Belépés
suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!! Suzy Mama
1901.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
Bűnbánat
  2013-04-07 20:30:01, vasárnap
 
  6. rész


Udvariatlanság lett volna vacsora után rögtön felállni, így időzött még egy kicsit. Hédi mesélt arról a mulatságról, ahol bálkirálynőnek választották. Hangos köszönésre lettek figyelmesek. Az ajtóban megjelent az igazgatónő, mellette egy sportos fiatalember lépkedett, akiben azonnal felismerte a papot.

Emeséék az asztalok között cikázva araszoltak beljebb, itt-ott megálltak pár szóra. Nem értette mi lehet az oka, hogy rajta kívül senki nem botránkozik meg a páron, sőt természetesnek tartják a fura helyzetet. Pár lépésre voltak tőlük, amikor öregúr felállt, és elébük sietett. Mindkettőjükbe belekarolt és úgy vezette őket az asztalhoz.

- Ilonka, bemutatom az unokámat, vele még nem találkozott. Nagy öröm számomra, naponta együtt látni őket, nagyon jó testvérek.

Majd elsüllyedt szégyenében, alig hallhatóan, motyogva bemutatkozott. István szavai fejbe kólintották, a lelke vad háborgással vágtatott a bűnbánat szigetére. Ismét elhamarkodottan ítélkezett! Egy feltörő sóhaj hagyta el a mellkasát, magával sodorva a megcsonkolt tekintélyt, amit felelőtlenül másra aggatott. Fellélegzett! A fiatalok székeket húztak az asztalhoz, és vidáman társalgásba fogtak. Emese aggódva figyelte nem jól leplezett zavarát. Kedvesen megsimogatta az asztalon pihenő kezét. Újra felcsillant a remény, még is csak jó helyre érkezett.

Nem volt büszke magára, bocsánatot kért az Úrtól! Alig várta, hogy lemossa lelkéről az igazságtalanság szennyét. Sokáig ült a zuhany alatt, abban bízva, hogy őszinte bűnbánattal feloldozást nyer. Lefekvés után a szokottnál is tovább imádkozott, befejezésként megköszönte az Úrnak az elmúlt napot, és reménykedve kérte a holnapot.



Az éjszaka asszonya fátylát fellibbentette és a színes álomvilágba repítette.

Fiatal lányként sétált a Vár egyik keskeny utcájában, a nyári szellő lágyan kese hajába kapott, muszlin ruháját vézna testéhez tapasztotta. Az egyik kisvendéglőhöz érve, rekedt hangú zongorista búgó dala szűrődött ki. Megállt a bejáratnál. Az orrát megcsapta a dohos pince-, és a sült csülök, kevert illata. Megéhezett, gyomra korogni kezdett. Az ajtóra kihelyezett árlapot kereste, és a pénzét számolni kezdte. Örömmel állapította meg, egy vacsorára bőven jut belőle. Belépett az ajtón. A gomolygó cigarettafüst ködfelhőként takarta el az éttermet. Sejteni vélte az árnyakból,hogy minden asztalnál ülnek, sehol egy üres hely. Lassan lépkedett lefelé a lépcsőn. Lent rá sem hederítettek, mintha láthatatlan lény lenne. Elmentek mellette, levegőnek nézték, észre sem vették. A toalettet kereste, valószínűnek tartotta, talál egy tükröt, és megnézi, miért a közöny. Nem tévedett, a tükör ott lógott a falon. Belenézett, és megdöbbent a látványon. Egy Öregasszonnyal nézett szembe. Hófehér tincseket, csillogó szemeket, és mély nevető ráncbarázdával szántott arcot látott. Egy darabig nézte a nénét, majd megfordult...



