|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 3
|
|
|
|
|
|
2013-01-14 06:56:39, hétfő
|
| |
| |
Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is.
Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed. Ezért valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet.
Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni.
Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott.
A Gazdagság egy luxushajón úszott el a Szeretet mellett. Ő megkérdezte:
- Gazdagság, el tudnál vinni magaddal?
- Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt nincs már hely számodra!
Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval közeledett:
- Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni?
- Nem Szeretet, nem tudlak elvinni! - válaszolt a Büszkeség, - itt minden tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak!
Hát, a Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki éppen előtte hajózott el:
- Bánat, kérlek, vigyél el magaddal!
- Oh, Szeretet - mondta a Bánat - én olyan szomorú vagyok, de egyedül kell maradnom a hajómon!
A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog volt, hogy meg se hallotta a szeretet kérését.
Hirtelen megszólalt egy hang:
- Gyere Szeretet, én elviszlek téged! Aki megszólalt, egy öregember volt.
Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét. Amikor földet értek, az öreg elment. A Szeretet úgy érezte, sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a Tudást:
- Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem?
- Az IDŐ volt - mondta a Tudás.
- Az IDŐ? - kérdezte a Szeretet. - Miért segített rajtam az IDŐ?
A Tudás válaszolt:
- Mert csak az IDŐ érti meg, hogy milyen fontos az életben a SZERETET!
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Tanulságos |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-01-14 06:34:09, hétfő
|
| |
| |
Reményik Sándor: Szivárvány
A párában,a vízesés felett,
halványan,mint egy álom,
és testetlenül,mint egy lehelet:
az örökifjú szivárvány lebeg.
Megrokkannak a sziklák, a hegyek,
a kő mállik,, az erdők sírba térnek,
új medret tör a patak magának,
s a régit testálja a feledésnek.
Megőszül a világ.
De a szivárvány mindig egy marad,
s színei meg nem fakuló csodák.
örökifjan és egyformán lebeg,
halványan mint egy álom,
és testetlenül, mint egy lehelet,
mint a művészet az élet felett.
Minden lélekben van egy,
kis szivárvány,
kis csapóhíd, amelyet lebocsát,
hogy egy más lélek átjöhessen rajta.
-Ennek a hídnak hídpillére nincsen,
ezt a hidacskát csak az Isten tartja.
Az Isten, aki a szívekbe lát. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 3
|
|
|
|
2013. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
16 db bejegyzés |
| e év: |
91 db bejegyzés |
| Összes: |
2526 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 218
- e Hét: 717
- e Hónap: 1984
- e Év: 15575
|
|
|
Offline
