|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
|
|
2013-03-02 16:45:40, szombat
|
| |
| |
Irodalom
Az asszony ágya fölött negyedik napja konzultáltak. Hat szakorvosi vélemény sorakozik a dossziéban. Három, három az eredmény, döntetlen. A labda a professzornál maradt...
- Műtét szerdán -jelentette ki gondterhelten, miután analizálta a szakvéleményt.
A bejelentést döbbent csend fogadta. Nem úgy ismerték a mestert, mint aki kockáztat. A professzor távozása után az orvosi szobában a kórlap fülé hajoltak.
- Kevés az esély -mondta az egyik.
- De, ha sikerül, élhet -folytatja a másik.
- A főnök nem kockáztat - fejezte be a harmadik.
Az asszonyt három hónapja mentő szállította a körzet egyik kisvárosából. Nyolc éve rabja ennek az áldatlan állapotnak. A diagnózis bizonytalan. A rosszullétek alatti krízisek laboreredményei egyértelműen hormon kiáramlást mutatnak, igazolják a daganat jelenlétét. Nyugalmi állapotban, az értékek visszatérnek a normális szintre. A képérzékelők nem mutatják ki a szervekben az elváltozást. Ritka betegség, az orvosok rémálma, a patológia legnagyobb színészének tartják ezt a kórképet. Maximális túlélés műtét nélkül tíz év, kevesen élték meg a szakirodalom szerint.
A professzor nehezen aludt el ezen az estén. Kételkedett a döntése helyességében, félt. A műtőben soha nem halt meg senki a keze alatt, ezt számon is tartotta a szakma. Büszke volt az eredményeire, de soha nem felejtette el közölni, ez nem csak rajta múlik, őt fentről segítik. Minden műtét előtt imádkozik. Szobájában, az egyik sarokban kecses lábú asztalkán, a feszület alatt, egy herendi porcelán szobor áll. Krisztus Pilátus előtt...
Azt beszélik, ha valaki megkérdezi, kit ábrázol a szobor, és ismeri az illető világnézetét, tréfálkozva annyit mond, ,,neked Marxot", vagy ,,neked Mózest", majd hozzáteszi, nekem Jézust. Ebből még soha nem lett sértődés, csak a kérdezőnek volt kellemetlen, hogy nem ismerte fel kit ábrázol a szobor.
Későre járt már az óra, a professzor még mindig olvasott. Pillái nem akartak elnehezedni, pedig siettette volna álommanó érkezését, mert pihenten kell az asztalhoz állni.
Mikroszkópos műtétre készült, orron át, agyalapi mirigyet operál. Nem nagy műtét, de ha megremeg a keze, visszafordíthatatlan következményei lehetnek, a beteg lebénulhat.
Felkelt, egy CD-t helyezett a lejátszóba. Gregoriánt hallgatott. Mindig így tett, ha nem jött álom a szemére.
Nem sokára elszenderedett.
Reggel sikertelenül próbált visszaemlékezni merre járt az álmok birodalmában, semmire nem emlékezett.
Az osztályra szokása szerint elsőként érkezett. Bevackolta magát a szobájába, komótosan átnézte az ügyeleti történéseket. Kezébe vette az operálandó beteg kórlapját és a sarokba fordulva fohászkodott...
Az előkészített beteget betolták. A háttérben nyugalmat árasztó klasszikus zene szólt. A csendet az altató orvos időnkénti bejelentése szakította meg. A műtét komplikációmentesen fejeződött be, jöhetett az osztályos munka.
Lehangolt volt az osztály, a reform szétverte a team pontos és szakszerű programját. Egyre több redőt látni a homlokon. Nem értik, hogyan is értenék, miként lehet meghatározni a szervenkénti műtétek számát. Sőt, ha egyes műtétek nem érik el az éves előírtat, akkor bezárhatják az osztályt. Hova vezet egy ilyen agyament szabályozás. Remélik nem jutnak el odaig, hogy öt amputálást írnak elő, és tíz mellműtétet...
