hiszi, hogy felületes, langyos keresztyénsége, bűnbánat nélküli istentisztelete, adakozó áldozata, már elég ahhoz, hogy üdvösségre jusson. A legtöbb ember - balgán - azt gondolja: hogy ezek az emberek által kreált, különböző szokások rendelkezések, elégségesek az örök életre. Ám ez, nagy tévedés? Az ilyen bűnbánat nélküli istentisztelet, tetszik az embereknek, testszik a sátánnak, de nem az Istennek! És lám, a bűnösöket szerető Isten, mégis lejött közénk bűnösök közé, nem szálló vendégként, nem turistaként, hanem azzal a bűnösöket megszégyenítő szeretettel, mellyel csak Isten tud szeretni! Mi emberek, gyakran megvetjük, lenézzük, kigúnyoljuk egymást, próbálunk uralkodni, egymás fölött. De nem így az Isten! Minket megszégyenítő szeretettel fordul hozzánk, próbál szerető szívére ölelni minket, tőle elpártolt gyermekeit. És csak akkor nyúl fenyítő eszközökhöz, ha mi már rá sem hederítünk, szerető atyai hívására! Ő ugyan itt van köztünk, Szentlelke által, de mi: úgy el vagyunk kápráztatva, a magunk által elgondolt istentisztelettől, melyben csak a szánkkal dicsérjük Istent, a szívünk azonban zárva van előtte. Ahol pedig a világ vonul a templomba, onnan, kivonul Isten! Miként Ezékiel próféta idejében, Isten dicsősége kivonult, a bálványokkal tűzdelt Jeruzsálemi templomból! Isten szereti a bűnös embert, de gyűlöli a bűneit! Hogy Isten, nem szállóvendégként és nem egy turistaként jött közénk, azt semmi sem bizonyítja jobban, mint az Újszövetségben köztünk élő Fiú Isten! Ő, olyan mélyen alázta meg magát, hogy felöltötte a mi test-ruhánkat, és abban töltött el köztünk, 33 évet! De nem is akár hogy, hanem mint bűntelen szent, igaz ember, a bűnösök között! Ő, mégis, annyira el tudta rejteni előlünk, Isten voltát, dicsőségét, hogy még a közvetlen környezete sem ismerte fel Őt! Hóbortosnak, magánkívülinek, ördögökkel cimborálónak, nevezték őt kortársai, főleg a nép elöljárói. De maradjunk most Jeremiás mellett, akinek ajkáról, imádságként hangzott el, a fent írott, Bibliai üzenet! Vajon mi bűnösök, tudnánk-e mély alázattal térdre borulni a porba, Jeremiás mellé? És elmondani imádságként: ,,hiszen Te közöttünk vagy, Uram, és mi, a te nevedről neveztetünk: ne hagyj el minket!" Az igazságos szent Isten, ma is itt van a bűnösök között! Vegyük hát nagyon komolyan, Urunk szent jelenlétét, mert Ő, nem kedvtelésből engedte halálra, szent Egyetlenét! Hanem értünk, kárhozatra méltó bűnösökért! Aki ezt a mérhetetlen nagy áldozatot, nem veszi komolyan, és nem fogadja el, lelke megmentésére, az olyan ember, saját maga fölött tör pálcát és örökre kizárja magát az üdvösségből, örök életből! Pedig Istennek hő vágya, hogy ,,Minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson."

Írta: Pecznyík Pál 2012-ben.
 
 
0 komment , kategória:  Pecznyik Pál Áhitatai  
Védjük az életet!
  2012-09-18 21:38:00, kedd
 
  Védjük az életet!

Döbbenetes, sokszor milyen
kemény, önző a szívünk,
ha kihuny egy drága élet,
cseppet sem fáj minekünk.
Kinek fáj az, ha a földön
egy lélekkel kevesebb?
Pedig egy élő léleknél,
földön nincsen nemesebb!
Életünket Isten adta,
azt, csak Ő veheti el!
Erőszakos gyilkos kéztől,
mégis, ezrek hunynak el!

Ezért védjük az életet,
mert az, földön drága kincs,
ha kialszik: éleszteni,
ember hatalmába nincs.
Addig segíthetjük egymást,
amíg a szívünk dobog,
ott már késő a segítség,
hol élet-láng, nem lobog!
Isten része minden lélek,
láthatatlan lehelet,
csak úgy vált az láthatóvá,
hogy öltönye, szeretet.
E szent öltöny, nyűhetetlen,
nem kopik el sohasem,
ingyen való, mégis miért
viseljük azt, kevesen?
Pecznyík Pál Celldömölk, 2012.IX. 12.
 
 
0 komment , kategória:  Pecznyik Pál Versei  
Önzők, büszkék vagyunk!
  2012-09-18 21:37:08, kedd
 
  Önzők, büszkék vagyunk!

