|
2013-01-19 02:58:13, szombat
|
| |
| |
Sík Sándor
Felhőjáték
A felhők odafenn bújócskát játszanak.
Ezüst nyílásokon át-átkacsint a nap.
Fiatal öregek, lelkem barátai,
Nem próbálnánk mi is felhősdit játszani?
Felhőt, esőtadót, jókor és eleget,
Ősznek jó szántatót, májusnak meleget.
Máskor paplant terít a fáradt nap előtt
S képekkel hinti be a mennyei mezőt.
Hiszen csak egy szeszély, köd, pára, semmiség,
Lehével fújja el az álomittas ég,
De felszítt már a föld esőt és sugarat:
A felhő elfoszolt, a játék megmaradt.
Sík Sándor:
Mint gyenge harmat a napon
Mint gyenge harmat a napon,
Úgy halnak meg az álmok.
Oly kegyetlen a napsugár,
A dél oly álnok!
A fürge fecske elsuhan,
És ellibben a lepke.
Te nézed, és harmat, nehéz
Szökik a szemedbe.
Sík Sándor:
Az első sárga levél..
A fák alatt feküdtem,
Merengve fölfelé.
Hát ellibeg fölöttem,
Bénán, aszály-ütötten
Egy sárga tölgylevél.
Könnyelmű szél zilálja
Az aszú lombokat,
De nem leng több utána,
Csak ő az ősz leánya,
Az első áldozat.
Egyetlen, aki lenni
S nem-lenni is megért.
Valami hívja menni
- Menni-e vagy pihenni? -
Nem kéri, hogy miért.
Mért éppen ő az első?
És mért ilyen korán?
Mért nem dajkálta esső
Kis életének első
És utolsó nyarán?
Nem kérdez és nem lázad,
Panasza, könnye sincs.
Hűlt erein alázat
Halk zizegése bágyad
És lelkemen legyint:
,,Törvényemet betöltöm:
Édes volt odafönn,
És jó lesz lenn a földön.
Azt, ami lesz, köszöntöm,
Ami volt, köszönöm.''
Sík Sándor
Este az ablakban
Valahol messze szól a zongora.
Bús régi nóta lágyan száll tova.
És mint az álom, mint a sejtelem:
Egy régi érzés meglep hirtelen.
A lelkemen minthogyha átsuhanna
A rétek lelke, az erdők sugalma.
Ah, szárnyra kelt az erdő, rét, halom,
S besurrant hozzám a tárt ablakon.
Valamit suttog bús akácfalomb.
Távoli dallam halkan egyre zsong.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Sík Sándor |
|
|
|
|
|
Offline