Mi lesz, ha elfogy a mellműtét kerete, és marad egy felesleges amputáció, akkor a beteget győzzék meg, hogy most a lábát kell amputálni, jövőre a mellét. Észbontó, etikátlan, kritikátlan. Nagy teher nehezedik az esküjüket komolyan vevő orvosokra.
Világhírű sebészek hagyják el a pályát, nem tudnak azonosulni a rájuk kényszeríttet embertelen szabályokkal.
Az osztályon mindenki a másnapi műtétről beszélt. Egyre jobban érezhető volt a feszültség, féltik a főnököt...
Mi lesz, ha nem sikerül, hogy fogja megélni az asszony halálát.
Féltik. Három nagy tekintélyű kijelentette, nem operálható, a krízisek már kikezdték az életfontosságú szerveket, funkciójukat nem tudják tökéletesen ellátni, nem bírják a műtéti terheket, kimondták, kontraindikállt...
A másik három -ha keveset, de esélyt adott- viszont az is igaz, műtét nélkül, biztos halál.
A hosszú idő alatt megszerették a beteget, aki méltósággal, türelemmel és alázattal viselte sorsát. Állandóan olvasott, sokat beszélgetett a személyzettel, sőt segített, hiszen szakmabeli volt. Ha beteget kellett átkísérni egy közeli osztályra, szívesen vállalkozott, így nem esett ki senki a halaszthatatlan feladatából.
Délután, a szokástól eltérően, a professzor korán indult haza. Otthon asszonyával a másnapi operáció tervéről beszélgettek. Épp, hogy alkonyodott, vacsorához ültek. Könnyű étel került a tányérra, és citromfű tea a csészébe. Nem sokkal később lefeküdt, hamar elaludt, a tea hatott.
Reggel kipihenten, korábban ébredt. Más volt ez a nap, sorsfordító...
A hosszú évek alatt megszokott zenehallgatás is elmaradt, helyét az aggodalom váltotta fel.
Műtét előtti imája is kicsit hosszabb ideig tartott.
Gondterhelten lépett a fertőtlenítőbe. Az altatóorvos nyugtalanságát látva, alig hallhatóan szólt a műtősnőnek.
-Ma más zenét kérek. Három óra, talán elég lesz -suttogta maga elé merengve.
Átnyújtotta a kezében lévő Gregoriánt.
Betolták a beteget. Alig csendült fel a halk zene, megkezdődött a harc az életért. Minden simán indult, túl simán. Az altató orvos egy pillanatra sem vette le a szemét a monitorról. A mellékvese velőállományának feltárásakor elmaradt a szokásos vérnyomás kiugrásos krízis. Szemük előtt megjelent a cseresznyemag nagyságú daganat, az alig nagyobb babhoz hasonló velőben. A mellékvesét leválasztani készültek, amikor a gép eddigi ritmusát felváltotta a rohanó csipogás, majd egy hosszú sípolás következett...
-Szívmegállás! -kiáltott az anesztes, sápadtra vált arccal.
A lélek zuhanni kezdett, a végtelennek tűnő sötétbe. Egyre lejjebb merült a semmibe, majd minden átmenet nélkül a műtő plafonja alatt lebegett. Látta, amint egy testtel bajlódtak, megpróbálták életre kelteni. Műszerek csattogtak, nagy volt az izgalom. A monitoron egyenes csík futott, a görbék elfeledték az élet táncukat...
Egy oxigénballon hevert az asztalon, mindenki a test körül tevékenykedett. Egyik sarokban fekete lyuk tátongott, mögötte fénykijárat. Ment volna, de a zsinór nem engedett, ami összekötötte az asztalon lévő anyaggal. Nem értette, mit akarnak a vasaló félével, amivel árammal ütettik. A test ilyenkor nagyot dobott magán, és élettelenül visszazuhant. Hallotta, a professzor hangját, amint az asszisztensnek mondja..