Reggel ennyire emlékezett. Elgondolkodott, mit jelent számára a röpke álom. Nem szívelte az álmos könyveket, soha nem fejtették meg a rejtélyt. Fiatal korában évekig álomnaplót vezetett. Az igen, abból lehetett építkezni, nagyszerű fundamentumnak bizonyult egész életében kitart. Elemezni kezdte, a képeket az összegyűjtött tapasztalatokból merítve... A vár valószínű kősziklából épült a régmúltban, ami biztonságot mutatja, a zene, gyógyír a léleknek. A ködszerű homály, némi bizonytalanságot és félelmet takar. A tükör, szembe kell néznünk önmagunkkal. Itt egy pillanatra megállt. Ez vonatkozhat akár az elmúlt napra, amikor azonnal ítéletet mondott, egy félreérthető helyzetből. Milyen gyakran megtesszük ezt az életünk során? Hány embert bántunk meg vele, és taszítunk el magunktól, közösítünk ki, úgy, hogy meg sem kérdezzük, miért történt valami, úgy, ahogy akkor ott mi láttuk. Az előrehaladott kor, hosszú élet jele. Mélyülő nevető ráncok, vidám, kiegyensúlyozott öregkor. Na, de mit kezdjen a csülökkel, és az éhséggel? Ezen hiába törte a kobakját, semmi sem jutott eszébe semmi. Már csak a láthatatlanság és a szellemkép maradt. Ebben volt gyakorlata, gyakran álmodott hasonlót. Maradjon a háttérben, éljen csendben, és alázattal, úgy mindenhova eljuthat észrevétlen. No, akkor evvel nagyjából megvolnánk, zárta le álomfejtését a szobasarok számolás utáni reggelen.

A kiadós reggeli alatt tanító álmát elmesélte a barátainak, akik cserében saját álmaikat bízták rá. Kölcsönösen megköszönték egymásnak a bizalmat. Álomfejtésre azért nem vállalkozott, mert szent meggyőződése, hogy mindenki saját álmának a fejtője.

Délelőtt ellátogatott az edzőterembe. Néhányan bicikliztek, ketten hegyet másztak, a nehezített fokra állított lépegetőn. Csak a két futópad árválkodott a sarokban üresen. Fiatal férfi köszöntötte, illendően bemutatkozott, egy rövid ismerkedésre hívta. Kórelőzményről, mozgási szokásairól beszélgettek, és egy nyomtatványt töltetett ki közösen, ami egy hosszú teszttel zárult. A kiértékelés után, a futópadra alkalmasnak találta a fizikai állapotát, és heti két gerinctornát javasolt. Beállította a padot, és már is száguldhatott. Futás közben izmai megfeszültek, a szíve gyorsabban dobogott, észre sem vette, versenyt futott az idővel. Kellemesen kifáradva érkezett meg az utolsó perchez. A masina lassulni kezdett, majd megállt. Kiadós zuhany után elterült az ágyon és pánsípot hallgatott, azt sem vette észre, hogy pillái elnehezednek, és elbóbiskolt.

Az ebédre hívó gongra szemei kipattantak. Az izomláz tünetei jelentkeztek. Nem bánta különösebben, pár nap és elmúlik. Bekapott két szem szőlőcukrot, csak úgy ebéd előtt, az jót tesz az izmoknak. Gulyáslevest választott, túrós batyuval. Akkorák voltak a batyuk, hogy nem bírt velük. Ha így halad, gyakori vendége lesz az edzőteremnek, ha súlyát meg akarja tartani. Vidám csevej volt a desszert. Sokáig ejtőztek a kiadós ebéd után. A csendes pihenő óráit a lakosztályába töltötte, egy rajzlap fölé hajolva számolt, rajzolt, melyik bútor hova fér el, tervezgette a jövőt...

Elcsodálkozott magán. Olyan sűrű lett a programja, hogy a laptopjába bele sem nézett...

folyt. köv.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A bizalom felépítése
  2013-04-07 20:22:45, vasárnap
 
  A bizalom felépítése

A másik emberbe vetett bizalmunk és az ő megbízhatóságának felépítése


1. Ne felejtsd el, hogy kockázatokat kell vállalnod! Nincs ingyen megszerezhető bizalom. A bizalom ára, amint már láttuk, az elkerülhetetlen sebezhetőség, amit az vált ki, hogy a dolgok kimenetelét a másik emberre bízzuk.

