|
2013-03-09 19:08:42, szombat
|
| |
| |
A sétányon át . . .
Ketten jártunk a sétányon át ,
amikor virágba borultak a
gesztenyefák : az összeölelkező
fák sűrű lombjain át , ránk sütött
a halványan világító holdsugár .
Szerelmed szép volt , oly forrón
csókolt a szád , éreztem eléget
bennünket a vágy : csendes volt
minden , a sétányon senki sem járt ,
ránk mosolyogtak a gesztenyefák .
Azóta eltelt sok év , nem látlak már,
jó lenne tudni , hogy gondolsz - e rám ?
Egyedül járok most a sétányon át ,
az emlékek szépsége ölel csak át , s
rám mosolyognak a gesztenyefák .
Az életem múlik , s egy új Tavasz vár ,
gondolj rám akkor is , ha nem vársz
már rám : a szívemben élni fogsz
bárhol is jársz , amikor a sétányon újra
virágba borulnak a gesztenyefák .
**********
********** Bédné Marika : 2013 . 03 . 09 . 19 : 04 - / saját versem / **********
**********  **********
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
