|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
|
|
2013-05-02 12:17:22, csütörtök
|
| |
| |
Mind a hét rész megnézhető Link
Mikszáth Kálmán
,, Rendkívül szeretvén a históriát, rendszeresen tárgyaltuk a Habsburgok három századát. Természetesen nem oly dolgokról esett szó, amik könyvekben is olvashatók, hanem olyan tárgyakról, melyek a magyar regényíró lelkébe hatnak. Mikszáth olykor-olykor megállított a beszédben, nagy szemében a lelkesedés tüze csillogott, s jókedvvel kiáltotta: Megállj! Ez nekem való... A fekete város című regényében nemcsak fölhasználta azokat az ismeretlen adatokat, miket ez alkalommal hallott I. Lipót koráról, de még ki is színezte azokat.
Tartalom:
Görgey Pál alispán Szepes vármegyében, melynek Lőcse a központi városa, viszont Szepesgörgőn, a birtokán lakik. Felesége, Karolina fiatalon elhunyt, ezért a lányát, Rozáliát Toporcra adták felnevelni a sógorékhoz, Görgey Jánosék családjába.
Volt még Görgeynek egy nővére, Darvasné, aki Osgyánban lakott. Később ő nevelte a kis Görgey Rozáliát. Mivel nagyon hirtelen haragú ember volt az alispán, minden cselédje nagyon óvakodott, hogy bármivel is felbosszantsa. Egyszer megesett, hogy Apró Mihálynak, a kertésznek az unokája éppen akkor zavarta fel furulyájával Görgeyt álmából, amikor az ebéd utáni szieszta ideje volt. Marjákné, a szakácsné gyorsan előkerített egy kis cigány lurkót, akit a kisgyermek helyett vezettek az alispán elé. Viszont az uraságnak elpárolgott a mérge addigra, ezért megparancsolta, hogy adjanak ajándékot a kis cigány gyermeknek. Görgey Jánoséknál, Toporcon a sógoraszonynak épp akkor született második gyermeke, egy kislány, ami Görgőn világra jött Rozali. Mivel már volt egy kamaszkorú fiuk, a szülőknek sem, meg a rokonoknak sem okozott nagy veszteséget, hogy a kislány csecsemő korában elhunyt. Akkoriban a kemény telek, járhatatlan utak miatt nem is nagyon mentek el egy ilyen kis gyermek temetésére, Görgőről sem utazott emiatt Osgyánba az alispán. Amikor a húsvéti szünetben meglátogatta nagybácsiját az unokaöcs, Görgey megkérdezte, volt-e otthon a kishúga temetésén. A legényke, mit sem sejtve azt válaszolta, hogy nem volt, mert a szülei nem értesítették őt a kishúga haláláról. Ekkor ébredt a szörnyű gyanú az alispán szívében, hogy nem is Görgey Borika halt meg, hanem az ő kis Rozalija. Presztonnak, a gazdatisztnek a feleségét , Veronát is faggatta Görgey, tud-e valami különöset a sógorasszonyról, hiszen nála is szolgált egy ideig. Verona nem mondott semmit, viszont éjjel megijesztette a babonás asszonyt Marjákné, a szakácsnő, fehér leplet húzott magára és kísérteties hangon figyelmeztette Veronát. Másnap kiderült, hogy a sógornő rendszeresen beereszt magához esténként egy fiatal molnárlegényt, amíg a férje háborúzik. Erre Görgey intézkedett, elfogatta a legközelebbi alkalommal a molnárlegényt. Mivel késő éjszaka hozták meg a foglyot, nem beszélt vele személyesen, csak megparancsolta, hogy étlen-szomjan zárják be őt a pincébe. Más teendői közepette az alispán teljesen megfeledkezett a fogolyról, csak akkor engedték ki őt, mikor jajveszékelve megjelent Görgőn személyesen a sógorasszony, Görgey Jánosné. Elmondta, hogy titokban, molnárlegénynek öltözve jár haza hozzá a férje, mert a török állandó fenyegetése, aharcok miatt nem szabad eljönni a hadseregből. Közelgett az ezredforduló, az 1700-as esztendő. Akkoriban nagyon nagy ára volt Lőcse környékén a borsóföldeknek. Lőcse egy igazi német város volt, hatalmas kőkerítésssel, városkapukkal. Minden polgárnak szigorúan Lőcse város szenátusa előírásait