2013-07-05 17:32:36, péntek
|
|
|
A múlt század egyik leghíresebb hegedű művésze Paganini volt.Egyesek szerint nagyon fura, mások szerint földön kívüli lény volt. Ennek ellenére koncertjein mindig telt ház volt. Mindenki csak ámult azon a csodálatos hangokon amiket elő tudott csalni hegedűjéből.
Mindig méltóságteljes mozdulatokkal helyezte el hegedűjét a vállára, és készítette elő a megszólaltatására. A mester újai szinte nem is érintették a húrokat, csak átsuhantak a hurok felet.
Egy alkalommal koncertezés közben elszakadt hegedűjének az egyik húrja.A kar mester szoborrá változott, a zenekar elnémult, a hallgatóság visszafojtotta lélegzetét. Paganini ezzel szemben csak tovább hegedült megállás nélkül, mintha mi sem történt volna.
Abban a pillanatban a kar mester intésére rázendített a zenekar is. Kis idő múlva, egy újabb húr adta be a kulcsot. Az előző jelenet újból meg ismételte magát. De Paganini tovább hegedült most is. Mivel most a zenekar nem állt le, a hallgatóság nem vett észlelt semmit. Láss csodát néhány pillanat múlva a nagy erőltetésre, a harmadik húr is elszakadt.
Mindenki lélegzet vétel nélkül figyelte, hogy miként fog ere reagálni a művész. De ő csak tovább hegedült a megmaradt ép húron. Így már csak egy húron fejezte be koncertjét.
A hallgatóság önkívületi állapotban, felállva, vas tapssal üdvözölte a mestert. E története Paganininek bejárta az egész Világot. Evvel ő bebizonyította, hogy nem csak nagy művész, hanem egy géniusz is egyben.
Paganini utólag megmagyarázta, vagyis az élet mindig hagy neked egy utolsó húrt, amin fejezd be koncerted. Minden alkalommal keresni kell a megmaradt húrokat, amin, helyben átírva, folytasd megkezdett művedet.
Vonjuk le a tanulságot, vagyis, mindenki mindig keresse a megmaradt húrt az életében, és ne adja fel, hanem átírva, de folytassa életművét..
|
|
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|