2013-05-24 18:07:49, péntek
|
|
|
Az ember
Az ember folyton csak játszik,
jelmezét felveszi, s azzá válik,
akit éppen a világ akar látni,
még ha olykor fáj is,
nem lehet megállni!
Az ember nyughatatlan lény,
ha a Napba néz,
akkor is keresi a fényt,
mert erről szól a létezés,
ami van, az túl kevés.
Az ember sokszor csalódik,
a délibáb oly valódi,
és a szívet könnyen rabul ejti,
majd eltűnik, s azt vadul sebzi.
A seb begyógyul, de a szív sosem felejti.
Az ember újra meg újra játszik,
semmi sem az, aminek látszik,
de a színfalak mögött ott a lélek,
s a szív is megpihen rejtekében.
Az ember arra született,
hogy szeressék és szeressen,
ezért a színfalak mögé
olykor másokat is beenged.
...mert szomjazik a szeretetre...
Nyiraty Gábor |
|
|
0 komment
, kategória: Mai költők versei |
|
|
|