|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
|
|
2013-05-09 09:48:05, csütörtök
|
| |
| |
A boldogságot, magadban keresd! A jelen pillanat, amit a szívedben, egész életed során őrizhetsz! Őrzöl! Ettől lehetnek a fakó napok is színesebbek, ha visszagondolsz! Milyen csodálatos, hogy az agy, eltárolja a szépet, a rosszat, egyaránt!
Rajtad múlik, melyiket veszed elő, ha emlékezel! Milyen jó, hogy részese lehetünk, szinte átélhetjük, a hajdan időszakainkat! Adj hálát az égnek, mindezért...
De mi is az a „boldogság ” ?
Csak egy állapot, ami minden pillanatban változó. Lehetne mérce is, mert ha vagyunk is, nem mindig egyformán vagyunk boldogok. Vagy egy skála, melyen hol lentebb, hol fentebb érezzük éppen magunkat. Mindig hiányos érzés, minden pillanatban van valami, amivel még növelni lehetne boldogságérzetünket.
Képzeletünkben talán olyannak tűnik, mint egy óriás hegy. Hosszú a csúcsra vezető út! Bár vannak, aki megelégszenek a völggyel is, nekik ott is jó, nem kívánkoznak feljebb, mártírként élik le az életüket. Lehet, hogy ők azok, akik a legjobban félnek. Én menetelni szeretnék, mindig a csúcs felé, és soha – de soha oda nem felérni!
Ha felértem, út már csak lefelé van. A csúcson már semmi sem választja el a boldogságot a boldogtalanságtól, a lefelé vezető úttól. A csúcson már jelen van mindkettő, együtt, határtalanul, elválaszthatatlanul és megkülönböztethetetlenül.
Talán ez a magyarázat, talán ezt a veszélyt érezzük meg - tudat alatt – jó előre, és ezért félünk tőle, mert elnyerésében már benne van az elvesztése, a boldogságban eleve benne rejlik a boldogtalanság is!
Ha boldogság teremtődik, ott van vele a boldogtalanság is.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Egy kis filozófia |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-05-09 09:33:39, csütörtök
|
| |
| |
Feinek György: Csak addig menj haza
Csak addig menj haza, amíg haza várnak,
Amíg örülni tudsz a suttogó fáknak,
Amíg könnyes szemmel várnak haza téged,
Amíg nem kopognak üresen a léptek...
Csak addig menj haza, amíg haza mehetsz,
Amíg neked suttognak a hazai szelek.
Hajad felborzolják, ruhád alá kapnak,
Nem engednek tovább, vissza - vissza tartanak!
Két karod kitárva - ahogy a szél is neki fut a fáknak -
Vállára borulhatsz az édesanyádnak!
Elmondhatod neki a JÓT, de a rosszat el Ne MONDD!
Ne tetézd azzal nagy kazlát a gondnak!
S ha majd az a ház már nem vár haza téged,
Mikor üresen kopognak a léptek,
Amikor a nyárfa sem súgja, hogy várnak,
Akkor is majd vissza, haza visz a vágyad...
Amíg azt a kaput sarkig tárják érted,
Amíg nem kopognak üresen a léptek,
Csak addig menj haza, amíg haza várnak,
Míg vállára borulhatsz az... ÉDESANYÁDNAK !
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ünnepeink |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
2013. Május
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | |
| 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | |
| 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | |
| 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | |
| 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
8 db bejegyzés |
| e év: |
37 db bejegyzés |
| Összes: |
835 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 213
- e Hét: 632
- e Hónap: 822
- e Év: 10535
|
|
|
Offline
