|
2013-06-25 00:29:34, kedd
|
| |
| |
Évek múlásával . . .
Ahogyan az évek felettem elszállnak ,
szülői házunkhoz visszahúz a vágyam.
Ahol megszülettem , ahol gyermek voltam ,
megtanultam járni , vidáman kacagni ,
a házunk tornácán fecskepárt csodálni .
Gondtalanul teltek rohantak az évek ,
vidám gyermekkorból felnőtté válás lett .
Visszatérek gyakran - e csöndes kis
házba, álmaimban boldog gyermek vagyok
újra : látom jó Anyámat amint akkor régen ,
féltő két kezével mindentől megvédett .
A vén öreg eperfát , az udvar közepében ,
mely finom gyümölcsét ingyen adta nékem .
Látom a templomnak büszke , délceg tornyát ,
s délidőben hallom érces , bús harangját .
Kedves szomszédokra , még ma is emlékszem ,
de sok gyermekcsinyemet el - elnézték nékem .
Csendes szűk utcákat , ahol régen jártam ,
tarka pillangókkal önfeledten szálltam .
Ám az éjszakákat a hajnal felváltja , röpke
boldogságom visszatér a mába .
Őszi ködként üli ekkor szívemet a bánat ,
elmúlt gyermekkorom míg élek , sírok utánad .
**********
********* Bédné Marika : 2010 . 06 . 04 . /saját versem / **********
*********   *********
 
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
