|
2013-02-18 12:17:36, hétfő
|
| |
| |
Elmúlt...
**Kérlek, hogy emlékezz, úgy ahogy én.
Barátod voltam és Te jó barát.
Szebb volt a szép és több volt a fény.
S velünk volt boldog az egész világ.
De ahogy a szél hordja széjjel a száradt őszi avart,
úgy tűnt el a vágy is a fénnyel, de hallom a régi dalt,
Nézem a régi fotót,mely már csak emlék csupán.
A féltő szenvedélyt, mi bennünk vert tanyát,
A rejtély világa nem tűrte, minden álmot összetört,
szerelmünk nem élhetett mindössze két nyáron át.
Csak a tenger, mi őrzi szenvedélyünk örök dalát
Bár hulláma már rég elmosta a parton, a lábunk nyomát.
Megértő társ voltál és jó barát, mintha még most is ott élnék,
kettőnk örök dallama csak fájdalmas emlékké vált.
Csak a dal , a dal és a kép, mely lelkemben még mindig oly szép,
Szebb volt a szép és több volt a fény, lelkünkben ott élt a remény.
Azt hittük élhetünk csendben, csak Te meg én, csak Te meg én.
A féltő szenvedélyt, mi bennünk vert tanyát,
A rejtély világa nem tűrte, minden álmot összetört,
szerelmünk nem élhetett mindössze két nyáron át.
Csak a tenger, mi őrzi szenvedélyünk örök dalát,
Bár hulláma már rég elmosta a parton, a lábunk nyomát.**
(Részletek:H.P-P.I) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gondolatok |
|
|
|
|
|
Offline
