|
2013-02-27 23:19:31, szerda
|
| |
| |
Szabó Lőrinc
Alkalom
Vagy társ voltál egy örök tévedésre?
Fáradt vagyok már... És, jaj, mi "igaz"?!
A valóság egy darabig az...
Tévedés? Szívem legszebb tévedése!
Ha véletlen, bár ma is igézne!
Ha látomás, tűntödben is vigasz!
Akármi, minden veled sugaras:
kettő kellett hozzá, a szívem és te.
Rád vágyik vissza minden örömöm.,
a legnagyobbat neked köszönöm,
s hogy nem még többet, csak az én bűnöm.
Alkalom voltál, hogy boldog legyek.
Alkalom, hogy meg ne becsüljelek.
Alkalom, hogy sose feledjelek.
Szabó Lőrinc
Szavak
Szabó Lőrinc
Így tévedtem el
Így tévedtem el bennetek, Szavak.
Könnyebb volt könnyű anyagotokat
mintázni, hisz gyors sikerrel kínált,
mint a húst, követ, amely ellenállt.
Így oldottatok zenévé, s noha
- tán épp ezért - úgy sóvárogtam a
földi mámorra, ahogy senki még,
önzésem elvesztette erejét:
szerettem, akit szerettem, de hogy
meg is nyerhetném, az alig jutott,
nem is jutott eszembe; végtelen
párbeszédek gyúltak át lelkemen,
míg külön voltunk, de ha együtt, soha
nem volt a számnak egy ép mondata.
Így vezekeltem lassan veletek,
így írattátok a verseimet:
mindenhatók, zengők, visszhangosak,
így némultam el tőletek, Szavak. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szabó Lőrinc |
|
|
|
|
|
Offline
