2013-05-13 14:33:28, hétfő
|
|
|
"Kedves Barátom,
Én egy kötekedő ember beteljesült álma vagyok.
Gondolj csak bele... kezek és lábak nélkül születtem. Aligha tudnám palástolni sokkoló külsőmet. Ez pont olyan, mintha céltáblát hordanék a szívem felett arra várva, hogy valaki beledöfje a kardját.
Felnőtt koromra megtanultam figyelmen kívül hagyni a sértő megjegyzéseket, de gimiben a gúny tárgya állandóan én voltam. Ami még ennél is rosszabb, hogy néhányan kiálltak mellettem. A gúnyolódások miatt félelemmel, depresszióval, állandó idegeskedéssel és gyomorbántalmakkal küzdöttem. Ha ismered a történetemet, akkor biztosan emlékszel rá, hogy a legtöbb gimis napom könnyekkel végződött. Majd egy ilyen alkalom vezetett el odáig, hogy öngyilkosságot kíséreltem meg.
Nem szóltam a szüleimnek arról, hogy kiközösítenek a suliban, mert nem akartam csalódást okozni nekik. Azt hittem, képes vagyok kezelni a helyzetet, de tévedtem. Most már tudom, hogy el kellett volna mondanom nekik az igazat.
Ahogy a világban utazom és előadást tartok több tízezer fiatalnak, saját szememmel látom, hogy senki sem kivétel a megbélyegzés alól. Ez éppen olyan, mint egy járvány, ami nem csak Észak- Amerikában, hanem az egész világon szedi áldozatait.
Manapság már fogyatékosnak sem kell lenned ahhoz, hogy a pletykák, a sértések és a vádaskodások központi tárgyává és áldozatává válj. Makkegészséges, 16 éves fiatal lányok törnek össze lelkileg, amikor a társaik olyanokat mondanak rájuk, hogy túl kövér, túl sovány, más a bőrszíne, nagy a szája, görbe az orra, elálló a füle vagy éppen más a frizurájuk.
Ez a hozzáállás egyre inkább terjedőben van, mint például az is, hogy a fiatalok, akik már nem bírják tovább a rájuk nehezedő nyomást idegességükben vagdosni kezdik magukat.
Az iskolai lövöldözések és a drámai gyilkosságok is túl gyakoriak mostanság. Sokszor a lövöldöző maga is áldozata a megbélyegzésnek, aki úgy dönt, hogy fegyverrel áll bosszút az ártatlan célpontok ellen vívott háborúban. Ez egy olyan körforgás, ahol a megbélyegzés áldozata önmaga is áldozattá válik.
A legszomorúbb ebben az, hogy számos áldozatnak nincs szerető családja, ahogy nekem volt. Senki sincs, aki megmentse vagy felkarolja őket, esetleg csak letörölje az arcukról a könnyeket.
Éppen ezért nagyra értékelem azokat a közelmúltbeli erőfeszítéseket, amelyek törvényileg tiltják a megkülönböztetés minden formáját.
Ebből kifolyólag több illetékes bíróságot is felkerestem, ahol állami szinten kampányolunk a megbélyegzés ellen.
De most őszintén... tényleg szükségünk van a kormányokra, akik kizárólagosan felvállalják ezt a szerepet? Természetesen nagy részük van ebben, nem tagadom, de szomorú belegondolni, hogy az emberi kultúrának szüksége van egy intézményre, aki teljes mértékben magára vállalja a felelősséget. Minden kereszténynek fel kell emelnie a hangját a megkülönböztetés ellen és az áldozatok szószólójává kell válnia. Tulajdonképpen ez a mi kötelességünk. A mi feladatunk az, hogy védelmezzük a védteleneket! (...)
Mint újdonsült apuka, a végsőkig védelmezem majd a fiamat. Nem akarom, hogy ő legyen a vádaskodók beszólásainak a célpontja, de nem tehetem bele egy védőburokba. Egy nap majd ő is érezni fogja a szándékos kegyetlenség nyilának szúrását. De addig is rengeteg időt töltök azzal, hogy felkészítsem rá, hogyan semlegesítheti a rosszindulatú embertársai megjegyzéseit. Ez nem kizárólag a kormány feladata. A megbélyegzés ellenes kampány az otthonokban a szerető szülőkkel kezdődik, majd a közösségeknek kellene tovább ápolnia és terjesztenie Jézus szeretetét.
Sajnálatos módon nem minden család egyforma, és nem minden közösség van erre felkészülve. Ebből kifolyólag, ha Isten erre nekem lehetőséget ad, bárhol és bármikor a szeretet üzenetét fogom hirdetni. (...)
Tegyünk együtt azokért, akik kételkednek saját értékeikben! Együtt törüljük le a könnyeket azok arcáról, akik magukban szenvednek! Együtt oltalmazzuk azokat a fiúkat, lányokat, nőket és férfiakat, akikért Krisztus az életét adta!!
Benne, Általa, Érte
Nick" Link |
|
|
0 komment
, kategória: NickVujicic Kanae Miy*Kiyoshi |
|
|
|