|
2013-02-10 11:15:00, vasárnap
|
| |
| |
Lelkileg az ember, édenben elveszett!
Istenhez nem volt hű, ellene vétkezett.
Pedig látta Urát, fenségest, a dicsőt,
a Sátánhoz pártolt, hűtlen, elhagyta Őt!
Azt hitte, hogy szabad? Pedig rabszolga lett,
muszájból csinálja, mit utál, nem szeret.
Gyötrődik, kínlódik, bűne terhe miatt,
de gyógyírt nem lel ő, sehol, az ég alatt.
Sátán bár nyújt neki, néha kis örömöt,
ám az, múló vigasz, fájdalom, kín között.
Sátán rabszolgája, de mégis azt hiszi,
ami néki tetszik, mindig csak azt teszi.
Cipeli bűneit, szinte már megszakad,
bár látja a Sátán, de segélyt, mégsem ad.
Gyakran arra gondol, ha létnek vége lesz,
áhított nyugalma, a sötét sírba lesz.
Lám így él sok ember, lelki síkon, vakon,
számára a végcél: a kopár sírhalom.
De Isten kegyelmes, szánva őt, rá tekint,
a visszatérésre gondolhat, ő megint!
Ha végleg nemet mond, bűnnek és Gonosznak,
nem lesz kedvelője sohasem, a rossznak,
Jézus váltságáért, kaphat majd kegyelmet,
s megváltott gyermekként, örökli a mennyet!
Pecznyík Pál Celldömölk 2013. II. 2. Link  |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Pecznyík Pál * Celldömölk |
|
|
|
|
|
Offline
