|
1/6 oldal
|
Bejegyzések száma: 58
|
|
|
|
2012-09-30 12:29:02, vasárnap
|
|
|
Csak enyhíteni akartam sajgó lelkem.
Hűsíteni veled, mint nyári zápor az út porát,
És elhallgatni csend a csendben
szíved meg-megdobbanó lágy ritmusát.
Én nem akarlak a lehetetlennel bántani.
Csak ments meg önmagamtól, ha kérhetem!
Romjaimból felépíteném álmaim,
hogy te légy benne beteljesült végzetem.
Halványodnak, tompák a csillagok.
Te jössz, beragyogod kínzó életem.
Lelkem forrása rubintvörös mosolyod.
S szemed kékje hoz örök fényt nekem. |
|
|
1 komment
, kategória: versek |
|
|
|
|
|
2012-09-20 11:27:33, csütörtök
|
|
|
Simon Ágnes: Élet-vonat
Jegyünket nem váltottuk meg, ajándékba kaptuk, egy lehetőség-ablakon át kezünkbe tette valaki, s mi elfogadtuk.
Nem kérdeztük hány fényévre szól, csak elindultunk, bizakodva, ártatlanul, Rácsodálva vonatunkra mely elénk tornyosult Hatalmas mozdonyában láthatatlan masiniszta döntött és indított Rándult a vonat, sípolt, kattant, Felültünk rá, nincs leszállás - Isten tudja, hol talál ránk az első, és hol, az utolsó állomás.
Ritmikus robogások között láttunk ezernyi megállót kicsit, nagyot, kopott várót fényes peront, pompás pályaudvarokat, Újonnan-új utasokat, jöttek, mentek, velünk voltak, arrébb álltak, elpártoltak, szerettek vagy meggyűlöltek, Mégis, mégis valameddig együtt voltunk, egy vonaton Osztozkodtunk útvonalon, szerelmeken, bánatokon
Nem volt monoton a lárma Megtanultunk mindent és gomolygó emlékeket hagytunk hátra Sokszor egy-egy Ismeretlen lett utunknak hű barátja... S ha egy csöndes állomáson halkan eltűnt mint egy álom, az elrebbenő pillanatok miket együtt éltünk végig, soha el nem feledhetők.
Vonatunk könyörtelen, nincs vele a végtelen, szállít, röptet tova, nem vár arra, ki vissza pont nem erre száll - Kihalt a táj - De annyira fáj, ha valaki elmegy, még ha oly szépen is int nekünk vissza Homlokunkat az ablakra szorítva sokáig nézzük... lelkünkben örökre ott marad a nyoma - S bár zokogva megyünk tova (a hosszú út néha mostoha) ám vigasztal a gondolat, ha másik vonaton is, de egyszer együtt érünk ODA.
S a nagy közös végállomáson - hol nincs már nyüzsgés - elgyötörten ledobjuk életnyi bőröndünk Angyali isten-kalauzok kérik jegyünket arcukon jóság-fény sugárzik - nem voltunk potyautasok! - Megérkeztünk. Többet már nem fáradunk. Ennyi. Ennyi volt a közös utunk.
Régi-elmúlt útitársak fénylelkével találkozunk Jó lesz majd így - földöntúli ölelésben mindannyian felolvadunk. |
|
|
0 komment
, kategória: Gondolatok |
|
|
|
|
|
2012-09-13 11:42:19, csütörtök
|
|
|
Ha virág lehetnék csak egy napra,
biztosan nagyon sok dolgom volna.
Égőpiros lennék, vagy esetleg kék,
világító sárga, de semmiképp sem
szeretném a szomorút, a feketét.
Aznap én nem egy virágot nyitnék,
hanem tízet, húszat, vagy százat.
Mosolyom csupa derű lenne s alázat,
befutnám titokban az egész házat.
Megkérném a napot már előző este,
hogy a színeket, csak virágokra fesse.
Illatommal csábítanám a méheket,
kikeverni újabb és újabb színeket.
És megigéznék majd minden embert,
s kinevetném a didergő decembert
Lámpás, lennék a sötét éjszakában,
vidámság a szomorúság udvarában.
Ha virág lehetnék csak egy napra,
a szomorúság is biztos mosolyogna
s az ármány reszketve, bujdokolna.
Még színesebbé tenném a világot,
ajándékba adnám a legszebb virágot. |
|
|
0 komment
, kategória: Barátság versek... |
|
|
|
|
|
2012-09-10 23:58:24, hétfő
|
|
|
Kedves Ilcsi!
Valójában már regen jártam Nálad de sajnos a többiekhez sem jutottam el .Jelenleg még dolgoznom kell és valahogy mostmár szinte minden hónap hosszabbnak tűnik.Kívánom a legjobbakatÜdv Erika |
|
|
0 komment
, kategória: Barátság versek... |
|
|
|
|
|
1/6 oldal
|
Bejegyzések száma: 58
|
|
|
|
2012. Szeptember
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | |
3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | |
10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | |
17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | |
24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 |
| |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
58 db bejegyzés |
e év: |
140 db bejegyzés |
Összes: |
835 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 35
- e Hét: 67
- e Hónap: 297
- e Év: 6953
|
|
|