|
2013-01-18 15:07:15, péntek
|
| |
| |
Múlt és jelen . . .
Bizony az emberfia ráérő perceiben elmereng
a múlton . Visszasírjuk a filléres kenyeret ,
amelynek még szinte az illatát is érezzük ,
hát az ízéről nem is beszélve . Soha nem
feledem amikor édesanyám kotorászott a
kopott bukszájában , és kiporciózta belőle
a filléreket . Mindig pontosan kiszámította ,
hogy mennyit kell fizetnem : pedig de , jó is lett
volna egy ropogós kiflire valót kapni pluszban
kapni tőle . . . esélyem sem volt rá !
Mostanában pedig eluralkodik rajtunk az
elégedetlenség , ez is kéne , az sincs alapon .
Ha netán szórólapokon olvassuk , hogy itt , és
ott olcsóbban megkaphatunk valamit , máris
nyakunkba vesszük az utat és rohanunk ,
hogy mentsük a forintjainkat , még az sem
zavar bennünket , ha szinte rajta taposunk
a másik embertársunk lábán . Olyanokká
válunk , mint a pásztor nélküli nyáj , mondani
szokták vot megyünk a szélrózsa minden
irányába . Mert bizony azok a féltve őrzött
forintok csak ott mocorognak a zsebeinkben ,
s mielőbb túl kell adni rajta . Ugyanakkor
könnyen megeshet velünk , hogy egy fabatkát
sem ér , amire oly nagyon vágytunk . Talmi
csillogásnak gyakran esünk áldozatává és
ekkor előtérbe helyezzük a múltat , filléres
volt ugyan , de mégis gyakran visszasírjuk . . .
*********
********* Bédné Marika : 2012 . / múltidéző / *********
********* 
**********
Mint szépasszony ki arra ébred ,
hogy arcán megkopott a báj
szeme fakó , az arca sápadt -
olyan nyárutói fáj .
A szeme sír , de ő dacol még ,
próbálja kendőzni magát ,
a szél kajánul szertehordja
a száradó sarjúk illatát .
Az ég kékje didergőn tiszta
de itt lent már minden fakul ,
nem lángolnak úgy a virágok ,
a fákról sárga pille hull .
De még itt van , még küzd , csatázik ,
övé a kert , határ , az erdő -
utolsó legszebb mosolygását
könnyelműen tékozolja szét .
********** Bédné Marika / saját / *********
|
|
| |
|
2 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
