Regisztráció  Belépés
szabomihalyf.blog.xfree.hu
"Minden ember élete egy regény, de erre csak akkor döbbenünk rá, amikor életünk eseményei már múlttá, emlékké váltak. S ezek a regények mindig tanulságosa... Szabó Mihály
1928.12.27
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
F.Szabó Mihály: A kis lovas...
  2012-09-26 21:42:06, szerda
 
 
F.Szabó Mihály

VERSEIMBŐL:

Motto: ,,A vers, a nyelv kinyílt virága"

A kis lovas

Nagy igazság, mi tagadás
A nagyon jól ismert mondás:
,,Az öreg emlékekből él,
Azzal fekszik és azzal kél".
Jelenünk sok gondját-baját,
Amit öregkorunk mér ránk,
Könnyebben viselhetjük el,
Múltunk szép emlékeivel.

Én is, ha nehezen járok
És már gyorsan elfáradok,
Nem búsulok, nem kesergek,
Keresek egy szép emléket.
Lovagolni megtanultam,
Már egészen kiskoromban.
Erre bátyáim oktattak,
Csak úgy szőrén, lóra raktak.

Később már meg is nyergeltek
A bátor kicsi öccsüknek.
Aztán már mindig örültem,
Ha a nyeregbe ülhettem.
Volt, hogy feladatként kaptam,
Hogy a Merészt megjárassam,
Vagy bemenjek a városba,
Megnézni, hogy van nagymama.

Merész lovunk már jól ismert.
Éppen csak jeleznem kellett,
Hogy kezdje meg a vágtázást,
S én élvezzem a száguldást,
Mintha én repültem volna,
Mint az égnek gyors madara.
Mind bátrabban, merészebben,
Gyorsan, egyre sebesebben.

Mint az erősödő szélvész,
Vágtázott velem a Merész.
Én, a kis lovas, merészen,
Bátran ültem a nyergében.
Hajolt a fű, porzott a föld,
Csobbant a víz, repült a rög.
Egyetlenegy érzés maradt,
Csak szállni a felhők alatt.

Vagy inkább már fenn az égen,
Boldogságtól megszédülten.
Látni a rohanó fákat,
Halálra kész bogarakat,
Rikoltva futó fürjeket,
Reppenő fogolysereget.
A ló tajték illatától
Ébredni a kábulatból.

Lovamat megállítottam,
Nyakát puhán megpaskoltam.
Bár fáradt volt lábam, kezem,
Én szinte nem is éreztem,
Hanem fürgén leugrottam,
Hogy lovamat csutakoljam.
Legalább így megköszönjem
Az élményt, mit szerzett nekem.

Aminek emléke is szép,
S ma is szívesen átélnék.
De szó nélkül beismerem,
Ez már nem való énnekem.
Jussom csak az emlékezés,
S belátni, hogy az sem kevés.
Mert elég, ha rágondolok,
S gondolatok szárnyán szállok.


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Apám....
  2012-09-25 22:11:51, kedd
 
  Szabó Mihály

VERSEIMBŐL:

Motto: ,,A vers, a nyelv kinyílt virága"

Apám


Valahányszor a munkámat kezdem,
Apám szavaira emlékezem:
Mindig tisztes, jó munkát végezzünk,
S fejezzük is be, amit elkezdtünk.
Mikor valahol rendet csinálok,
Akkor is mindig őrá gondolok.
Apám arra tanított és nevelt,
Szokjam meg, és szeressem a rendet.

Azt az intelmét sem feledtem el:
Sokat tehetünk, csak akarni kell.
Nagy és erős volt az akarata,
S amit akart, azt meg is csinálta.
Mindig többre, jobbra, szebbre vágyott,
Ezért mindig keményen dolgozott.
De a kudarcot is elviselte,
Elgáncsolták, felkelt, s újrakezdte.

Közismert volt józan parasztesze,
Ahogy élt és munkáját végezte.
Ezt mások is sokan észrevették,
Segítséget nagyon gyakran kértek.
Sokszor adott másnak tanácsot,
Meggyőző, békítő igazságot.
Volt mikor haragosok közt tette ezt,
Per nélkül, ügyvédek, s bírák helyett.

