|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 21
|
|
|
|
|
|
2013-01-03 19:41:06, csütörtök
|
| |
| |
Százkilencven éve, 1823. január 1-jén született Petőfi Sándor költő, a magyar költészet egyik legismertebb alakja.
Szülei a Felvidékről származtak, édesapja, Petrovics István mészárosmester, édesanyja, Hrúz Mária mosónő és cseléd volt. Bár Petőfi Kiskőrösön született (egyes források szerint 1822. december 31-én), szülővárosának gyermekkora színterét, Kiskunfélegyházát vallotta. Ötévesen kezdte tanulmányait, több település összesen kilenc iskolájában tanult változó eredménnyel, szépírásból, a magyar, a latin és a német nyelvből, rajzból azonban mindenütt kitűnt. Kamaszként a színház bűvöletébe került, 1844-ig volt vándorszínész a Dunántúlon, statiszta a Pesti Magyar Színházban, fellépett Kecskeméten, Debrecenben és az Érmelléken. Közben katonáskodott is Sopronban, Grazban és Zágrábban, de gyenge egészsége miatt leszerelték.
1841-42-ben a pápai kollégiumban tanult, itt lett életre szóló barátja Jókai Mór, innen küldte el első verseit Bajza Józsefhez, az Athenaeum szerkesztőjéhez. E folyóiratban jelent meg 1842-ben A borozó című költeménye, Petrovics Sándor aláírással, Petőfivé csak néhány hónap múltán, a Hazámban című versével vált. A nyomortól legtöbbször a barátok, ismerősök mentették meg, élt másolásból, francia és angol fordításokból. 1844-ben Vörösmarty támogatta versei megjelenését, és ő ajánlotta be a Pesti Divatlaphoz is, amelynek Petőfi segédszerkesztője lett.
1844-ben jelent meg a romantikus hőseposzt parodizáló A helység kalapácsa, 1845-ben a János vitéz, az új népi hőst megteremtő verses meséje. 1845-46-ban rövid válságidőszak következett be életében: szerelmi csalódások érték, a konzervatív kritika támadta, megélhetési nehézségei voltak. Mindez költészetének elkomorodását hozta, erre utal Felhők ciklusa, A hóhér kötele című regénye, valamint a Tigris és hiéna című drámája.
1846-ban megismerte Szendrey Júliát, és bár Júlia apja nem nézte jó szemmel leánya választottját, a fiatalok 1847 szeptemberében összeházasodtak. E viszontagságos, szenvedélyes szerelem és a boldog házasság lett ihletője legszebb szerelmi lírájának, amelynek legnépszerűbb darabjai a Szeptember végén, a Minek nevezzelek?, a Reszket a bokor, mert... című költeményei.
Az 1847-es esztendő az Arany Jánossal kötött szoros barátság és az Összes Költeményei megjelenésének éve volt. Az 1848-ban Európán végigsöprő forradalmi hullám, amely márciusban Pestet és Budát is elérte, a szabadság, a függetlenség, a demokrácia és az egyenlőség eszméit magáénak valló Petőfit is magával ragadta, megszületett a Nemzeti dal, amelyet a liberálisok és radikálisok is programversként fogadtak.
Politikusnak azonban Petőfi nem vált be, radikalizmusa miatt elszigetelődött, és a szabadszállási képviselőválasztáson is elbukott. Az értetlenség, az elzárkózás miatti keserűsége Az apostol című önéletrajzi ihletésű elbeszélő költeményében jelent meg. 1848 októberétől katonáskodott, százados, majd 1849 májusától őrnagy volt. Közben 1848 decemberében megszületett Zoltán fia. 1849 januárjától Bem seregében szolgált Erdélyben, a július 31-i segesvári ütközetben esett el, halálának pontos körülményei máig nem tisztázottak.
Petőfi a nép nyelvét emelte be a magyar költészetbe, közérthetően, egyszerűen szólt mindenkihez, a formai tökélynél fontosabbnak tartotta mondandójának, gondolatainak hiteles megfogalmazását.
Műveiből számtalan feldolgozás készült, élete filmek, regények, színművek ihletőjévé vált, emlékét, nevét számos közintézmény őrzi, szobra áll több magyarországi városon kívül Pozsonyban, Marosvásárhelyen, Ungváron, valamint Pekingben és Sanghajban is.
http://www.youtube.com/watch?v=lnYqYUuQQP8
Petőfi : Falu végén kurta kocsmawww.youtube.com
Petőfi : Falu végén kurta kocsma
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-01-03 18:47:14, csütörtök
|
| |
| |
Ilona Anna Dezső
Az egyik legszebb magyar verset küldöm estére, elalvás előtt! Ili.
HORVÁTH-HOITSY EDIT:
FÉNY ZÜMMÖGÖTT
Fény zümmögött...
Megejtő volt a csend
a késő délutánban.
Anyám keze az ölében pihent.
Néztem...
Ó, ritka pillanat volt tettenérnem
tétlenül a kezet, mely varráson szaladt,
tésztát gyúrt, vagy fakanalat
fogott -, kevert-kavart,
pohos fazék fölött röppent serényen.
Tenger hajára egy sugár esett,
és megtelepült szálai között,
mint lepke a levélen.
Kis arcára rózsát csókolt a nyár,
gyöngéden, hogy ne fájjon:
meleg fuvallat mintha száll,
s végigsimít az érzékeny virágon.
Derengő fényben szendergett,
és szép volt... álom,
mit szörny-képek meg nem zavarnak.
Tűnődtem: mit gondol vajon
az én kis édes, hervatag virágom?
Talán emlékkel bíbelődik,
s anyját látja egy zsámolyon,
amint munkáján törődik,
öreg éjfélkor igyekszik, s nagyon?
Beszívtam kalács-illatát,
mohón, mint aki szomjas-éhes,
és álmodik egy uzsonnát,
mama-alkotta mézes-édes
süteménnyel az asztalon.
Ültünk egymással - asszonyok,
asszonysorssal ölünkben, csendben, szépen.
Vígak, búsak -, boldog-boldogtalanok,
de egyek örömben és szenvedésben...
...Fény zümmögött...
Megejtő volt a csend
a késő délutánban.
Anyám keze az ölében pihent.
Néztem...
S megláttam, amit nem szabad:
kezén a görcsös, táguló eret,
szeme körül a bágyadt
árnyék alatt a sok-sok szarkalábat,
s láttam, mi láthatatlan:
A HALÁL CSONTTOLLÁVAL ÍRT JELET...
És rettegtem - magamban...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 21
|
|
|
|
2013. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
627 db bejegyzés |
| e év: |
7481 db bejegyzés |
| Összes: |
70103 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1497
- e Hét: 8218
- e Hónap: 24618
- e Év: 146491
|
|
|
Offline
