2013-06-28 19:34:34, péntek
|
|
|
Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy gazdaságban száz tyúk és az öreg kakas. A tyúkász - aki már maga is benne járt a korban - átérezvén az öreg kakas helyzetét, úgy gondolta, ideje lenne fiatalítani.
El is ment a piacra, s hazaállított egy fiatal hím baromfival, aki imígyen szólt öreg társához:
- No most urambátyám, csak nyugodtan húzódjon a szemétdomb sarkába, a továbbiakban ellátom én ezt a száz tyúkot!
Az öreg - félve a nyugdíjjal járó hátrányoktól - kompromisszum készen állt a kérdéshez.
- Ugyan öcsém! Nagy a baromfiudvar, sok a tyúk, megférünk itt ketten is. Osztozzunk meg fele-fele alapon. Tiéd ötven, nekem is marad annyi!
- Hogy gondolhatsz ilyet urambátyám! - replikázott a fiatal kakas.
- Csak nem képzeled, hogy a vörös diplomámmal, többször százhúsz órás tanfolyamaimmal, manegger szemléletemmel belemegyek ilyen alantas alkuba? Enyém mind a száz!
- Jól van öcsém, de legalább tízet hagyj nekem, mégse töltsem haszontalanul öreg napjaimat.
- Szó sem lehet róla! Az én peckes sarkantyúmnak, égővörös tarajomnak, érces hangomnak, hatalmas teljesítmény mutatómnak - már megbocsáss, - a te korodban nyomomba se érhetsz!
- Azért próbát tehetnénk.
- Próbát?
- Azt! Fussunk versenyt itt a kerítés mellett. Aki nyer, azé a száz tyúk!
- Versenyt? Futni? Veled?
- Persze. Korunk a verseny kora, miért ne?
Ebben is maradtak. Felálltak a rajtvonalra, s a legöregebb tyúk kárálására megkezdődött a verseny. Szedte a lábát az öreg, taktikusan szaladt utána a fiatal, beosztva erejét a hajrára gondolva, mikor éktelen dörrenés hallatszott, s a fiatal kakas véres tollcsomóként kenődött föl a kerítésre.
A gazdaság tornácán éktelenül káromkodott a tyukász, miközben újratöltötte a puskáját:
- Már a harmadik kakast veszem meg, és ez sem a tyúkokat szereti.
|
|
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|