Azt szoktuk mondani, hogy a bizalmat ki kell érdemelni, és ez igaz is, ugyanakkor nem tudom bebizonyítani, hogy megbízható vagyok, ha valaki nem vállalja azt a kockázatot, hogy megbízik bennem. A Lukács 19-ben, a tálentumok példázatában a szolgák csak azért kaphattak lehetőséget arra, hogy bebizonyítsák hűségüket, mert a nemesember előbb vállalta azt a kockázatot, hogy rájuk bízza pénzét.

2. Amikor elkezdesz megbízni valakiben, azokra a képességeire építs, amelyekben erős, ne azokra, amelyekben gyenge, vagyis olyan dolgokkal bízd meg, amiket meg tud csinálni, amiket szeret csinálni, amelyekben biztonságban érzi magát! Ez különösen fontos gyermekek, új vagy gyakorlatlan alkalmazottak esetében, és ezzel a kudarc esélyét is csökkentjük. Az is lényeges, hogy bizalmunk első lépéseit gyorsan kövessék újabbak.

3. Ne késlekedj a dicsérettel, ha sikerült teljesítenie a feladatot, és fejezd ki, hogy megbízol benne! A bizalom tiszteletet is jelent, és ha valakit bizalomra méltónak tekintenek, az csodálatos élmény. "Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután, menj be a te uradnak örömébe."( Máté 25:21 és 23, Lukács 19:17)

Ugyanebből az okból bizalomra való képességünk is növekszik, ha megvalljuk hitünket: "Megbízom benned". A hit és a megvallás itt is együtt jár, mint minden esetben.16

4. Jellemed legyen a hűség és a megbízhatóság példája! Az emberek - különösen a gyermekek - modellek alapján tanulnak. Csak akkor fogják erénynek tekinteni a megbízhatóságot, és csak akkor fognak erre törekedni, ha azt látják, hogy azok, akikre felnéznek, és akiket a legjobban tisztelnek, mint például a szülők, vezetők és más fontos szerepet betöltő emberek, következetesen gyakorolják.

5. Legyen gondod arra, hogy a sikert még nagyobb felelősséggel jutalmazd, de ne felejtsd el, hogy csak kis lépésekben szabad fokozni a megterhelést! A szabály az, hogy parancsra új parancs, parancsra új parancs, itt egy kicsi, ott egy kicsi. Légy türelmes, és ne feledkezz meg arról, hogy építed a bizalmat, nem pedig a határait próbálgatod, ezért idő előtt ne terheld meg túlzottan se a saját képességeidet, se a másik emberét.

6. Ha az az ember, akiben megbíztál, kudarcot vall, adj neki még egy lehetőséget! Menj vissza arra a dologra, amelyben az utolsó alkalommal sikert ért el, és kezdd újra! És légy nagyon óvatos ezzel a mondattal: "Megbíztam benned, de te cserbenhagytál". A bizalom, amikor elkezd kifejlődni, annyira törékeny, hogy ha azt mondod valakinek: nem bízol benne, nagyon hosszú időbe telik majd, mire elhiszi, hogy most már megbízol benne.

7. Ne téveszd össze a bizalmat egy ember képességeinek a kipróbálásával! Megvan a helye annak, hogy próbára tegyünk valakit, de ez nem azt jelenti, hogy megbízunk benne. Ha a főnököm ezt mondja: "Szeretném látni, meg tudod-e csinálni ezt a munkát", és kudarcot vallok, akkor az mindössze annyit jelent, hogy nem vagyok alkalmas annak a munkának az elvégzésére. De ha ezt mondja: "Bízom benned, hogy ezt meg tudod csinálni", és aztán kudarcot vallok, akkor nemcsak a képességeim, hanem a megbízhatóságom is megkérdőjeleződik.

8. Csak akkor mondd ezt: "Megbíztam benned, de te cserbenhagytál", ha előzetesen megmondtad annak az embernek, hogy most bízol benne, ő pedig elfogadta ezt a felelősséget.

Hogyan építsük fel a megbízhatóságunkba vetett bizalmat?

