|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
|
|
2013-02-06 22:23:11, szerda
|
| |
| |
Tornay András.
Arra vágyom...
Arra vágyom, hogy vállamra borulva sírj.
Nem a vigasztalásért,
Csak, hogy közünk legyen egymáshoz.
Arra vágyom, hogy megoszd örömöd.
Nem a boldogságért,
Csak, hogy lássam: gazdagabb lettél.
Arra vágyom, hogy megfogd a kezem.
Nem az érintésért,
Csak, hogy megértsük: fontosak vagyunk
egymásnak.
Link Flowers of the Sea - Thank You
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tornay András |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-02-06 22:20:54, szerda
|
| |
| |
György Emőke
Imádott feketém!
Minden érzékszervemet hatalmadba veszed,
Nem nehéz szeretni, te csábító fekete,
Könnyen leszel az ember végzete.
Zene füleimnek a reggeli fortyogásod hallgatni,
Mikor látlak közeledni felém kínálkozva,
Bőröm is megbizsereg borzongva.
Nyelvem, hogyha hozzád ér feldúlt szenvedéllyel,
Gyönyörrel mondom: - imádott feketém,
Mindig csak, nedűdet élvezném!
Őrült, vad szenvedélyemmé lettél mostanra már,
Izgat a közelséged, ízed, illatod, mindened,
Lehangolt és bús a napom nélküled.
Fekete bódulat, károsan ható keserű bűbáj - szeretlek!
Belőled is megárt a sok, nem tudom megállni,
Hogy az életemből ki tudjalak örökre zárni...!!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: György Emőke |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-02-06 22:18:11, szerda
|
| |
| |
Gámentzy Eduárd
Jó lenne tudni...
Sétálok néhány gondolattal,
Sétálok át a városon...
Öreg, megvakult utcalámpák
Kísérnek fázós utamon...
Villamos döcög át a csenden,
Nyomában megremeg a sín,
Szikrát lobbant az áramszedő,
A villanydrót fém-ráncain.
Valahonnan egy régi dallam
Szökik a nyitott ablakon,
Mintha tudná, hogy erre járok
és örülök, mert hallhatom!
A sarkon túl, a szürke házból,
Valaki nekem integet...
Jó lenne tudni: - Ez mit jelent? -
- Isten hozott?... Vagy ég veled?.
.Link Violin Fantasy
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gámentzy Eduárd |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-02-06 20:48:25, szerda
|
| |
| |
Lányi Sarolta
Búban virító titok
Csak az én két vállam hordja súlyát
csak az én mellem viselje búját
viruló szép titkomnak, hogy szeretlek.
Csak nekem dús, nagy ez a kis utca
és áldott százszor az aszfalt.
Ki tudja, nem Te jártál-e itt esetleg?
Egy órája tán itt voltál magad
ruhád súrolt sok barna házfalat
s e nő, ki szembe jő velem
úgy mosolyog, mint aki Téged látott
- nedves és nagyra nyílt szemekkel.
Látod, pedig őt nem fűti szerelem.
Csak én hordozom arcod itt benn
csak nekem vagy Te minden, minden!
S Tied vagyok mindennél jobban.
Az izzó, drága bélyeget
mit szemed rám égetett
hordom fájósan, boldogan, titokban.
Link Somewhere my Love
w
Lányi Sarolta
Önvád
Néha sajnálom magamtól,
amit adott az élet.
A sok jót, szépet: családi örökséget,
gyászból, bánatból
leszűrt szépséget,
jóságot, elfeledt veszteséget,
tüzet, ami már nem éget
s ezt a túl sok ajándék-évet.
Kit loptam én meg?
Ki szenved énmiattam?
Helyettem ki halt meg?
Megillet-e a szeretet,
amit kapok?
Mentségem-e a szeretet,
amit adok?
És mit hagyok,
ha meghalok?
Tudatlanságot?
Vagy amit mindig kerestem
s amire vágyok:
az igazságot?
w |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Lányi Sarolta |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
2013. Február
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
82 db bejegyzés |
| e év: |
423 db bejegyzés |
| Összes: |
1346 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 169
- e Hét: 411
- e Hónap: 1979
- e Év: 9586
|
|
|
Offline