Újsághír: a vonat, elgázolt egy embert!
E szomorú hírre, szempillánk se rezzent.
Egymás iránt immár, idegenek lettünk,
jaj, ha ítélni fog az Isten, felettünk!
Szinte megszokottá vált az ilyen dráma,
sok vétlen embernek, korai halála!
Idegenül megy el ember, ember mellett,
roskadva cipelve, vállán a bűn-terhet.
Már családtagok sem, beszélnek egymással,
tévé előtt ülnek, néma bámulással.
Mintha más bolygóról származottak lennénk,
más ember javára, jót miért is tennénk?
Vadul, tülekedve, keressük javunkat,
büszkén, mások fölé tornázva magunkat.
Önzők, büszkék vagyunk, ismerjük be végre,
mai ifjúnak már, nincs szüksége vénre!
Fiataljainknak kell a dínom - dánom,
Isten szomorkodik, mai ifjúságon.
Istenünk bocsáss meg, mai nemzedéknek,
látod: híjával van minden jónak, szépnek.
Szánó irgalmadból, adj új szívet néki,
csak új szívű ember, tudja Neved félni!
Csak újjászült ember, borul eléd térdre,
csak újjászült ember, juthat örök fényre!
Atyánk, szent Fiadért szánj meg, áldj meg minket,
életnek könyvébe, írd fel neveinket!

Pecznyík Pál Celldömölk 2012. IX. 12.
 
 
0 komment , kategória:  Pecznyik Pál Versei  
Második otthonunk!
  2012-09-18 21:36:23, kedd
 
  Második otthonunk!

Százötven éve áll
Ságon, e kis templom,
igére vágyóknak
épült ősi szent hon.
Sági gyülekezet
második otthona,
zeng benne az ének,
és szól az orgona.
Szép családi fészkek
épültek körötte,
szélvihar, háború,
zúgott át fölötte.
Oltáránál, sok szép
fiatal pár, állt meg,
élt Úrvacsorával,
sok konfirmált gyermek.
Több hű lelkipásztor
állt itt a szószéken,
s Ige által hit-láng
gyúlt, sokak szívében.
Másfélszáz éven át,
szólt itt, Isten szava,
hívő gyermekeit
hívta, várta haza!
Boldogan gondolunk,
a százötven évre,
Övé kis templomunk,
hála, hála, érte.

Pecznyík Pál
Celldömölk
2012. IX. 12.
 
 
0 komment , kategória:  Pecznyik Pál Versei  
Itt minden időleges!
  2012-09-18 21:35:45, kedd
 
  Itt minden időleges!

Atyám bocsáss meg, ha önző,
hálátlan gyermeked voltam,
hosszú életem éveit,
láthatókra pazaroltam.
Pedig tudom: mi látható,
múlandó és időleges,
égen - földön semmi nincs itt,
mi állandó, mi végleges.
E látható csodás világ,
csak árnyéka a szebb honnak,
mely majd örök hazája lesz,
küzdő, hívő vándoroknak.
Atyám: szabadíts meg engem,
a láthatók vonzásától,
szabaduljon meg a lelkem,
minden csábos kívánságtól.
Irányítsad lelki szemem
arra, mi még nem látható,
ama dicső örök honra,
mely ésszel fel sem fogható!
Azt készíted hű népednek,
az elmúló földi helyett,
s ha véget ér a vándorút,
ott élnek majd mindig, Veled.

Pecznyík Pál
Celldömölk
2012. IX. 17.
 
 
0 komment , kategória:  Pecznyik Pál Versei  
Isten a Mindenható!
  2012-09-18 21:34:58, kedd
 
  Isten a Mindenható!
Zsoltár. 139.

Csodálatos vagy Te, áldott Istenem,
védő, őrző szemed, ott van mindenen.
Te már azt is tudod, mire gondolok,
bár még kisem mondtam, amit akarok.
Felfoghatatlanul nagy, ez a tudás,
ámulatba ejtő, dicső és csodás.
Ilyen ismerettel, nem rendelkezem,
Te már tudod: honnan, hová érkezem.
Előled elfutnom, tudom, nem lehet,
tengeren túl, Te már, várnál engemet.
Csillagaid számát mind, jól ismered,
egyenként rakta fel őket, szent kezed.
Áldott kezeiddel, körülfogtál engem,
a Gonosz kárt soha, ne tehessen bennem.
Előled: sötétség, nem takarhat el,
Te a sötétben is, fényben létezel!
Már anyám méhében, láttál engemet,
mint bizonyságtevő, hívő gyermeket.
Ismered életem múló éveit,
Te már azt is tudod, meddig élek itt.
Még én nem is éltem, Fiad küldted el,
értem is meghalni, ment keresztre fel!
Ilyen szeretet csak, Tebenned lehet,
mely a bűnbánónak, készít menhelyet!
Ama dicső honba, melybe vágyom én,
s eljuthassak ingyen, Fiad érdemén!

Pecznyík Pál Celldömölk 2012. IX. 17.
 
 
0 komment , kategória:  Pecznyik Pál Versei  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 24 
2012.08 2012. Szeptember 2012.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 24 db bejegyzés
e év: 298 db bejegyzés
Összes: 4361 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 59
  • e Hét: 1157
  • e Hónap: 4249
  • e Év: 80307
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.