Nem feledtem nekem szánt mondását:
Ne csak az előtted lévőket lásd!
Ha úgy érzed, másnak jobb a sorsa,
Ne irigykedj, nézzél néha hátra!
Ez már nemcsak a józan parasztész,
Ez tiszteletre méltó bölcsesség.
Még ma is - életemnek alkonyán -
Így él emlékeimben apám.

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Imádkozni tanított anyám....
  2012-09-25 22:10:10, kedd
 
 
Szabó Mihály

VERSEIMBŐL:

Motto: ,,A vers, a nyelv kinyílt virága"


Imádkozni tanított anyám

Kicsiny koromból halványan sejlik
Mint a lecsavart lámpa gyér fénye,
Amelyiknél anyámmal leültünk
A szalmazsákos ágyunk szélére.
Pici kis lepke játszott a lámpán,
S hatalmas árnyék táncolt a falon.
Anyám kérges keze puhán simult
Buksi fejemen, kócos hajamon.
Fáradt szeméből az ég nézett rám,
Mindketten az angyalok közt jártunk,
,,Imádkozni tanított Anyám".
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Add Uram, hogy lássak!...
  2012-09-25 22:07:58, kedd
 
  Add Uram, hogy lássak!


Add Uram, hogy lássak!
Ne járjak ép szemmel is vakon a világban.

Add, hogy lássam a könnyet, hogy letöröljem.
A sebet, hogy bekötözzem.
A reszkető kezet, hogy megszorítsam.
A szomjazót, hogy megitassam.
Az éhezőt, hogy megetessem.
A mezítelent, hogy betakarjam.
A beteget, hogy gyógyítsam.
A gyengét, hogy támogassam.
Az elesettet, hogy felemeljem.

Add Uram, hogy lássak!
Mindent mindig tisztán, mindig helyesen.

Add, hogy lássam a kedveset, hogy megköszönjem.
A durvát, hogy elnézzem.
A szeretetet, hogy viszonozzam.
A haragot, hogy megbocsássam.
Az igazságot, hogy védjem.
A hazugságot, hogy elítéljem.
A szabadságot, hogy oltalmazzam.
A rabságot, hogy lerázzam.
A jót, hogy kövessem.
A rosszat, hogy mindig elkerüljem.

Add Uram, hogy lássak!
Ne vakítson meg sem fény, sem sötétség.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
F. Szabó Mihály: Szerelem...
  2012-09-24 12:18:56, hétfő
 
 
F. Szabó Mihály:

Szerelem

Amikor a szív egy kis zugában
Mindent legyőző érzés születik,
És semmi más nincs már a világon
Csak mi ketten: én és az a másik.


Különös kérés

Gyöngyvirága életemnek,
Ne kérdezd, hogy mért' szeretlek,
Ne kérdezd, hisz én sem tudom,
Mért' szeretlek olyan nagyon?

Szerelmemért, ha érdemlek
Valamit, csak egyet kérek.
S azt megértheted angyalom:
Szeress Te is nagyon, nagyon!


Hajnali ébresztő

Hosszú éj rövid szendergéséből
Bús gerle bánatos dala ébreszt.
Milyen bánat szakad ki szívéből?
Talán, hogy ő is egyedül ébredt?
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
F. Szabó Mihály: Anyám...
  2012-09-20 11:03:48, csütörtök
 
  F. Szabó Mihály:

ANYÁM...

Az álmaimban, éjszakákon át
Ma is tisztán látom Anyám
Hol vidám, hol mg szomorú arcát,
A kedves, csendes, félénk mosolyát,
Látom a visszafogott könnyeket.
Szívembe vésődött, visszatérő,
Néma, mégis beszédes képeket.

De ébren is nagyon sokszor érzem,
Hogy mellettem van, gyöngéden néz rám,
És nagy titokról beszélget velem.
Titokról, amit sokáig őrzött.
Mikor újra öröm érte szívét,
Hogy ismét egy új életet hordoz,
A bölcs orvosok figyelmeztették:

Ha adni akar egy új életet,
A legnagyobb veszély várhat Őrá,
Annak ára az övé is lehet.
De hiába intették és óvták,
Saját életét kockára téve,
Ő mégis vállalta ezt a veszélyt,
Mert szavuknál erősebb volt a hite.

