|
2013-06-10 17:26:50, hétfő
|
| |
| |
Kaffka Margit
Egy naplókönyv utolsó oldalai...
Későn indultam el, várás gyűrte szívvel.
- "Jaj, sietni kell most! Útamat vállalni,
Mozgókép-mozgalmat sorsomba vetítni,
Gázlóit gázolni, sűrűjét felverni
Szívemet göngyölni idegen szívekbe!"
Tikkadt kíváncsiság két szemem árkolta.
Minden tüskebokrot rengetegnek néztem,
Útszéli pocsolyát gázlóként gázoltam,
Minden jött-ment szívet szívemre kötöttem,
Jött egy rossz szerelem: Végzetemnek hívtam.
Most jól van! Nagyjából mindent elvégeztem.
- Kicsit szerettek is, kicsit szerettem is,
Nagyon is szerettek, nagyon is szerettem,
Szerettem és csaltak, szerettek és csaltam.
Hamar lettem készen, de nagyon elégtem.
Most leválnak rólam a szívek, nem-fájva,
Mint érett gyümölcsről magburka levásik.
- Vajon mély magomra, Magamra érzek most?
...Avagy már ezentúl Várás nélkül várok?
Mi volna még hátra? Még mit akarhatnék?
...Voltak szavak mégis, miket sohse mondtam.
Ezt: "Be jó hogy jöttél! Jaj, ne késsél másszor!
Látod, boldog vagyok!" - ilyent sohse mondtam,
Ilyen szép egyszerűt, ilyen nagy biztosat. -
- Most jut eszembe, hogy sohse voltam boldog!
...Látok asszonyokat, velem egyidősök,
Most először ijed az Időre lelkük,
Gyorsabban vált csókjuk, reszketeg, siető,
Kozmetikás, hajszolt, bukdosó szerelmük.
- Mégis jó, bizony jó, hogy én letudtam már!
...Látok leányokat. Terhes szüzességük,
Ajkuk tikkadását, szemük árkos alját.
Szívünket felmaró hév kiváncsiságuk.
- Az én szemem szűzebb száz leány szeménél,
Az én várásom már szent, ünneplő ritus,
Én kicselekedtem a gonoszt magamból.
...Látok ifjakat, kik bízvást most indulnak,
Világot mintázni, s erejök elmérik.
(Hányszor koppanik még szárnyuk, mint bogáré!)
- Nékem már mi árthat? Nékem minden ártott!
Elégszer dícsértek, elégszer gáncsoltak,
Várás nélkül várom: jön-e még valami?
*
Ami még jöhetne... Váratlan ajándék,
Szép, tükröző látás, szent, dilettáns élmény.
...Hisz néha már tudok örülni egy tájnak!...
(Néha így álmodom: vállamra valaki
Hátmegől, vigyázva meleg kendőt adna,
S lábujjhegyen, mint jött, halkan visszamenne.)
- Békéltető, enyhes, csendes, jó szerelem!
...Csak úgy venném, ahogy örülök egy tájnak...
Bizonyos, hogy nem lesz! Kicsit már mindegy is!
- Talán azért szabad Boldogságnak hívni! -
Link Once there was a Love
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kaffka Margit |
|
|
|
|
|
Offline
