|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 3
|
|
|
|
|
|
2013-01-24 11:54:36, csütörtök
|
| |
| |
Ferenczy Klára
Fényes melankóliám
Látod, mint hullanak alá a lapok
életünk könyvében
megsárgult-fakón,
némán lebegve?
Összegyűrt galacsinok
papírkosárra várva.
Aztán mégis,
újra meg újra
próbálkozunk
hideg-keményen,
dacolva
térrel, idővel.
Ha elhagy az ihlet,
a tollat akkor is görcsösen fogod
és vársz.
Oly könnyű megtörni a csendet.
Belépsz és vége, elillant,
vagy itt sem volt talán...
Ki fejti meg
hangomon szólva
néma kétkedőként
az örök talányt?
Zuhanj mély álomba világ,
vidd magaddal árnyaid,
maradjon nekünk az örök hajnal,
napsugaras reggelek ígérete,
fényes délelőttök,
jóleső, meleg délidők,
diófák árnyán,
lugasok enyhe délutánján,
szelíd lankák, dombok közt
égő-izzón, a Napot, e csodatévőt
holnap is repesve várjuk,
mert ez fontos csupán!
Link Begin the Beguine
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ferenczy Klára |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-01-24 10:53:51, csütörtök
|
| |
| |
Bede Anna
Ködös utak
Mi ez a hulló fény, jajba fúló
nagy csobogás?
Honnan e tűztó, e szomorú, szép
vad lobogás?
Szememre szórta egy ég-nagy ország
csillagporát,
Mégis veretten térek ma hozzád.
Ne küldj tovább.
Mint tébolyult rab, ha komor őrre
kezet emel,
s vérben, hörögve rohan előre,
úgy mentem el;
mint vad hajszában, halálra váltan
ki elterül...
Virágok zúgtak golyó-szaggatta
fejem körül.
S nyeltem, haraptam a zuhogó fényt
mámorosan,
Újjászülettem, nyílt, szabad lettem
százszorosan,
foggal-körömmel, mohó örömmel
dolgoztam én...
De bús ha voltam, neved zokogtam
az út kövén.
Idáig húztak a ködös utak.
Itt vagy-e még?
Kezdett sok álmom, tört ifjúságom
őrzöd-e még?
Sorsába botlott, dal-verte vándor
zörget ma rád,
ki veled vágyik járni halálig.
Ne küldj tovább!
Link That's the Way It is
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Bede Anna |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-01-24 10:43:47, csütörtök
|
| |
| |
Lányi Sarolta.
Valami halk virulást...
Valamit, valamit, ami hasonlítson az örömhöz,
csak amiként a fű a fához
s a csillaghoz a mécsvilág,
valamit, valamit...
Akárhonnan, akármi, csak nevessen
mint harmatos arccal réti virág,
vagy mint a gyermek anyamellen,
akármi, csak nekem nevessen...
Valamit menteni, menteni kéne
a mult kincséből, kicsit, akármit,
szomjú zenéket, szép mosolygást
s a jó szemek meleg kis mécsvilágát...
Nem csillagot, két jó szemet csak,
sötéten át is szívbe fénylőt
s valami halk virulást...
Valamit, valamit, ami hasonlítson az örömhöz!
Link Un Homme et une Femme
Lányi Sarolta
Róla s végül magamról
Talán nem is tudok már róla írni.
Kétely fon át, mikor eszembe jut
Ő az, kiről merengek? - nem tudom.
Elmém eltéved az emlékúton
Mely fénytől ködlik, mint ködös tejút.
Övé a homlok és a száj, a hűs
S a szép tekintet, mely rámrévedez?
Övé a név, a szép s a kép egészben,
Mit itt belül botor búval becéztem?
Övé az éltem? S jaj, hát élet ez? |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Lányi Sarolta |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 3
|
|
|
|
2013. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
96 db bejegyzés |
| e év: |
423 db bejegyzés |
| Összes: |
1346 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 206
- e Hét: 739
- e Hónap: 2307
- e Év: 9914
|
|
|
Offline
