|
2013-01-09 17:14:58, szerda
|
| |
| |
Visszagondolva, újból akarok aszfaltra színes krétával rajzolni, és nézni amint a felnőttek és az arra járók kerülgetik mosolyogva rajzaimon. De ők úgy igazán nem is érdekeltek engem.
Büszke lenni az új rolleremre, arra a pirosra, amit mindenki megbámult.
Milyen jó is volt a nagy alma fa árnyékában szunyálni vagy megpihenni, és bámulni a rohanó bárány felhőket az égen.
Visszatérni a múltba, az egyszerűbb élethez, ahhoz a hét alapszínhez, az 8-10 vershez amire megtanítottak, az édesanyám hangjához, a hívásához az ebédhez, mert ő mindig tudta ám mikor voltam éhes vagy szomjas.
Akkor azt gondoltam a világról, hogy minden ingyen van és elérhető, mindegy, hogy csokiról, fagyiról vagy játékról volt szó.
Visszagondolva most, úgy elrepült az idő és egyszeribben csak felnőtt lettem. Ami avval járt, hogy tudomást szereztem a háborúról, a nemzeti kérdésekről, az éhező és ebbe belehaló gyermekekről, a vallásokról, a családok tönkremenéséről, a kábítószerekről és következményeiről, az igazságtalan pénzéhez ítélő birokról, a kis világi gaz-ember politikusokról, a gyűlölködésekről emberek és testvérek közt, a szüleiken is áttaposó pénz hajszolókról, vagy a szülőkről akik aprópénzért árulják gyermekeiket. Hova lettek azok a szép idők, amikor a halál szó egy elvont fogalom volt, és tudtommal csak azok a királyok haltak meg akik már öregek voltak és királyságukat ráhagyták a leányukat elvevő hercegekre.
Akkori időben a legrosszabb ami történhetett velem az volt, hogy nem választottak be a foci csapatba a grundon mikor játszottunk a szomszéd utca csapata ellen.
Később, minden gyerek az utcából olvastunk könyveket, ponyvákat, végezvén cserélgettük egymás közt. Nem volt Tv, meg Internet ami elvegyen minden szép és kellemes órát tőlünk nap mind nap. Mennyire is tetszettek a Donald Du történetei, vagy mindegyik Grimm mese amit esténként felolvastak nekem.
Akkor úgy láttam naiv kis szemeimmel, hogy minden felnőtt nagyon boldog, lehet azért mert én az voltam. Boldogan kapaszkodtam fel a fákra a kertünkbe. Nem is fájt olyan nagyon ha le is estem róluk, vagy a bicajjal ha elhasaltam, előbb mindig körül néztem...lát e valaki? kell e sírni??
Akkor fogalmam nem volt mi a telefon számla, fűtő- gáz és villany számla, mibe kerül a biztosítás, az adók mennyiek, mibe kerül egy autó karbantartása, meg ilyesmik.
Amikor kérdeztek mindenfélét összehordtam, hogy mi is akarók lenni majd ha nagy leszek! De most már tisztán látom, hogy gyermeknek lenni lenne a legjobb.
Milyen jó is lett volna... örökké... 6-8 éves gyermeknek maradni. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