-Meglesz, nem veszítjük el, próbáljuk meg újra!
Majd a testhez lépett, két kezét a mellkasra tette és ütemesen nyomta, hallani lehetett a bordák recsegését.
Hagyják abba, mondaná a lélek. Ő már látta a fényt, hová boldogan menne, de amíg a testtel macerálnak, a zsinór nem szakad! Bármennyire szeretne szólni néma marad, a léleknek nincs hangja.
Aztán egy hang leszól...
-Vissza kell térned, rád még sok feladat vár!
Nem akar maradni, még sem tehet semmit. A zsinór egyre zsugorodik, a lélek közelít a testhez, majd visszapréseli magát az anyag börtönébe.
-Sikerült! -kiáltják örömmámorban, szinte szinkronban.
A professzor homlokán verejték cseppek gyöngyöztek, az altató orvos arcszíne lassan élénkülni kezdett, miközben a monitoron valcert jártak az életgörbék a halál feletti győzelmükben.
A professzor felnézett és hálát rebegett, mielőtt diktálni kezdte...
-Az újraélesztés sikerrel járt három perc, tizenhét másodpercet követően.
Sóhajtott egy nagyot, s az asszisztenseihez így szólt:
-Úr akarata szerint... |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-03-02 15:58:41, szombat
|
| |
| |
Irodalom, próza
.
Juliskát a klinikán ismertem meg. Együtt éltük át a betegek kiszolgáltatottságát, és izgultunk az endoszkópos vizsgálatok előtt. Juliska katonás rendet tartott maga körül, látogatóinak úgy osztogatta a parancsot, hogy azok haptákba vágták magukat, és összerezzent előtte az egész család. Érdekes személyiség volt. Mindenkinél mindent jobban tudott, vitatkozott, és érvelt. Az orvosok igyekeztek lerövidíteni a vizitet, mert Juliska mindennap elejtett egy nevet, ami számomra ismeretlen volt, de a főorvosra hatott, mert minden név hallatán, kicsit kiegyenesedett. Azt hittem, soha nem fejtem meg ezt a rejtélyt... Annyit tudtam róla, hogy személyzetis volt egy nagy gyárban. Teltek a napok. Nem volt kedvem beszélgetni vele, nem szerettem a stílusát. Az alázatnak parányi szikrája sem gyúlt benne. Amikor nagyon unatkozott a balatoni nyaralóiról és magas rangú szomszédjairól regélt. Nagy vadászatokról, bulikról és kiemelt pártvezérekről mesélt. Távol állt tőlem ez a világ. Miután végeztek a kivizsgálásokkal, mehetett haza. Fellégeztem. Jött helyette egy kedves paraszt nénike, vele aztán reggeltől-estig volt témánk. Gyorsan szaladtak a napok. Amikor megjött a szövettanom, mehettem a sebészetre. Kedves mamikám átkísért. 29 éves voltam akkor. Nehéz műtét előtt álltam, 7 napig gépekkel és szondával éltem. Lassan gyógyultam, a karácsonyt élet-halál harcával vívtam meg, de Szilveszterkor már saját felelősségemre otthon voltam. A férjem járt vásárolni, a piacon találkozott Juliskával. Elmesélte az életharcom, a műtétem nehézségét, és a sikeres lábadozásom. Juliska, pedig beígérkezett látogatóba. Két nap múlva megérkezett, jól felpakolva. Hozott tyúklevest, rántott nyulat meg hagymás krumplit, dinsztelt káposztával. Csoda jó illatok keringtek a levegőbe, meg is kívántam, de csak nézni tudtam, ugyanis egyharmadára csonkított gyomorral csak az illatával lakhattam jól. A leszűrt levesből pár kortyot azért elfogyasztottam. Gondoltam, a többit majd megeszi a férjem, ha már nekem hozta. De! Nem így lett, mert Juliska szépen összecsomagolta, és közölte, kiviszi, a férjének a városszéli ki tudja hányadik nyaralójukba, jó lesz neki vacsorára. Elsorolta mit tegyek, hogyan éljek, mit egyek. Azt hiszem megfeledkezhetett, hogy egészségügyi vagyok... Megérezhetett valamit, mert úgy rám ripakodott, hogy jó lesz, ha figyelek, mert különben megnézhetem majd magam...