A megbízhatóság tudata szinte észrevehetetlenül, minden látványosság nélkül épül fel, ezért bizonyos vérmérsékletű emberek számára több problémát okoz, mint másoknak, nem is annyira azért, mert nehéz dolog, hanem azért, mert nagy gondosságot igényel. Ezt kell tenned:

1. Teremtsd meg magad körül a megbízhatóság légkörét! Például:

a) Légy megbízható és lelkiismeretes kötelezettségeid teljesítésében, és feladataid elvégzésében!

b) Akkor is tartsd meg ígéreteidet, ha az kényelmetlen, kellemetlen, vagy sokba kerül neked!

c) Légy következetes, ne pillanatnyi szeszélyeid, hanem alapelvek szerint viselkedj!

d) Őrizd meg megbízhatóságodat, de soha ne ígérj meg semmit, amíg nem ismered a részleteket!

2. Légy őszinte, mondd el a teljes igazságot, ne csak egy részét, és gondolataid mellett érzelmeidet is oszd meg másokkal! Biztosítsd őket arról, hogy a maguk valójában mondod el a dolgokat, és nincs szükségük következtetésekre, hátsó gondolatokra, és nem kell gyanakodniuk.

3. Csiszold saját jellemedet! Ne felejtsd el, hogy a válsághelyzetek nem fejlesztik jellemedet, csak leleplezik, mi van a szívedben.

a) Ismerd meg magadat és gyenge pontjaidat, amelyekkel szemben védekezned kell, vagy amiben meg kell erősödnöd!

b) Ne engedd meg magadnak, hogy a könnyebb utat válaszd! Általában a nehezebb út a helyes.

c) Soha ne add fel elveidet nyomások alatt, vagy valamilyen előny kedvéért!

4. Légy jókedvű, ne panaszkodj, ha nehézségeid vannak, és ne ess bele az önsajnálat hibájába! Rendkívül nehéz megbízni egy olyan emberben, aki folyton sajnálja magát.

Forrás:
TOM MARSHALL: Helyes kapcsolatok
 
 
0 komment , kategória:  Elgondolkodtató  
A szentély...
  2013-04-07 20:20:12, vasárnap
 
  -5. rész


Gondolatban még egyszer átértékelte a nap eseményeit, ahogyan megszokta. Eszébe jutott az ősi szokás, amit a szülétől hallott valamikor. Azt tartja a mondás, aki idegen helyen hajtja álomra a fejét, és megszámolja a szoba sarkait, fontos üzenetet kap fentről álmában. A várakozás reményével együtt bújt a takaró alá, kezében az elmaradhatatlan rózsafüzérrel.

Reggel nem emlékezett, meddig jutott az esti imádságban, olyan jót aludt. Az ablakhoz lépett, mindkét zsalugátert szélesre tárta. A napsugarak ecsetjükkel aranyszínűre festették a szoba falát. Ijedten pislantott az órára. Izgatottan készülődni kezdett. A folyosón Lilikével futott össze, aki készségesen útba igazította. Megpihen majd a szentély előtti padon, ha zárva találná a kápolnát... - gondolta. Jól esett a reggeli séta, néhány fűszálon harmatcsepp csillogott, a talpa alatt csikorogtak a kavicsok. Fölötte az egyik ágról madárfütty köszöntötte.

Felért a dombra, azonnal észrevette, a templom ajtaja tárva nyitva. Ahogy belépett szeme elé tárult a belső, az első sorban valaki fejét lehajtva imádkozik. Hátulról is felismerte. Nem moccant, nem akarta megzavarni az áhítatot, cipője kopogásával. Maga is imára kulcsolta két kezét. Az ájtatos csendben megnyílt az oldalajtó, jótartású fiatalember lépett ki rajta, reverendában. Megállt az oltárnál, keresztet vetett és a térdelő hölgy felé folytatta útját. Az oszlop mögé húzódott, a légzését visszatartva figyelt. Soha nem volt kíváncsi természetű, de ott akkor a lába gyökeret eresztett, és nem tudott tovább lépni. A nő észrevette a férfit, felállt, amikor találkoztak, szorosan átölelték egymást, és csendben suttogni kezdtek.