Nem tudtam eléggé meghálálni,
Az értem hozott nagy áldozatot.
Pedig meg akartam én próbálni.
Mégis, részben adósa maradtam
A köszönettel és a hálával.
Talán, sikerül most még pótolni,
Tőle tanult, érte mondott imáimmal.

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
F. Szabó Mihály: Októberi gondolatok....
  2012-09-17 21:34:03, hétfő
 
 
F. Szabó Mihály:

OKTÓBERI GONDOLATOK...

ÜNNEP:
Ezen az ünnepen akkor ünnepelünk
Méltón, ha őszinte szívvel emlékezünk.
Tiszta lélekkel most én is ezt teszem
És ‘56 őszére emlékezem.

EMLÉKKÉPEK
Egy szabadságától megfosztott nép
Némán siratta és vágyta vissza kincsét.
És ‘56 őszén, mint egy csodajelre,
Egy emberként indult, hogy azt visszanyerje.
A szabadság vágya felcsapott az égre,
És szíveket perzselt a vágy októbere.

E nép érezve a rég várt szabadságot,
El akart söpörni minden zsarnokságot.
Boldog mámorában sok millió ember
Zúgott, sodort, mint a felkorbácsolt tenger,
Eggyé olvadt a sok igaz szív öröme,
Ünneppé vált a szabadság októbere.

De árulók jöttek, aljasok, ravaszok,
A segítségükre meg gonosz démonok,
Orvul rátörtek a gyönge szabadságra,
Védelmezőire csúf halált kiáltva.
Bosszút fogadott az árulók serege,
Vérszomjas lett az árulás októbere.

És a világ akkor egy nagy csodát látott
Gonosz túlerővel bátran szembeszállott
És dalolva ment a véres barikádra
A szabadság kicsiny törékeny csapata:
Ifjak, vének, lányok asszonyok serege,
Mert hívta őket a bátrak októbere.

A szabadságunkra szent esküvést tettek,
Egyetlen célja lett hősi életüknek.
Hogy vigyázzanak a kincsre, a csodára,
Akkor is, ha annak életük az ára.
Patakokban folyt a hősök drága vére,
Vér áztatta lett a hősök októbere.

Az árulók hazug hatalmukat féltve,
Gyűlölettel törtek az azt megdöntőkre.
S a gyűlöletüknek szörnyű volt az ára,
Sok igazat küldtek átkos bitófára.
Így lett a bátrak és hősök ünnepe.
Az ártatlan áldozatok októbere.

Az árulók visszaszerzett hatalmuknak
Szörnyű hazugságok; igaztalan vádak
Hamis útján kerestek véres védelmet,
Bűnösöknek mondták az igaz hősöket.
És az igazságot vastag szennyel fedte,
S takarta el a hazugság októbere.

Semmi nem maradt már, miben ember higgyen,
Ellenkezőjére volt hazudva minden.
Nem beszélhettünk a megtörtént csodáról,
Szabadságért vívott igaz hősi harcról.
De az igazaknak szívébe rejtve,
Továbbra is élt a titkok októbere.

Végül a ravaszság a lelkekre rontott,
A szabadság helyett dobott egy kis koncot.
Beteg gyenge lelkek meg el is fogadták,
A megtévesztésükre szánt alamizsnát.
S így lett a nagy csoda csúfos temetője
A megtévesztetteknek az októbere.

MAI KÉPEK
Sokakban él ma 56 csodája:
Hogy szabadságát egy egész nemzet várta,
S hogy támadóival egyként fordult szembe,
Gyilkosok hatalmát nem kérte, nem tűrte.
Mára nemzetnek megtévesztett fele
Árulóit hatalomba segítette.

