|
2013-03-21 14:24:18, csütörtök
|
| |
| |
Kamarás Klára
Mint a fák a szélben
A dombtetőn a ház előtt
két roskatag fa. Összenőtt,
hatalmas kettős korona,
mint életünk sok ág-boga...
Milyen szél tűzte őket egy halomra?
A csíraébresztő tavaszi pompa
ideje véget ért.
Ki nő nagyobbra, virít szebben?
- vívtak együtt és egymás ellen
fényért, esélyért, életért.
...És ág törött, gallyak szakadtak,
mikor viharban összecsaptak...
...de mégis támasz, mégis társ az,
akit a sorsod melléd választ...
Most mintha azt zúgnák szélben:
- Vigyázz!
- Vigyázok...
- Érted s értem...!
- Ha te kidőlsz, nekem is végem...
Link Holnap ki tudja...
w
Kamarás Klára
Álmok országútján
Álomország álomútjai mentén
álomjuharfák állnak hallgatag
vihartört ágak végig az úton
nem tudom téged mért álmodtalak
álmodban vártál álomréteken.
Én csak a magam álmát álmodom
botorkálok a tört ágak között
tört szárnyakkal egy viharvert úton.
Van valahol egy öregember
fehérszakállú, mint a bibliák
lapjain (ékes illusztráció)
ha tényleg lenne, tán az lenne jó.
megmarkolná az idő kerekét
hogy visszahajtson hosszú éveket
de álomkézben nincs elég erő,
visszaforgatni semmit nem lehet.
Szálljunk ki itt az időutazásból,
elbírnak engem saját szárnyaim.
(Nem bírnak el.) Most tépelődve járok
álomjuharfák álomútjain. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kamarás Klára |
|
|
|
|
|
Offline
