|
2013-07-31 08:18:34, szerda
|
| |
| |
Gyurkovics Tibor: Isten homlokán
- Istenes versek -
65.
TISZTÁK
Köszönöm, Istenem, egyetlen,
hogy olyan emberekre leltem
az életemben, akiket
mai napig is szeretek.
Kik bennem nőttek, mint a fákat
növesztik a termékeny ágak,
mint a testőrök körülálltak
s a legutolsó vérkörön
is velem voltak, köszönöm.
Köszönöm fényük, tisztaságuk,
hogy bennem keresték a másuk,
villogtak bennem azon a
tükörvilágon, éjszaka.
És amikor elsötétedtem,
ők kivilágítottak engem
s belülről ragyogtak helyettem
s a legutolsó vérkörön
is velem voltak, köszönöm.
És nemcsak akkor, minden órán,
életem minden fordulóján,
ők bongtak bennem, mint a hang,
ahogy templomban a harang,
üres falak között is kongtak,
hibás szívem helyett is szóltak,
mint áldozó az áldozónak
harangoztak a küszöbön,
és velem voltak, köszönöm. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
Offline
