|
2013-06-27 12:26:50, csütörtök
|
| |
| |
Váci Mihály
Te vagy ...
A csend tükör, s hiába nézem,
nélküled nem látom már önmagam.
Szép szomorúságod érett, egészen
tökéletes lett és hiánytalan.
...
Ne hagyj magamra - félek,
attól, mi véled együtt élve-múlt már,
s még jobban attól, ami jönne
tenélküled, ha másfelé indulnál.
Egyszerre kétfelől rohan rám
a büntető idő:
- a véled átsírt győzelem,
s a nélküled rideg jövő.
...
Még vissza-visszatér könyörgő
fájdalmakkal kulcsolva szívemet,
a múltból sírva, s a jövőből,
mi nem lehetett s ami nem lehet.
Link Can't smile without You
Váci Mihály
Mit elrontottam
Már nem segít az utazás sem.
Mindenütt Te jössz vélem szembe.
Jajonghatok körül a földön,
mindenütt Te fúródsz szívembe.
Belém ivódtál édes sírás!
Eső ivódik így a földbe.
Ha mag fogan bennem, te táplálsz.
S ha gondolat, Te vagy a zöldje.
Ahogy a sors íródik tenyérre,
arcomra Te úgy rajzolódtál,
járok fényeddel világítva
a Föld körül ahogy a Hold jár.
Nem szerelem ez már, könyörgés,
engedd, hogy magam visszaadjam,
hisz mindazt, mi lehettem volna,
bár elrontottam. Tőled kaptam.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Váci Mihály |
|
|
|
|
|
Offline
