|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
|
|
2013-03-12 18:47:54, kedd
|
| |
| |
Chris Isaak - Wicked game - Kegyetlen játék
Dalszöveg magyarul:
A világ lángolt
Senki más nem tudott megmenteni, csak te.
Érdekes, hogy a vágy mire készteti az embert
Álmodni semi mertem, hogy olyan valakivel találkozom, mint te
És azt sem, hogy elveszíthetek egy olyan valakit, mint te
Nem, nem akarok szerelembe esni
[Ez a szerelem csak összetöri a szívedet]
Nem, nem akarok szerelembe esni
[Ez a szerelem csak összetöri a szívedet]
Veled
Veled
Milyen gonosz játék, amit játszol
Hogy miattad én így érzek irántad
Milyen gonosz dolog
Hagyni, hogy rólad álmodjak
Milyen gonosz dolog azt mondani,
Hogy még soha nem éreztél ilyet
Milyen gonosz dolog
Arra késztetni, hogy rólad álmodjak
Nem, nem akarok szerelembe esni
[Ez a szerelem csak összetöri a szívedet]
Nem, nem akarok szerelembe esni
[Ez a szerelem csak összetöri a szívedet]
A világ lángolt
Senki más nem tudott megmenteni, csak te.
Érdekes, hogy a vágy mit tesz az emberekkel
Álmodni sem mertem, hogy olyan embert szerethetek, mint te
És azt sem, hogy elveszíthetek egy olyan valakit, mint te
Nem, nem akarok szerelembe esni
[Ez a szerelem csak összetöri a szívedet]
Nem, nem akarok szerelembe esni
[Ez a szerelem csak összetöri a szívedet]
Veled
Veled
Senki sem szeret senkit
Dalszöveg angolul
The world was on fire
No one could save me but you.
Strange what desire will make foolish people do
I never dreamed that I'd meet somebody like you
And I never dreamed that I'd lose somebody like you
No, I don't want to fall in love
[This love is only gonna break your heart]
No, I don't want to fall in love
[This love is only gonna break your heart]
With you
With you
What a wicked game you play
To make me feel this way
What a wicked thing to do
To let me dream of you
What a wicked thing to say
You never felt this way
What a wicked thing to do
To make me dream of you
And I don't wanna fall in love
[This love is only gonna break your heart]
And I don't want to fall in love
[This love is only gonna break your heart]
World was on fire
No one could save me but you
Strange what desire will make foolish people do
I never dreamed that I'd love somebody like you
I never dreamed that I'd lose somebody like you
No I don't wanna fall in love
[This love is only gonna break your heart
No I don't wanna fall in love
[This love is only gonna break your heart]
With you
With you
Nobody loves no one
Link Wicked Game
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Dalszövegek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-03-12 11:46:49, kedd
|
| |
| |
Ady Endre
Márciusban
A poézis hónapjáról
Csengő rímmel verselek.
Márciusnak krónikája
Csengő-bongó vers lehet.
Márciusnak krónikáját
Meghatottan írom én,
Márciusban minden zöldül,
Fű, fa, virág, rét, remény.
Márciusban kikelet hoz
Fényt, sugárt, hevet, gyönyört.
Márciusban gyártják a jó,
Dupla márciusi sört.
Márciusban öröm és kedv
Árad szét a földtekén.
Márciusban minden zöldül,
Fű, fa, virág, rét, remény.
Márciusban meggyengülnek
Okos, józan emberek
S nyakra-főre gyártják, írják
A tavaszi verseket.
Márciusban mindent megszáll
A poézis és remény,
Márciusban minden zöldül,
Fű, fa, virág - költemény.
Link Second Waltz
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ady Endre |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-03-12 11:32:18, kedd
|
| |
| |
Hidas Antal
Március
Forrongó március, ki nem szeret téged?
Karjaidba vonod az alvó vidéket,
s oly meggyőző csókot szorít rá a szájad:
ezer szeme rebben az eszmélő tájnak,
s hogy már fölébredne, simogatod, kéred...