Árulók, gyilkosok és azok fiai,
A hazug hatalom hazug bitorlói,
Ma is hívei még a hamis eszméknek,
Melyeken felnőttek, melyeket hirdettek
De, hogy hatalmukat mégis megtarthassák,
Saját magukat is másoknak hazudják.

Régi bűneiknek szégyenétől égve,
Lelkifurdalással nem vonulnak félre.
S mert hogy nincsen bennük semmi szégyenérzet,
Mindent letagadnak, s mindent megígérnek.
‘56 emlékét meg azzal gyalázzák,
Hogy amit megöltek, magukénak vallják.

Amit eltiportak, gyaláztak, tagadtak,
Abból ma maguknak hamis oltárt raknak,
S a mellett pokoli, sátáni örömmel
Hazug képpel, hazug szóval, hazug szívvel,
Tagadva az általuk megrontott múltat,
Ünneplik vígan a saját hatalmukat.

Ily arcátlansággal elkövetett bűnre
Miért nem szakad rá már az ég a földre?
Miért engedi a hóhért ünnepelni?
Miért kell ismét az áldozatnak félni?
Miért nem lehet csak azoké az ünnep,
Akiknek ‘56 sosem volt kísértet?



Dühödt hóhérai a szent ‘56-nak
És hű tanoncai e hamis papoknak
Dölyfös gőggel fitogtatják erejüket,
Hogy bírálóikban félelmet keltsenek.
Az ünnepnek indult napon is ezt tették,
Ígéretet szegve nyugodtan elvették.

Galád szolgahaddal rohantak azokra,
Akiknek megvolt a bátorsága, szava,
Kimondani a nekik fájó igazságot:
Sokan bűnnek tartják még a hazugságot,
Jogtalannak a vele megszerzett hatalmat
És bűnösnek az azt gyáván szolgálókat.

Így ünnepeltük hát ‘56 emlékét,
Elrabolták tőlünk az ünnep örömét.
Mégis voltak kiknek ajándék is jutott:
Vízágyú, gáz, gumilövedék, gumibot,
Nagyon fáj a szívünk, szemünk könnyel tele,
Mert ez maga volt a szégyen októbere.

ÜNNEP?
Ez volt az én igaz megemlékezésem
Csalódással tele keserű ünnepen.
És most szomorúan kérdezem: Istenünk!
Lesz-e még nekünk igaz és szent októberünk?

JÖVŐ?
Ahogyan a múltunk szülte jelenünket,
Jelenünk hordozza már most a jövőnket.
Szinte láthatjuk azt, ha számvetést teszünk:
Milyen volt a múltunk, milyen a jelenünk?
‘56 népének még volt büszkesége,
Kemény tartása és egyenes gerince.
Ezért nem tűrte el sem a szolgaságot,
Sem a hódítóktól rászabott rabságot.
Hol van már ‘56 bátor büszke népe,
Milliók szívének együttlüktetése?

Ez a csodás egység réges-régen megszűnt,
Áruló, hazug múlt, torz, beteg jelent szült.
Torz jelenből vajon milyen jövő nőhet?
A beteg lelkekből ugyan mi születhet?
Végleg elfogadják ők a hazugságot?
Vállalják örökre a lelki rabságot?

És a jobbik fele a megcsalt nemzetnek
A bűnös jelentől vajon mit remélhet?
Befejezheti mit ‘56 elkezdett,
Vagy továbbra is csak hazugságban élhet?
Csak a hitünk lehet reményünk forrása,
A reményé, mely a jövőt másnak látja.

Hinnünk kell, hogy végre az ostoba szolgák
Észreveszik majd, hogy őket is becsapták.
Hinnünk kell: megszólal lelkiismeretük,
S megszólal az árulókká vetett hitük.
Ehhez kell és lehet sokat segíteni,
Csak a ma még vakok szemét kell felnyitni.

Meg kell mutatnunk a sötétben járóknak,
Hogy a hazug rossztól jót sosem várhatnak.
S akkor hihetjük, hogy a becsapott szolgák
Hazug uraikat egyszer mind elhagyják.
Ha másért nem, hát önös érdekükből,
Mikor sok lesz már a hazug ígéretből.

