|
2013-07-01 18:38:11, hétfő
|
| |
| |
A mai bejegyzésem drága Nagyanyámról szól, akit mi csak Nagyinak hívtunk. Ma lett volna 100 éves, de már 1996. december 2-án elment közülünk. Amióta az eszemet tudom azóta ismerem, mert velünk lakott haláláig, egyfajta pót anyánk is volt. Mikor hazajöttünk az iskolából az Ő főztje várt bennünket és a szigorú nagymama óvása, aki mindig tudta, hogy mikor mi történt és azt is, hogy mikor mi helyes. Szerencsések voltunk, mert míg szüleink dolgoztak, addig Ő vigyázott ránk. Még szemem előtt van arca, őszes haja, hallom hangját, látom törékeny alkatát. Már sokkal korábban, még neki kellett volna megmondani, hogy Köszönöm azt a sok törődést, szeretet és jót, amit Te adtál nekem Nagyikám! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