kellett követni. Akiknek nem tetszettek a parancsolatok és megtehették, hogy kastélyt, uradalmat vásároljanak a környéken, azok elköltöztek Lőcséről. Köztük volt Görgey Pál alispán is. Bejárt a megyegyűlásekre, de konok természete, zárkózottsága miatt nem volt senki barátja a híres városban. Az 1700. esztendő első napján Görgey délutáni sétára indult a kutyájával. Ekkor ment ki fácánra vadászni a lőcsei szenátus néhány tagja is, élükön a város bírájával. A bíró le is lőtt egy fácánt, viszont a Görgey kutyája ügyesebb volt, mint a képviselő urak ebei, elkapta a lelőtt tetemet. A lőcsei bíró felindultságában meglőtte Görgey kutyáját. Erre Görgey a bíró és barátai felé célzott puskájával és lelőtte Lőcse város főbíráját. A képviselők fele nagyon megijedt és kezdeményezte, hogy minél hamarább juttassák be a sebesültet a városba, hogy ott meggyógyítsák. Viszont voltak kapzsi emberek is, akiknek ilyenkor is a vagyon, a még nagyobb borsóföld járt az eszükben. A szász előírások szerint a bíró vérén szerzett föld a városé lett, ezért körbecipelték, teljesen kifolyatták vérét a bírónak. Lőcsén gyorsan híre futott az eseményeknek, azonnal összeült a városi tanács. Hosszú vita után elrendeték, mindaddig, amíg kézre nem kerül a gyilkos, Görgey Pál alispán, a lőcsi embereknek feketében kell járniuk és semmi nyilvános mulatságot nem szabad hivatalosan szervezni a városban. Ekkor vívott párviadalt a nagybácsi megsértése miatt Görgey György és Fabricius Antal. Fabriciusnak levágta Görgey a fülét. Klöster Matild intézetében a férjhez való lányok nevelkedtek. Ide hozta egyetlen szem leányát Quendel Gáspár is, a környék leghíresebb milliomosa. Mikor megtudta, hogy az egyik intézetbe beadott lánnyal hét házat kínálnak hozományul adni, ekkor Quendel apó felment a királyhoz és elintézte, hogy övé legyen hét környékbeli város. A Quendel lánynak tehát hét város lett a hozománya. Görgőre hazérkezett Bibók Zsiga, akiről azt hitték, a Görgey csatában elesett. Mivel halálhírét keltették , a felesége hivatalosan férjhez ment az apósához, akitől született két fia. Mikor Bibók Zsiga hazaérkezett, Görgey Pálnak kellett igazságot tenni az asszony, az idősebb Bibók és a fiatalabb között. Végül azt ajánlotta a menyecskének, hogy nappal maradjon az öreggel, hiszen már gondoskodásra szorul, ahhoz pedig senkinek semmi köze, hogy éjszaka ki kivel mit csinál. Görgey megtette kapitánynak Bibókot, s megbízta, hogy a környékbeli parasztokból verbuváljon katonaságot. Január 20—ra gyűlést hívatott össze Görgőre az alispán, mert le akart mondani a posztjáról, Lőcsére viszont veszélyes lett volna bemennie. Az összegyűlt nemesek, akik közt ott volt Quendel uram is, egyhangúlag megszavazták, hogy továbbra is ő maradjon az alispán. Egy nap megérkezett Görgey János Esze Tamással és néhány vitéz kíséretében Görgőre. Bibók kapitány kiszimatolta, hogy náluk eskették fel a katonákat a Rákóczi hadseregében való hűséges szolgálatra, a kocsin való ládában pedig fegyvereket és puskaport szállítottak. Közben levél jött Darvas sógortól, hogy Görgey Pál nővére, Katalin meghalt a pestisben Osgyánban, tehát Rozáliát elküldték az erdőmester feleségéhez, Marják Zsuzsihoz. Mivel a pestis miatt nem volt szabad sokáig Osgyánban és környékén tartózkodni, csak azzal a feltétellel engedték át a sorompón Görgeyt a lányához, hogy igazolást hoz Hilil basától, hogy vissza is lehessen őket engedni, oda, ahonnan jöttek. Hiléil basa álneve volt Quendel Gáspár uramnak, aki egy töröktől szerezte meg a vagyonát, a háremmel együtt, mivel az tartozott