Buzgólkodsz fölötte. Vér rohan a vérnek.
Csók zuhan a csókra. Párás hevületben
ring az egész világ. Olyan szédületben,
hogy mik foganhatnak, mind-mind megfogannak,
kisded gyermek-rügyek nevetnek a napnak.
Hajlik a fa ága. Fürtjeivel játszol.
Mozgalmas március, mindenben meglátszol.
Testben te a test vagy. Lélekben a lélek.
Március, te férfi! Ki nem szeret téged?
Link Beloved
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hidas Antal |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-03-12 11:28:23, kedd
|
| |
| |
Tóth Árpád
Március
A ritkás ágak zöldjén átveti
A messzi nap a sűrű sugarat,
Mint végtelen aranysodronyt, egy égi
Vezeték dús hálózatát, s a fák
Zsonganak, mint sínmenti nyurga póznák,
Ha rajtuk szárnyas, forró hír repül:
A földnek a Tavasz telefonál...
És reszket a liget, mint zsenge szűzlány,
Feszül ezer kis lombkeble keményen,
S a város, ez a bús tüdőbeteg
Gyári munkás is mozdul: karjait,
A vézna gyárkéményeket kinyújtja,
Beszippantja a távoli illatot,
És mámoros, gyulladt dalokba kezd.
Ó, gyúlt világ, ó, drága március!
Rügyek, szerelmek, forradalmak
Évadja, - a villámló ablakokban
Celzius-létráján riadva kússza
Az izgatott higany-szál: a vén
Hűlő világnak újra láza van:
Trilláz a fényben reszkető magas
Tűzfalak közt, mint furcsa és kemény
Rigóhang, egy inas-száj szurtos füttye,
S rekedt autótülkök, biciklicsengés,
Sikoltó sín, trappos paták alatt
Az utcakő gránit feleselése,
Harang, rikkancsok, anda zongorák
Skálája a politúros homályból
S az emberi lélegzés halk zenéje
Szédülten szaporázza ritmusát.
Ó, most minden zugát e messzi gömbnek:
tág tengerek zöld ínyű habtaréját,
Folyók parallel partját, ifjú erdők
Testén az átnyilalló édes allét,
A földeken a millió barázdát
És minden városok sűrűn rakott
Ragyogó ház-sorát valami vad vágy
Feszíti szét, mint megszámlálhatatlan
Gigászi fogsort, felvonagló ajkat,
Hogy vélük e setét föld felrikoltsa
Örök dacát a titkos végtelenbe:
Ó, élet, élet, élet, Március!
S konok trónusán reszket a Halál.
Tóth Árpád:
......... Április
Április, ó, Április,
Minden csínyre friss!
Faun-bokájú, vad suhanc,
Újra itt suhansz!
Vásott cigánykereked
Porozza a tereket,
Repül a szemét,
Levegőbe parazsat
Hintegetsz és darazsat,
Illatot s zenét!
Némely ingó és rügyes
Ág végére már
Küldöd: kússzék az ügyes
Katicabogár,
Mint árbócra egy piros,
Pettyes zubbonyú,
Fürge lábú és csinos
Kis matrózfiú!
Kémleli a láthatárt:
Mennyi fény! Mi az?
S zümmög zengő, napba tárt
Szárnyakkal: tavasz!
Szunnyad még a tél-mező,
Fáradt, vén paraszt,
Fűszakálla csendbe nő,
Megcibálod azt,
Majd meg méznél illatosb
Szellőfésűvel
Fésülöd, s szólsz: hé, de most,
Lomha szolga, fel!
Szundikálás volt elég,
Vár az új robot,
Mit álmodtál, vén cseléd,
Krumplit vagy zabot?
S reszket s kacag a liget,
Cserje meg bozót,
Gyenge bőrű testüket
Úgy csiklandozod;
Minden erdő egy bolond
Hejehuja-hely,
Nincsen még seholse lomb,
Csak virágkehely:
Izzad még a levelek
Vajúdó rügye,
S a szirom már lepereg:
Csókos szél vigye...
