|
2013-01-05 11:55:29, szombat
|
| |
| |
Szeretnék,és miért ne?, veletek, kommentálni egy érdekes idézetet, egy nagyon híres embertől.
-Tolsztoj írta 82 éves korában a következőket :- "Késő öregkorban azt gondolják az emberek, hogy életük végéhez közelednek, pedig éppen a legértékesebb, legszükségesebb munkájuk folyik maguk és mások számára. Az élet értéke fordítottan arányos a haláltól való távolság négyzetével".-
E elveket, nézeteket kommentálom soraimban.
Az idős kornak éppúgy megvannak a maga szépségei és kincsei, mint a fiatal kornak. Nyugdíjas korban is megtalálhatjuk a boldogságot !!.Ne fagyjunk le, ha valaki a 75. születésnapján bejelenti, hogy házasodik. Amint tudjuk, a szerelemnek nincsen kora!. Nyúgodtan fogadjúk el az ilyeneket.
Mindenkinek joga van élvezni életét úgy ahogy maga tervezi el, mindjárt ha túl van élete delelőjén. Hagyjuk fől az előítéleteket, mint : "ez nem való e korban"
Előbb is meg kell győznünk magunkat e tekintetben, és különösen nem szabad magunkba zárkózni az élet egyéb területén sem!!
Hogyan lehet kikerülni ebből az elszigetelésből ? Talán egy logikus gondolkodású élet felfogással. A nyugdíjazással, az özvegységgel, az öregedéssel együtt járó változásokkal nem szabad megakadályoznunk a szociális és családi kapcsolatok ápolását, a szórakozást, a kimozdulást otthonról, másképpen kell élni, de úgy mint azelőtt. Maradjunk aktívak !!.
A nyugdíjba vonulás egyébként alkalmat ad arra, hogy addigi zűrzavaros, rohanó élet vitelünket kiegyensúlyozottabbá tegyük, jobban figyeljünk az egészségünkre, és kedvünk szerint való tevékenységünknek szenteljük időnket, evvel jó formában fogunk maradni.
Az öregkor kincsei is vannak olyan értékesek, vagy talán értékesebbek is !, mint a fiatalkor kincsei. A nyugdíjas évek kapcsán mindig a pénzügyi biztonság kerül szóba, pedig nem csak a létfenntartás az, ami az idősek számára problémát jelenthet. A hirtelen jött sok szabadidő eltöltése sokak számára rémisztő feladatnak tűnik, nincs mit tegyenek vele hirtelen. Kell gondolkozási idő nekik, hogy átrágják magukat ezen, főleg azok akik egész életükbe csak beosztottak voltak.
A barátság ápolása és a család tagokkal fenntartott kapcsolat később meghozza gyümölcsét. Azok az idősebbek, akiket kevésbé fenyeget az elszigeteltség és a magány, jóval boldogabbak.
Egyes kimutatások szerint: az ötven évnél idősebb dolgozók mintegy fele tervezi, hogy részmunkaidősen tovább dolgozna, egyharmaduk pedig rendelkezik valamilyen társasági hobbival, amelyet végre teljes gőzzel, nyugdíjasként, folytatni kíván.
Én a második kategóriába tartozóm, te melyiket választottad magadnak? Gondolkozz el rajta. |
|
| |
|
1 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