neki. Mikor kettesben maradt Görgey Quendellel, megbízta őt, hogy a leányát, Otrokócsy Rozália álnéven Quendel Gáspár adja be Klöster Matild intézetébe, Lőcsére. A bármiféle gyanú elkerülése végett az alispán nem is utazhatott együtt a saját leányával, hanem Quendel urammal indult el Rozali Lőcsére. Útközben összetalálkoztak a molitoris, vagyis az akkori utasszállító kocsi utasaival, akik között ott volt a fiatal Fabricius Anti is. A két fiatal már akkor egymásba szeretett. Bibók Zsiga megszökött a Görgey birtokról, mert a kezében volt Görgey Pál elfogató levele a testvére, Görgey János ellen, aki Rákóczi hadseregében akart szolgálni, a császáriak ellen. Először elment vele Bécsbe, hogy ott feladja Görgey Pált, az ellenszolgáltatásra, pénzjutalomra várva. Onnan kidobták, sőt, még huszonöt botütést kapott. Ezután Lőcsére ment be Bibók, hogy jó pénzért eladja, elárulja Görgey Pált az ellenségnek. A városon kívüli fogadóban szállt meg, amit Quendel Gáspár uram nyitott, hogy legyen hol szórakoznia az embereknek. Akkor éjjel, amikor Bibók várta a lőcsi bírót fogadóba, megérkezett egy hivatalos papír aláírására titokban Quendel apóval Otrokócsy Rozália, valamint Görgey Pál alispán. Amikor mindnyájan távozni készültek, a lőcsei bíró majdnem elfogta Görgey Pált, de az kiszökött a kezéből. Rozali megkérte apját a fogadóban, hogy helyezzen el egy virágcsokrot az elhunyt bító sírjára, tehát Görgey egy éjszaka beosont Lőcsére, a temetőbe. Ott is észrevette őt az őrség, de nem fogták el. Rozali hajából kiesett a Fabricius Antal édeanyjának a kertjében nevelt rózsa, onnan tudták meg, hogy tényleg ott járt a leány. A lőcsei főbírót nagyon nyugtalanította, hogy megszökött a kezéből Görgey, ezért saját maga felajánlkozott, hogy elhozza az elhunyt bíró sírkövét Lőcsére. A rossz úton nem akart leszállni a szekérről, így a félre billenő sírkő agyonnyomta őt. Fabricius Antalt választották meg Lőcse város bírájának, s az édesanyja elment Klöster Matid intézetébe, hogy a fiának megkérje Rozali kezét. Rozali nagyon megörült, de tudta, apja akarata ellen nem mehet férjhez. Gyorsan levelet írt édesapjának, üzente, hogy életbevágó és nagyon sürgős a dolog. Lőcsére megérkezett a császári levélllel együtt a kitüntetés, melyet Görgey Pálnak küldtek, hogy a császár iránti hűségből még a testvérét is kész volt elfogatni. Görgey Pál rájött, hogy tovább már nem bujkálhat a lőcseiek előtt. Faggatózott, kikérdezte az ismerősöket, milyen a hangulat Lőcsén, mindig az ő fejét akarják -e még ? Mire sokadszor hallotta, hogy már lenyugodtak a kedélyek, összehívatta a egyegyűlést Lőcsére. A Görgőn összegyűlt nemesek élén volnult lóháton Lőcse felé. A város kapujában sokáig kellett az őrnek bizonygatnia, hogy ő a szepesi alispán, kéri ,engedjék őt be a megyeházára. Kinyitották a kaput, viszont rögtön be is csukták utána, s a többi nemest nem engedték be. Az összegyűlt tanácstagok elé vezették az alispánt, megkötözve, s rögtöni határozattal pallos általi halálra ítélték. A befejezésben berohant feldúlva, könnyekkel a szemében a gőgös lőcsei bíróhoz és a tanács tagjaihoz Quendel Gáspár, s elmondta, hogy most Görgey Rozáliának, a bíró úr menyasszonyának édesapját végzik ki .
A könyv fejezetei itt olvashatók: Link |
|
| |
|
1 komment
, kategória: Filmek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-05-02 10:43:53, csütörtök
|
| |
| |
Kicsi kezem üres, látod?
Mégis adhatok neked!
Kicsi szívem összes kincse,
az áradó szeretet!
Szeretném, ha elfogadnád,
s visszaküldenéd nekem.
A világ is szebbé válna,
s általa az életem...