Ha előbb nem, hát mikor majd meglátják,
Hogy a koncot, miért lelküket eladták,
A megígértnél már kevesebbre mérik,
Álnok uraikat már hiába kérik,
Alamizsnájukat nem szabják nagyobbra,
Szolgaságuknak csak ennyi a jutalma.

‘56 őszén a bátor hősök vére,
Lett kérész szabadság igen drága bére.
Ma szabadságunknak kevesebb az ára,
Vér nélkül juthatunk annak birtokába,
Ha a becsapott nép fele,
Nem lesz ígérgetők olcsó játékszere.

Ezért meg kell győzni a megtévedteket,
Hogy ne szolgálják az ígéretszegőket.
Akkor megszűnik a hazugság uralma
És eljöhet végre ‘56 jutalma.
És megmaradhat az a biztos hitünk,
Lesz még szabadságunk, lesz még szebb jövőnk.

Beérik gyümölcse ‘56 őszének,
Lesz boldog jövője ennek a nemzetnek.
Lesz még büszkesége és lesz még tartása,
S szégyenkezés nélkül nézhetünk egymásra,
Amikor majd büszkén ünnepelhetjük meg
Szabadságot szülő hős októberünket.

A szégyenletes 5 éves évforduló után.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
F. Szabó Mihály: Gyurcsányizmus ...
  2012-09-17 21:29:16, hétfő
 
 
F. Szabó Mihály:

Gyurcsányizmus

Új vallás született. Veszedelmes szekta.
Tébolyult akarnok a szekta főpapja.
Ez a főpap önmaga az ármány,
A hírhedt despota, hazudozó Gyurcsány.
Az új hit, új vallás, a legújabb izmus,
A hazugságból nőtt csalárd Gyurcsányizmus.

A papjai pedig fizetett bérencek,
Pénzért azt hirdetik, mit maguk sem hisznek.
S hívei ennek a különös vallásnak,
Hiszékeny emberek, akiket becsaptak.
Kiket nagyon könnyen megtéveszthettek,
Mert elég volt nekik az üres ígéret.

Valláscsinálóknak könnyű itt a dolga,
Mert a nép ma már csak egy hiszékeny falka,
Falkának vezér kell, aki után mehet,
Vezérnek meg falka, amelyet vezethet.
Falka is, vezér is, mind a kettő itt van.
S egymásra találnak most az új vallásban.

Honnan a hiszékeny, igénytelen falka?
És a hazug vezért miféle szél hozta?
Mindkettő az elmúlt korszakban született.
Akkor züllesztették falkává a népet.
A vezér meg tanulta a hazugságot,
Nagyravágyást, önzést, meg a zsarnokságot.

Akkor csinálták a bátorból a gyávát,
Elvették erkölcsét, megtörték tartását.
Kinek tartása nincs, az hamisan ítél,
Megtéveszthető. Most éppen ez a cél.
S a tömegtévesztést nagyon jól csinálják,
Megvett, parazita, hű médiaszolgák.

Akkor még tanonc volt ez a mai főpap,
És jó tanulója volt a hazugságnak.
Annyira, hogy mi ellen akkor vívott,
Abból húzza ő most a legnagyobb hasznot.
Papjai meg politikai szédelgők.
Júdáspénzből élő, huncut semmittevők.

Ők együtt alkotják a vezető klérust,
Terjesztik a vallást, álnok Gyurcsányizmust.
Ők a hazug idők lovagjai.
Felforgató eszmék hamis prófétái.
Az új vallás pedig? Más az nem is lehet:
Becstelen hatalom a butaság felett.

Törvényei becstelenségből születtek,
És annak mindenben hűen megfelelnek.
A klérus törvénye pedig egészen más:
Csalás, harácsolás, fosztogatás, lopás.
A híveknek: kevéssel beérni! S még mi?
Szabad irigykedni, s a papoknak hinni.

Istenük az nincsen. De nem is kell nekik,
Főpapjukat lassan istenként tisztelik.
De, hogyha az Istent én most megemlítem,
Őt csak az Antikrisztusnak nevezhetem.
Ám ő még tetszeleg messiás-képében,
Saját bűnbandája védőgyűrűjében.

