|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 3
|
|
|
|
2013-02-23 14:25:39, szombat
|
|
|
Váci Mihály
Két szárny
Még alig emelkedő gondolatnak
vagyunk mi egy-egy szárnya.
Lehullna ez az égreszálló madár,
ha a két szárny elválna.
Két szárny vagyunk, de fenn a fellegekben
nem szállhatunk, csak mind a ketten
szívverésnyire pontos
együtemben.
Szállj hát velem
egy rezdülésű szárnycsapással.
Hullongó tollak voltunk egyedül,
- szárnyak lettünk egymással.
Link On Wings of Song
Váci Mihály
Minden teérted
Minden teérted, minden csak Tenéked.
Veled vitázik minden gondolat.
És mindenik csak tebelőled éled,
te vagy, kit szoroz, kivon, összead
az elme, - pontos összeg csak tevéled
lesz a világ: - tökéletes, ha vagy!
Míg észreveszel, látsz - csak addig élek:
benned, veled hiszem még harcomat.
Épülő sorsod világot megértet
velem - s milliók sorsára mutat;
szerelem bennem már csak te érted ébred,
s csak tetőled kelhet bennem harag.
Te bátoríthatsz csak, hogy másokért éljek:
így adva - csak tenéked magamat. |
|
|
0 komment
, kategória: Váci Mihály |
|
|
|
|
|
2013-02-23 12:01:40, szombat
|
|
|
Rodler Miklós
Korunk veszedelme
Hull a hó, hull a hó,
A szánnal szalad a fakó
A vér az arcodba tolul
S a hó csak egyre hull
Szívedbe apró örömök vegyülnek
Vágyaid remény tüzén hevülnek
Gondolatok szertelen sziporkáznak
A fehér pelyhek ezüstporrá válnak
Kábulsz öntudatlan
Ámulsz szakadatlan
Jajj de a sors irdatlan
Az álom véget ér óhatatlan
Évszázadok jönnek, mennek,
Örömök öveznek, bánatok követnek
Emberek szeretnek
Életek születnek,
Sorsok odavesznek,
Mindenen nevetnek.
Értetlen állsz
Magyarázatot nem találsz,
De csak hull a hó
És a pelyhek a ködbe vesznek.
Erdeink kihalnak,
Fajok kipusztulnak
A Földre árnyék vetül,
Senki meg nem menekül.
Az örökkévalóság nem mozdul
Vágyad a messzi jövőbe pusztul.
A csillagok egyre többen lesznek,
Csak hull a hó, felhők keveregnek.
Hull a hó, hull a hó
Sehol egy pillangó.
Minden szín fakó
Mindent elfed,
Örökké hull a hó, a hó, a hó...
Link Tombe la Neige
|
|
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
2013-02-23 02:07:53, szombat
|
|
|
Paszternák Éva
Hasznára tán a szűk világnak..
Már hiába pattan rügyet a szív,
a test ócska rongyot cipel,
gyűrődésében a könyörtelen
fájdalom, hogy rá már senki sem figyel.
Helyén oktalan kering a vér, csak
lüktet az ér és bizonytalan, hogy
a következő szívverésben az
utolsó hang is benne van.
S úgy haladt el észrevétlen az
idő hangtalan szekere, mintha
olajjal lett volna megitatva, csak
bent nyikorgott a kereke.
Szolgálat volt, hagyva tépni az ócska
szakadt rongyokat, felesleges már
új ruhát venni és felcicomázva
előkotorni az elégett hiú álmokat.
Link Adagio di molto
Paszternák Éva
Szívnagyobbodás
Érzéseim a szívedhez nőttek
s tán ettől fejlődött nagyra,
dobbanok benned ritmust, és
rád növök, mint jég tapad rá
a kirendelt fagyra,
s tartalak fogva belső parancsra,
mit diktálnak a dobogások,
és nem olvasztanak rólad le
a tavaszi sárga napnyalábok
A vágyra meg szövök gondolatot
és kérek az időtől évet, hogy
ezt a szívnagyobbodást
ne gyógyítsd, inkább élvezd, míg
az érzést vissza nem kéred.
Most engedd, tombolja ki magát,
levegőm úgyis általad veszem,
vizem ajkadról szócsobbanás,
és szemeddel néz a szemem.
Ha mellkasodban nem fér már
a szívedre bilincselt szorítás,
cseréljünk helyet, és hagyd
hogy a szíved az enyémben a
trónusán foglaljon helyet...
|
|
|
0 komment
, kategória: Paszternák Éva |
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 3
|
|
|
|
2013. Február
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
82 db bejegyzés |
e év: |
423 db bejegyzés |
Összes: |
1346 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 600
- e Hét: 1133
- e Hónap: 2701
- e Év: 10308
|
|
|