Amikor kicsi voltál, még tanítgattak téged,
hogy felkészülten érjen a nagy próba, az élet!
Megmutatták, hogyan kell evőeszközzel enni,
bekötni cipőfűzőt, hogy könnyebb legyen menni.
Begombolni ruhádat, s hogyan használd a WC-t.
Hogyan kell átugorni az akadályok lécét.
Mit tegyél önmagaddal, hogy másoknak is tetsszen,
hogyan mosakodj, öltözz - hogy átmenj majd a "teszten".
Tanítva tettél szert az erkölcsre, tudásra:
- hogyan nézz önmagadra, miképpen gondolj másra!
Legyen egy csepp esélyed a boldogságra lelni,
az "elváró" nagy világnak könnyen megfelelni.
Apró, piciny gyermekből, komoly felnőtté váltál,
s ha jól alakult sorsod, már saját lábra álltál.
Ám akik tanítottak az életre, a jóra,
azok felett is elszállt jó néhány nap, és óra.
Az idő szállt felettük, és idősebbé lettek,
és olyanokká válnak, mint mikor megszülettek.
Lám most meg kell tanulnod megértőbb lénynek lenni,
mert ügyetlenül fognak remegő kézzel enni.
Bekötni cipőfűzőt, vagy felöltözni szépen.
Makacsok már a tárgyak az ősz ember kezében.
Lelassul minden lépés, az egyensúllyal baj van,
segítsd hát két karoddal, légy támaszuk a bajban.
Emlékszel, mikor téged megtanítottak járni,
a lassú tipegésed volt türelmük kivárni.
Te is lassan fejlődtél, ők lassan öregednek,
lelked táplálja lángját a vénülő szíveknek!
Legyél nyitott, kitartó, szereteted segítsen,
engedd - odaadásod - vén szívet melegítsen.
Látod, a kedvességért, a hála ég szemükben.
Te voltál álmuk, céljuk az egész életükben.
Te érted küzdöttek, mindig érted álmodoztak,
ha a szükség hozta nehéz áldozatot hoztak.
Ám már megfáradtak, nem működik úgy a testük,
amíg teheted önként maradj mindig mellettük.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Anyák napja |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-05-02 10:33:32, csütörtök
|
| |
| |
Tasnádi Györgyi: Anyám orgonája
.......
Kékeslilás palástjában pompázott anyám orgonája,
az udvar szélén meghúzódva borult be cserjefája.
Könnyed szellő csiklandozta ívelt, formás levelek
vidám szívdallamra rezegtek kerti, díszes keretet.
Szerettem és szerettek.
Frissen vágott, bódító illatból szőtt álmok nagyszobája,
szegénységét hokedlin ringató, hálás, nagy konyhája,
számomra oly becses boldogság otthona volt akkor
ó, bárcsak visszatérhetne az a nyugalmas gyermekkor.
És nagymamám, ki engem felnevelt, mert ő volt az én anyám,
amíg az édes dolgozott értem, nagyi vigyázott rám.
Figyelt, beszélt, mesélt, énekelt, horgolt, imát mormolt,
emberséggel varrva emberré varázsolva dekódolt.
Reményt fűtött, lepényt sütött fahéjas-mosolygós almából
és közben félméteres csokrot kötöttünk orgonából.
Majd vasárnapi ebéd után kártyaparti dukált
és társasjáték meg dominó szerette a délutánt.
Ma már nincs régi, szülői ház és nincsen nótafa,
de emlékemben féltve őrzött kincs az illata.
Színes álmaimban megint egy asztalnál a család,
konyhánkban még mindig süt-főz, tálal, él nagyanyám.
Készülődik, engem vár és én átölelem újra,
de felébreszt a reggel, és lelkem bánat fúrja.
Bárcsak együtt ünnepelhetném vele május napját,
fürtös virágdíszbe öltözött orgonacsokrát.
És hogy annyira tudnak szeretni az édesanyák.
Lényükből áradó önzetlenség, mint orgonák
fonják illatba emlékük kosarát, mi megmarad.
Magamban zokog a szívem zöld-lombos fák alatt.
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Anyák napja |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
2013. Május
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
167 db bejegyzés |
| e év: |
4484 db bejegyzés |
| Összes: |
47466 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 5330
- e Hét: 16392
- e Hónap: 29068
- e Év: 262815
|
|
|
Offline
