|
2013-07-21 14:20:37, vasárnap
|
| |
| |
Lelkes Miklós
A búzatáblát...
A búzatáblát a szél vitte, vitte,
s kenyerek megtört volt-pillanatát.
Itt-ott bogár ékszervarázsa égett,
s bonyolult lett az egyszerű világ.
Bonyolult? Egyszerű? A Mindent játszó
Élet bűvölt, a Semmi gyermeke,
míg el-elhitte önmagát a lélek,
s szabaddá lobbant selyemláng-mese.
Rabság? Szabadság? Szél vitte mesék közt
érzés sajgott: múlt, s jelen mit sem ér.
És a jövő? Jövő, ha volna, mégis...
Harangidő szólt, fehérlett a dél.
Semmi játszott Élettel, gyermekével:
sorssal, búzával, velem és veled,
csöpp bogarak mélyarany tűzszemével...
Minden kigyúlt, majd elsötétedett.
Minden kigyúlt, s minden árnyékba fordult,
s oly magányos lett minden búzaszál!
Érett magokból Hiába kiáltott,
mely létre vágyón létet nem talál.
Halál volt eljövendő kenyerek közt.
Pipacspiros vért cseppentett a nyár.
Neszekből szőtt csendből csillag riadt fel:
madárhang szólt, s benne az, ami fáj.
Búzaszálakat vitt a szél: a Látszat.
Minden maradt, - s nem volt ott semmi sem,
csupán Semmi, e koldussorsú Játék,
s földre húzó bánat a szívemen.
Link For Love one can Die
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Lelkes Miklós |
|
|
|
|
|
Offline