Alig vártam, hogy elmenjen, és kipihenjem a látogatását.
Évek teltek el, míg egyszer jött egy idegen, hogy Juliska kéret, menjek el hozzá, mert beszélni akar velem. Nem szívesen, de hívásának eleget tettem, hátha szüksége van valamire. Bizony volt. Megbetegedett. A kezeit nem bírta felemelni. Hetekig eljártam, bekentem, tornáztattam. Elmondta, hogy három hét alatt négy semmirekellőt rúgott ki előttem. Taknyosok, neki akarták megmagyarázni, hogyan kell a kezét mozgatni. Teltek a napok, hetek. Egyre több időt kért magának. Már beszélgetni is kezdett.
Egyik kezelés után behozatta az albumot. Megmutatta, milyen fess fiatal nő volt 22 évesen. ÁVÓ-S egyenruha feszült fiatal testén, tányérsapkája alól kikandikált ritka félhosszú haja. Rossz érzés kerített hatalmába, szinte sütötte a szememet a kék parolin színe, a fekete-fehér fényképen. Ma is megesküdnék, hogy kéknek láttam. Remegve kérdeztem, hol készült ez a kép? Hortobágyon, vágta rá büszkén.
- Volt ott egy rokonom, aki elmesélte a táborban az volt felírva egy táblára, ,,Ne csak őrizd, gyűlöld!" Ott állati körülmények között tartották az embereket, akikre ráfogták, hogy osztályidegenek. - suttogtam remegő hangon...
- Ott a dolgozónép ellenségei voltak, a nagyságosok, a kulákok, burzsujok és árulók - replikázott.
Évek óta semmi bajom nem volt az operált gyomrommal, de akkor ott, mintha egy vasököl szorongatta volna ismét. Alig vártam, hogy hazaérjek. Elhatároztam, többet nem megyek hozzá. De, eszembe jutott kedvenc professzorom, aki azt tanította, a szolgálatát alázattal végző ember, akkor veszíti el hívatását, ha nem a beteg embert nézi, hanem az egyén személyiségét, világnézetét, vagy vallását.
Másnap megint ott voltam. A kezelés után én meséltem el, hogy akkor születtem, amikor egyetlen hentes üzletünket, egy házunkat és egy oldalkocsis motorkerékpárunkat államosították. Burzsuj bélyeggel jöttem a világra. Bizony mi is össze voltunk pakolva, mert el akartak vinni bennünket Hortobágyra. Rettegtünk, féltünk. Valahogyan megúsztuk. Egy életre rám nyomta a múlt a bélyegét.
Láttam kissé elgondolkodott, aztán azt mondta, jó, hát voltak ott is kivételek. Ennyi volt a reakció. Ezután pár napig, a kezelések utáni beszélgetések elmaradtak, majd egyik nap láttam, amikor megérkeztem, ki volt minden pakolva a hűtőből. Alig léptem be az előszobába, máris sorolta, ellentmondást nem tűrő hangon...
- Ha kész leszünk, majd kimosod a hűtőt, megvárod, míg kiszárad és bepakolsz.
Azt hittem, nem jól hallok.
- Juliska! Te összetévesztettél a takarítónőddel. Ez nem tartozik a kezelés és a tornáztatás feladatkörébe. Most már elég jól mozog a kezed, magad is el tudod végezni. A héten még ellátom a feladatom, kérlek a jövő héttől, keress mást helyettem.
Így ért véget a találkozásunk. Pár éve hallottam, hogy egy elfekvőben lehelte ki bűnös lelkét. Azóta az Úr előtt talán már elszámolt a tetteivel...
