|
2013-03-14 12:50:42, csütörtök
|
| |
| |
Grigo Zoltán
Hiányzol
Állok most az ablakomnál,
Nézem az eső áztatta fákat,
Hiányzol most nagyon nekem,
Néma csend üli meg a tájat.
Az esőcseppek halkan peregnek,
Végig folynak lassan az ablakon,
Én csak állok némán magamban,
És a hiányod most fáj nagyon,
Áznak kint a bokrok, áznak a fák,
Én csak nézem és arra gondolok,
Milyen üres nélküled ez a világ
Link Remember when it Rained
Grigó Zoltán
Mondd...
Mondd, simogatnál engem mint a szél,
Fázós reggelen, néma alkonyon,
Öleléseddel melegítenél,
Ha a bánat szívemen átoson?
Állnál mellettem, esőben, viharban,
Ha nem kérném, adnád a véredet,
Takarnál, ha magam kitakartam,
Újra játszanád velem az életet?
Hogyha teherként csüngnék válladon,
Kelnél át szakadékon, mély vízen,
Akkor is elvinnél a hátadon,
Hogyha engem a láb, már nem visz el?
Ha az idő, nem ad több kegyelmet,
Akkor is tudnál még látni szépnek,
Egyszer majd betegen, és öregen,
Ha szememből a fények kiégnek?
Elengednél hogyha vinne a szél,
Amikor életem lábad elé dől,
Fognád a kezem, ha még nem mennék,
Elrejtenél engem a halál elől?
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Grigo Zoltán |
|
|
|
|
|
Offline
