|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
|
|
2013-01-17 20:03:46, csütörtök
|
| |
| |
Váci Mihály
Pacsírta
Sír! Rí! Vív! Fel, fel a pacsirta.
Szél? Szárny? Fény? Ég? Mi cél hívja-viszi?
Huss! Száll! Szíve ver;
a parányi parittya;
s haragja hajítja
az égre fel!
Kifeszül remegő dala íjja,
s jajja nyilát
fel
fel
felröpíti!
Dala csobogó forrás,
hűs friss víz,
a füvek gyökeréről feltört gejzír,
az este lezárt szeme-résén felsírt
szűrt könny-íz.
Dala gyöngylánc
drága sora,
fűzve a Hold
vállaira.
Éneke gyöngyház-
pagoda,
táj, rét mezők
csarnoka
fölött lebegő
kupola.
Ég két partja között
csoda
híd ív.
Milyen színeket
lát, s szigetet!
Oda
hív
szíveket!
Hogy tud szív így
a dalok suhogó kardélén,
sírások ezüst tűhegyein
lebegni,
verődni,
repesni,
apadni - ilyen telin.
Verj! Sírj! Fájj csak te sebes torkú madárka!
Várj! Csalj! Hívj! Daloddal és égre szegezve!
Röptödben veri át szívedet
daloló gyönyöröd, a suhogó dárda,
sikolyod kitűz az egekre.
Szállj! Törj! Hullj a fény roskadó kazlaira,
te szikra, te lóbált dalcsóva, parázs!
A nyár aranyos meztelen vállaira
terül éneked éke a lenge palást.
Lenn a kalászból hadd peregjen a mag!
Hadd szedegesse azt a veréb meg a hörcsög!
Téged a vágy az egek skáláira űz!
Fel! Még! Fényt! Egeket! Sugarat!
Te a fény húrjai közt verve, repülsz
fenn, fenn, hol a nyár kráterein kibuggyan a tűz! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Váci Mihály |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-01-17 19:35:15, csütörtök
|
| |
| |
Babits Mihály
Az őszi tücsökhöz
Ki átható, egyhangu dalaiddal
betöltöd a nyugalmas éjszakát,
milyen lehet tenéked a világ?
Csend van; a hangok alusznak az éjben.
A te zenéd van ébren egyedül,
mint láthatatlan, éles hegedű.
A te zenéd a csöndnek része immár
és mint a szférák, titkon muzsikál:
Az hallja csak, aki magába száll.
Csendnek és éjszakának hegedűje,
milyen lehet tenéked a világ?
Érzed-e a csöndet s az éjszakát?
Zenéd olyan, mint a lelkem zenéje
s talán a fájó unalom dala:
Egyforma volt tegnap s egyforma ma.
Bokrod alatt, ah, kétségbeesetten
érzed a csöndet és az éjszakát
s szegény vak lélek, sírsz az éjen át.
Link Unchained Melody
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Babits Mihály |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-01-17 19:27:30, csütörtök
|
| |
| |
Seres László
Szavak nélkül
Összegyűjtögetett sóvár perceimért
oldozz fel s magadat add cserébe.
Nem halványul el éke az éj csendjében
éveinknek, mert csillagokig ér.
Mit adhatnék vissza egy egész életért,
amit csapongó vágyam megtalált
benned és szavak nélkül gyújtott fel a láng
s égetett, míg a tűzvész végetért.
Ízlelgetve kort, több a seb, mint a balzsam.
Még sem adom fel. Védelek vérttel, pajzzsal,
s keserédes gyümölcsét karomban hozom
csak neked, hisz oly mulandó a pillanat
hófödte csúcsok fölé érve. S mint a nap
alkonyi tűzben benned megmártózkodom.
Link Once there was a Love
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Seres László |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-01-17 18:21:17, csütörtök
|
| |
| |
Részlet Solveig dalából:
"Elmúlik a tél tán, s el a kikelet,
S utána a nyár, s az év is vele.
De tudom, hogy egyszer eljössz te értem,
S én várni fogok rád, amint megigértem.
Isten segéljen, bármerre jársz!
És boldogítson,ha előtte állsz!
Míg visszatérsz,én itten várlak,
Vagy, ha odafönn vársz,ott megtalállak!"
Link Solveig s Lied
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Dalszövegek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-01-17 18:19:01, csütörtök
|
| |
| |
Fura kibicsaklott gondolatok
szállnak a vörhenyes éjszakában.
Szunnyadó szellő szárnyain kúszik
egy csepp érzés fekete magányban.
Ott kuporog az agy legmélyén és
kínozva,gyötörve lop szüntelenül,
rút kétségbeesésbe taszítva,
azt, ki fájdalmába belemerül.
Sarika
Link The Loner
Szavak
Nem tudok álarcot viselni előtted
Átlátszó vagyok, eleven gondolat
Hangtalan álmok szigetén
Idegen perceknek kitéve.
Tündöklő színeit rejti előlem,
Nem találja bennem magát a dal,
Hangjai nálad időznek.
Holnap, majd holnap, ígérik
És bújnak előlem a szavak
Félnek mutatni neked
A hozzám vezető utat
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Azonosítatlan szerző |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-01-17 18:16:48, csütörtök
|
| |
| |
Garai Gábor
Mint kisgyermek
Mint kisgyermek egy nagy pohár tejet,
úgy iszom tápláló szerelmedet,
és szétterjedsz bennem, te hófehér:
te leszel már ereimben a vér,
s te az eszmélet, te a kábulat,
te a világot rendező tudat,
míg lassan végleg átalakulok
és élni már csak általad tudok:
járni csak úgy, ha te is lépsz velem,
szólni, ha te szólítasz nevemen,
látni, ha két szemed el nem bocsát,
s kibírni ezt az örvénylő csodát
csak úgy, ha sodrását te csitítod,
te bizonyos cél, te tömény titok.
Link La Carcel del Amor
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Garai Gábor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
2013. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
96 db bejegyzés |
| e év: |
423 db bejegyzés |
| Összes: |
1346 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 47
- e Hét: 274
- e Hónap: 533
- e Év: 8140
|
|
|
Offline