El innen, gyorsan! - zakatolt fejében a gondolat. Még csak az kéne, hogy észrevegyék, örökre elrontaná a renoméját, azt gondolnák róla, hogy leselkedik. A pár jól el volt az oltár oldalánál egymással, így egérutat nyerve szaporázni kezdte lépteit egészen a házig. Szomorúan állapította meg, hogy az első vizit Isten házában csalódással végződött. Gondolatai összekuszálódtak, a bogok nem engedtek, egyre jobban gabalyodtak. Közeledett a reggeli idő. Kellemes csengő- bongó hang jelezte, tálalva van. Pruszlikot vett magára és elindult az ebédlőbe. Az esti társaságból többen köszöntötték és asztalukhoz intették. Nem győzött hárítani, udvariasan közölte, az este megtalálta a helyét. Egyenesen a kerekes székes asztalhoz tartott, ahol a két hölgy már várta. Pár perc múlva, megérkezett az öregúr. Az asztaltársaság érdeklődésére beszámolt a nyugodt éjszakáról. Délelőtti programnak a könyvtárat jelölte meg. A kápolnai látogatásáról mélyen hallgatott.

Nem sokat időzött az asztalnál, elindult a könyvtárba. A harmadik sorhoz ért, mikor telefonjának berregése hasította ketté a néma csendet. Mindenki feléje fordult, érezte, fülig pirul. Remegett a keze, amíg kihámozta zsebéből a készüléket. Kinyomta és elnézést kért. Zavartan hagyta el a termet. Ez bizony nem az ő napja lesz, mi jöhet még? Visszahívta Leventét. Örömmel tapasztalta, a fiú hangjában visszatért a régi nyugalom.

- Szia, Mamikám, hogy aludtál? Tegnap este sokat beszélgettünk Emesével. Nagyon kedves, és rendkívül intelligens lány. Tudod, hogy pszichológus? Nagyon ért az emberekhez. Azt hiszem, tényleg megnyugodhatunk, jó helyen leszel, ha úgy döntesz, hogy maradsz. Értékes lány lehet, olyan szépen beszélt a családjáról, a hitéről, és a hívatásáról. Megkértem egy kicsit figyeljen rád, mert biztos nagyon szomorú vagy. Ő nem így látja, de megígérte, hogy minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy jól érezd magad. Anyáék sokat szomorkodnak, hogy nem hallgattál rájuk, és nem változtattad meg a döntésedet. Nagyon várjuk a hétvégét, hogy itthon legyél. Mamikám, nincs szükséged semmire? Ne látogassalak meg délután?

- Nem, ne! Hosszú az út, holnapután úgy is találkozunk, és két napig együtt leszünk. Sőt a jövő héten még többet, mert csütörtökön aláírjuk a vevővel a szerződést, és kezdődik a munka.

- Erről most hallok először, már ilyen előrehaladott állapotban van a dolog? Még a beszoktatás előtt! No, és, ha mégis meggondolod, s nem maradsz benn, ugye akkor hozzánk költözöl? Istenem! De jó is lenne! Erről jut eszembe, milyen a kápolna, biztos vagyok benne, hogy már meglátogattad.

- Jaj, Levikém, majd mindent elmesélek, ha találkozunk, most nem tudok beszélni.

- Rendben, akkor elköszönök, puszillak! Délután hívlak!

- Menj csak, csókollak benneteket, ne izguljatok, jó helyen vagyok - zárta le a beszélgetést.

Kikapcsolta a telefont, mielőtt visszatért az olvasóterembe. Zavarta az előbbi jelenet, de még jobban, amit a kápolnában látott. Még, hogy értékes teremtés, na hiszen, pappal ölelkezik, az unokának meg hitről, családról papol. Pont az unokájának, aki jó lelkű és naiv. Milyen bársonyos volt a hangja, ahogy erről a perszónáról beszélt. Na, hiszen, tán csak nem csavarta az a nő az ujjai köré szegény fiút. El kell mesélnie neki... Vagy mégsem, mert akkor biztos azon lesznek, hogy ne maradjon itt. De, talán mégis - morfondírozott magában. Aki erre képes, az más gonoszságokban is részt vesz...