S hazug ígéretek végtelen sorával,
Hatalmáért ma is ádáz harcot vállal.
Mindezt azokkal együtt teheti, s meri,
Akik jó pénzért még segítenek neki.
Ha egy ígéretet nem teljesítenek,
Arcátlanul újabb ígéretet tesznek.

Ezért nagy ígéret volt is eddig bőven,
Amit betartottak, olyan nem volt egy sem.
Ígérték, védik a törvényt és a rendet,
Maguk csinálják a törvénytelenséget.
Magukat a szabadság őrének mondják,
De a szabadságuk, az másoknak rabság.

Szónokoltak ők a nemzet sorsáról,
De gondoskodtak a testvérárulásról.
A főpapjuk szava nem hangzott hiába,
Sokakat vitt Káin bűnös, csúf útjára.
És ha soha nem lett volna egyéb bűne,
Ez az egy is elég a megvetésre.

De a nemzet ellen mással is vétkeznek,
A szívükben nincs hely hazaszeretetnek.
Gyáván hamisítják nemzetünknek múltját,
A hazafiságot nyíltan kigúnyolják.
Szinte bűnnek tartják a nemzeti érzést,
S minden arra utaló szót vagy cselekvést.

Mondják, segítik a szegény embereket,
De ők csinálják a szörnyű szegénységet.
Már akkor is kegyes jótevők volnának,
Ha a koldusoknak kis morzsát dobnának.
Ezt a kis jót pedig megtehetnék,
Mert a legtöbb embert koldussá ők tették.

De ők csak a saját vagyonukat gyűjtik,
S ebben egymást nagyon erősen segítik.
Harácsolnak, csalnak, árvereznek, lopnak,
S a lopott javakon vígan osztozkodnak.
Ebből kap bőven a gerinctelen szolga,
De a nép hiába vár az ígért koncra.

Így dologtalanul sokan gazdagodnak,
Bitorlói furcsán szerzett vagyonoknak,
Volt tőkeölő vörös milliárdosok.
Elítélésükre nem lehet semmi ok,
Mert a szegényekkel ők együtt éreznek!
És hát ezen túl mit is tehetnének?

Nagy szóval hirdetik a szent igazságot,
Közben elkövetnek nagyon sok gazságot.
Ám akik felfedik az ő galádságukat,
Azokra ők hamis vádakkal támadnak.
És nagyon ravaszul azzal védekeznek,
Hogy mások meg sem tett bűnéről beszélnek.

Arcátlanságuknak ebben sincs határa.
Saját bűneiket azért kenik másra,
Hogy eltereljék híveik figyelmét,
És játékaikat is tovább űzhessék.
Higgyék, hogy bajukat mind mások okozták,
S Gyurcsányt továbbra is megváltónak tartsák.

Ámde sok embernek más a véleménye:
Rá kell nézni! Látszik, hogy beteg a lelke,
S ezen ő maga már nem igen segíthet.
S ez a beteg lélek ugyan mi jót szülhet?
Hogy ne legyen módja még több őrültségre
Minél előbb meg kell szabadulni tőle.

Gyurcsányizmus? A megváltásnak hitt vallás,
Csúfságos politikai ámokfutás.
Ennek csak úgy és akkor lehet vége,
Ha ezt az őrültet elzavarjuk végre.
Ha kijózanodnak a becsapott hívők,
És nem védik a hazug csalót, pöffeszkedőt.

Reméljük, erre már nem kell sokat várni.

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
F. Szabó Mihály: Összetartás...
  2012-09-17 21:25:57, hétfő
 
 
F. Szabó Mihály:

Összetartás

Ha összefogunk, és mind összetartunk,
Összetartozásból összetartozást kapunk,
Abban közelebb jut emberhez az ember,
S könnyebbé lesz az együtt hordott teher.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2012.08 2012. Szeptember 2012.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 9 db bejegyzés
e év: 60 db bejegyzés
Összes: 285 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 9
  • e Hét: 313
  • e Hónap: 1085
  • e Év: 6890
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.