Nyugodjon békében! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tanulságos történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
2013. Március
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
50 db bejegyzés |
| e év: |
1531 db bejegyzés |
| Összes: |
8743 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Általános (1237)
- Belső kör (74)
- Család (203)
- Munka (6)
- Haverok (9)
- Iskola (10)
- Hit és vallás- versek,idézete (287)
- novellák, gondolatok, versek (73)
- 1-tál étel (56)
- A természet gyógyszertárából (146)
- Advent (100)
- Advent (9)
- Adventi gondolatok 2015 minden (29)
- Alkohol és likör stb... (13)
- Anyák napjára (18)
- Apró tea sütik (66)
- Barátoknak (29)
- Betegekért ima (27)
- Böjtös ételek (húsmente) (48)
- Bölcsességek (112)
- csibehúsos és más szárnyasok (246)
- Cukrosoknak diétás étrend (25)
- Diétásak (65)
- Dinus és Regi (48)
- Ecetekről (10)
- Egészség,életmód (461)
- Egészségünkről (97)
- EGYASSZONY az én történetem(fe (6)
- EGYSZERŰ ÉTKEK-NAGYSZERŰ ÍZE (22)
- Elgondolkodtató (85)
- Élsz,Barackvirág! (10)
- Érdekes (10)
- Finom husik (80)
- Forever (6)
- Főzés-sütés (65)
- Fűszerkalauz (41)
- Gombócok (10)
- Gyógyászat (169)
- Gyógyító gyyümölcsök,teák,olaj (136)
- gyors édesség (20)
- Gyümölcslevesek (37)
- Hal ételek (31)
- Házi mosószer és egyebek készí (4)
- Hírek a világból (70)
- Horoszkóp (47)
- Humormorzsa (9)
- Húsvét (36)
- Húsvétra töltött husik (20)
- Idézetek,szép mondások (9)
- Ima kilenced (119)
- Ima nyolcad (6)
- Imádságok,áldások. (638)
- Isten patikája. (42)
- Jó éjszakát (29)
- Jó ha tudod (91)
- Jó napot (29)
- Jó reggelt (147)
- Karácsony (55)
- Karácsonyi ételek (50)
- Kelt tészta édes és sós (121)
- Kérdések-válaszok (6)
- Kis Szent Teréz (28)
- Kívánságok (7)
- konyhai tudnivalók (54)
- Könnyű ételek,saláták,stb... (100)
- köretek (37)
- lekvárok-befőzése,szörpök (63)
- Lélekemelő (249)
- Lelkipásztori elmélkedés (220)
- levesek (63)
- mások tollából (74)
- Masszázs és Csakrák (21)
- Mikulás (4)
- Nagymama gyógyító receptje (100)
- okosságok (75)
- Olcsó, finom és házias recepte (72)
- Palacsinták édes - sós (4)
- pünkösd (9)
- Rózsafűzér (40)
- saláták (32)
- Schüssler sók (7)
- sertéshúsos (119)
- Spárgás ételek (9)
- sütemények ,édességek (472)
- Szent Ágnes (1)
- Szent András (2)
- Szent család ünnepe (2)
- Szent Erzsébet (9)
- Szent Ferenc (3)
- Szent Márton (1)
- Szent Mihály Arkangyal (1)
- Szent Mónika (1)
- Szent Pio atya (234)
- Szent Rita (9)
- Szentek (43)
- Szép történetek (48)
- Szeretett könyv (46)
- Szilveszter (3)
- Szószok (16)
- Születésnapi Köszöntők (7)
- tallózásból (15)
- Tanulságos történetek (210)
- Tésztafélék (45)
- Tudnod Kell (25)
- Túrmezei Erzsébet versei (48)
- Új év (3)
- vacsorára reggelire (47)
- Vad ételek (6)
- Versek (262)
- Viccek (37)
|
|
|
| |
- Ma: 928
- e Hét: 3144
- e Hónap: 5039
- e Év: 55830
|
|
|
Offline
