|
2013-02-21 22:15:26, csütörtök
|
| |
| |
Naponta
...tudom, a csodát várod,
de csak én vagyok,
ki naponta megkoccantja
az ablakod.
Sosem nyílik a zár
ezt előre tudom,
tekintetem mégis körbejár
várok, talán épp
jössz az úton.
Bentről halk zene szól,
ismerős édes rímek,
képek tárulnak elém,
mégsem fáj hogy ez a világ
sosem volt, sosem lesz enyém.
Nem fáj hogy derűs békéd
fénye másokra is ragyog,
hisz kívülről bár,de én is
naponta Veled vagyok!
És naponta félek,
hogy eltévedek
és elvész az ösvény,
mi hozzád elvezet,
félek hogy egyszer majd
hiába keresem
az álmot, mit naponta
Te adsz nekem.
Link Teljes a sötét
"Egyedül a közös szellemi érdeklődés az, amely a földi érdekeknél sokkal távolabbra: végtelen perspektívák felé mutat. Az ilyenfajta barátságot elixír tartja életben. Nem öregszik. Nem hervad. Az ember legmisztikusabb, de legerősebb igényét teljesíti: feloldja benne a magány halálos nyavalyáját. Az ilyenfajta egyesülés és megosztódás nem a görcsös összefonódás és csömörös széthullás ritmusát rejti, hanem a szenvedély nélküli egymásba nyugvás békéjét. Barát az, akinek megmutatkozunk, akinek részvevő érdeklődése hozzásegít bennünket ahhoz, hogy legkibeszélhetetlenebb dolgainkat megfogalmazzuk, s általa megszabaduljunk a szavaktól, amelyek nehezek, mint a kövek. Barát az, akinek segítségével megszabadulunk az önmagunkat marcangoló gondolatoktól.
A barátságnak e magas eleme nélkül azonban a leghalálosabb szerelem sem maradhat tartós, mert a közös érdeklődés, a fizikai céloknál sokkal emelkedettebb ideálok jelentik mindenféle emberi kapcsolat mágikus kötőanyagát."
Szepes Mária |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Belső kör |
|
|
|
|
|
Offline