S átsuhansz a városon,
Bérházak felett,
Felragyog sugároson
Sok vak emelet:
Reszkető, bíbor varázs
Vén kémény fala,
Lányszemszínű kék parázs
A szelíd pala.
Mély, sötét udvar felett
Négyszögű egen
Táncos lábad emeled,
Mint halk szőnyegen.
S padlásablakot, kitört
Sarkon fordulót,
Villogtatsz, mint zsebtükört
Pajkos nebulók:
Zsupsz! a földre hull a fény!
S ím a szenny alól
Nyűtt hang sír, tán a szegény
Por maga dalol?
Vak lap-árus: eleven
Bús utca-szemét
Sütkérez a melegen,
S nyitja holt szemét...
Április, ó, Április!
Míg tánccal suhansz,
Látogass meg engem is,
Víg örök suhanc,
Hisz egy régi kikelet
Furcsa reggelén
Együtt érkeztem veled
Földi útra én:
Szólt arany szimfónia
Napfény-húrokon,
S bölcsőmnél te, fény fia,
Álltál, víg rokon!
Április-testvérem, ó!
Hol van az a kor?
Ifjúságom hervadó
Kankalin-csokor,
Elpártoltam tőled én,
Nem veszed zokon?
Hej, beteg s fanyar legény
A régi rokon:
Ha a tavaszt élvezi,
Nézvén langy egét,
Bánatát is felveszi,
Mint szemüvegét...
Április, ó Április!
Símogass, vezess!
Hadd legyek ma újra kis
Jó öcséd, kezes,
Hadd feküdjem tarka fák
Alján inni fényt,
Míg arcomba szöcske vág,
Zöld parittyaként,
Míg szememre patyolat
Szirom lengve jön,
S kis selyem-sátra alatt
Megbúvik a könny...
Ó, tán akkor, míg a méz
Színű nap lehull,
Bordám közül a nehéz
Szív is elgurul,
Imbolyog még, menni fél,
Majd gyáván, sután,
Bíbor labda, útra kél
Tűnő nap után:
Táncol, ugrik, fellebeg,
Enyhén száll tova,
Felfogják a fellegek,
S nem fáj már soha...
Tóth Árpád
Augusztusi ég alatt
Emlékszel még az augusztusi égbolt
Tüzeire? - a cirpelő mezőn
Álltunk s szemednek mélyén elveszőn
Csillant egy csillag-testvér fény... be szép volt.
S úgy tetszett, hogy hozzánk hajol a félhold,
- Szelíd, ezüst kar - s átölelni jön,
Emelni lágyan, véle lengni fönn,
Hol égi súlyt az éther könnyedén hord...
S a sóhajunk, a fájó, földi sóhaj
Szívünkből úgy szállt, mint finom homok
Szitál alá a tűnő ballonokról,
S ajkad lezártam egy oly hosszú csókkal,
Hogy addig mennybe értünk s angyalok
Kacagtak ránk az égi balkonokról... |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tóth Árpád |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-03-12 01:59:40, kedd
|
| |
| |
Tornay András
Mindenki törékeny,...
Mindenki törékeny, de mindenki világít,
Mindenki fázik, de mindenki melegít,
Mindenki fél, de mindenki vigasztal,
Mindenki búcsúzik, de mindenki marasztal.
És minden lépésnek és súrlódásnak értelme és nyoma van,
És minden kérdésnek és minden csendnek titkos oka van,
Ugyanaz az érintés ölel magához és mar beléd sebeket,
Ugyanaz a van és ugyanaz a nincs és mindkettő a szeretet. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tornay András |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
2013. Március
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
106 db bejegyzés |
| e év: |
423 db bejegyzés |
| Összes: |
1346 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 640
- e Hét: 1030
- e Hónap: 1289
- e Év: 8896
|
|
|
Offline