Nem tudott figyelni a könyvekre. Csak araszolt a sorok előtt. A napilapokhoz igyekezett, végigmérte a kínálatot. Tetszett, amit látott. Bulvárnak nyoma sem volt. Leült és kinyitotta a polgári lapot, de csak a betűket látta, a tartalom nem jutott el a tudatáig...

Nem tudott szabadulni a gondolataitól. Hiába próbálta lekötni magát, úgy járt, kelt a szobában, mint akinek eszét vették. Nem értette, hogy lehet, minden olyan szépnek látszik, mégis hamis. Már pedig, nincs visszaút. Szerdán szerződéskötés. Nem veheti észre rajta senki, milyen zaklatott. Lemegy, sétál egyet a parkban, talán elcsendesedik az elme, és tisztább lesz a kép. Fogta a novelláskötetet és leült az első padra, úgy csinált, mintha olvasna. Nem akart senkivel beszélni. A nyitott könyvre meredt a tekintete, de a sors vetítőjében más filmet játszottak, ismétlődtek a kockák.

- De, jó, hogy itt találom Ilonka, lenne pár kérdésem a családdal kapcsolatban. Nem szeretem a hivatalos kérdőíveket, szívesebben beszélgetek kötetlenül a lakóinkkal. Azt tudom, hogy özvegy, Levente elmondta az este, hogy milyen aktív, csodálatos asszony, a napi teendőit teljesen egyedül látja el, sőt számítógépezik. Intelligens, értékes az unokája, egy probléma van vele, túlságosan félti magát. Próbáltam megnyugtatni, és megígértem neki, nagyon fogok figyelni Ilonka nénire, hogy ne csalódjon bennünk, és jól érezze magát.

- Köszönöm, hallgatom, kérdezzen csak kedves Emese - válaszolt, tessék-lássék módon.

Sokáig beszélgettek, minden kérdést megválaszolt. Nem volt ínyére ez a beszélgetés, ezért nem is kérdezett vissza. Örült, amikor végre egyedül maradt.

Az étkezések során megpróbált nyugodtnak látszani, azonban a társai megérezték, hogy valami nyomja a lelkét. Elcsendesedve költötték el az ételt. Vacsora után, István, az öregúr megpróbálta felvidítani, kanasztázni hívta. Nem volt kedve kártyázni, félt a cinkelt lapoktól...

folyt. köv.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A keresztyének azok az emberek
  2013-04-07 20:18:45, vasárnap
 
 
A keresztyének azok az emberek, akiken átsüt a napfény!

Egyszer egy asszony elvitte a kisfiát templomba. A kisgyermek mély csodálattal nézegette a templom falait, különösen az ablakokat, amelyek különböző színes képekből álltak össze. A kisfiú mindig kérdezgette édesanyját: "Ez mi? Kik vannak ott? Miért beszél a bácsi?".
Éppen imádság következett, mire az asszony meghajtotta a fejét, de a kisfiú továbbra is fészkelődött és megkérdezte anyjától: "Anyukám, nézd ott, kik azok? Majd a tanítványokra mutatott az ablaküvegre.
Édesanyja próbálta csitítani kisfiát és megpróbálta röviden kielégíteni kíváncsiságát. "Azok ott kisfiam a keresztyének".

Az iskolában másnap hittanóra volt. Ahol a keresztyénségről beszélgettek. Felszólították a kisfiút, hogy mondja meg ki a keresztyén.
A válasz így hangzott: "A keresztyének azok az emberek, akiken átsüt a napfény!!! :-)
 
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
2013.03 2013. április 2013.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 68 db bejegyzés
e év: 1531 db bejegyzés
Összes: 8763 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 121
  • e Hét: 1107
  • e Hónap: 12494
  • e Év: 50242
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.