Belépés
suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!! Suzy Mama
1901.01.01
Online		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
Csodát tett a Mária-ikon
  2013-08-08 13:19:16, csütörtök
 
  Februárban, az Utazás kiállítás egyik standján bedobtam az adataimmal kitöltött szórólapot egy kalapba, majd pár óra múlva csöngött a telefonom. Kihúzták a nevem, a párommal nyertünk két repülőjegyet, amelyet egy éven belül bárhova felhasználhatunk Európában. Pózoltunk a kötelező kézfogásos fotózáson, aláírtuk az átvételi elismervényt, este pedig pezsgőt bontottunk. A párom kívánsága az volt, hogy minimum egy óra távolságra menjünk, én a tengerparthoz ragaszkodtam. A térképen meghúzott körön Ciprus nyert.

Kora hajnalban landoltunk, buszjárat persze nem volt Larnakába. A bérelhető kisautók csak a hirdetésekben léteznek, a valóságban benzinzabáló hatalmas batárokat ajánlanak a reptéri autókölcsönzők. A repülőn mögöttünk utazó család itthonról, interneten rendelt autót, ám - nem kis bosszúságukra - a parkolóban a megrendelt kisautó kétszeres méretű változatának slusszkulcsát nyomták a kezükbe.

Kisétáltunk a taxiállomásra, ahol az utolsó utasokat nyelte el a taxik hada. Kicsit kérettük magunkat, majd a hoppon maradt taxisok leértékelt árai között válogatva egy vastag bajszos, morcos görög vitte el a pálmát. A taxist szorította az idő, még vissza kellett érnie a következő repülő érkezéséig, repesztettünk az úton. A baloldali közlekedés új volt számunkra, a sötétben szemben közeledő autófényszórók magasan tartották bennünk az adrenalinszintet.



Másnap reggel végigjártuk az autókölcsönzőket, mindenütt ugyanaz a lehangoló választék fogadott. Az egyik kölcsönző egyben utazási irodaként is működött. Meghallva egészséges magyar káromkodásunkat, a másik szobából kidugta a fejét egy fiatal lány. Miskolcról érkezett, a nyarat dolgozza végig az utazási irodánál.

Nem kecsegtetett semmi jóval, nincs sehol kölcsönözhető kisebb járgány. Viszont ajánlott egy egész napos túrát, amelyet autóval úgysem tudnánk megtenni. Dzsippel visznek minket a Trodosz-hegységen keresztül, úttalan utakon egészen a közel 2000 méter magas Olimposzig. Közben eldugott falvakat, természeti és ember alkotta csodákat fedezhetünk fel. A miskolci lánynak még nem volt ideje végigjárni a dzsiptúrát, de, mint mondta, a visszajelzések pozitívak. Hittünk neki, úgyhogy befizettük az útra. Búcsúzóul még a lelkünkre kötötte, hogy fürdőruhát is csomagoljunk, mert a vízesésnél tiszta vizű tóban úszkálhatunk. A délután további részét a 28 fokos tengerben vészeltük át.


Pincetúra helyett
Másnap reggel pontosan hétkor fordult a bejárathoz a dzsip. Nikosz, a sofőr mellett már ült egy orosz nő, mögöttük egy iráni család nőtagjai, leghátul osztoztunk a maradék helyen az iráni férjjel. Ő nem sok vizet zavart, gyakorlatilag végigaludta a napot. Nikosz megkapta tőlünk a piros pontot, tudta, hogy Budapest nem Románia fővárosa, elégedetten dőltünk hátra, indulhatunk.

Lefkara csöpp, macskaköves falu, szűk, tekergős utcákkal, az udvarokból kihajló, rózsaszínben pompázó fákkal. Nikosz befordult egy szőlővel futatott árnyas kertbe, ahol gyanútlanul a kerti székekre telepedtünk. A háziak rögtön szolgálták fel a behűtött limonádét, majd egy kis előadást hallgattunk Lefkaráról.

Bizonyítandó a helyi csipke hírnevét, a háziasszony megmutatta az euró előtti ciprusi fontot, amelyen a csipke mintázata volt az egyik díszítő elem. Az üdítő után akkor kezdtünk gyanakodni, mikor betereltek minket a házba, amely ajándékboltként működött. Na igen. Ügyesen összekapcsolták a kellemest a hasznossal: az utazási iroda leszerződött a helyi ajándékbolttal.

Semmit nem vettünk, mert útikönyvünk figyelmeztetett, hogy az ilyen helyek már itt is kínai utánzattal vannak tele. Ha eredetit akarunk venni, a kertkapuban üldögélő idős asszonyokat keressük, akik maguk készíti a csipketerítőt. Az iráni család kislányában viszont remek vásárlóra akadtak, kifelé a nyakán és a karján is csilingelt egy-egy új szerzemény. Apja a szőlőlugas sarkában bóbiskolva várta a vásárlás végét.

A kis kitérő után egy erdei úton kapaszkodtunk Omodosz felé. A főtere bájos, lejtős placc, tele ajándékboltokkal, kávézókkal, a kávézók teraszán bölcsen hallgató helyi öregekkel. A falu híres a borospincéiről, némelyik a turisták számára látogatható. Nikosz itt ismét egy leszerződött borospincébe akart terelni minket, ám mi résen voltunk, ügyesen kicsúsztunk a kezei közül. Egyedül az iráni családfőt tudta karon ragadni, és levonszolni a pincébe, csakhogy pórul járt. A férfi hithű muzulmán volt, nem érdekelte a bor. A pincetúra helyett mi a tér végén emelkedő Sztavrosz-kolostort barangoltuk be, ahol Krisztus keresztfájának egy darabkáját és Fülöp apostol koponyáját őrzik hét lakat alatt.

A táj megváltozott, sziklás, kavicsos, keskeny út vitt Trodosz egyik magaslati pontjára, egy tűzjelző állomásra. Kis faházikó, körben üvegablakokkal, ahol két férfi folyamatosan figyeli, hol száll fel gyanús füstoszlop. A váltáskor hoznak fel ételt-italt maguknak, rádión tartják a kapcsolatot a civilizációval. Tipikus legénytanya, a ház környékén szanaszét hevertek a személyes holmik, az ebédlőasztal még őrizte a reggeli mosatlan edényeket. A cölöphöz kötött kecske látta el a hulladékgyűjtő szerepét.
Óriási távcsövekkel pásztáztuk a környező hegyeket, a szerkezet annyira jól működött, hogy a túloldali hegyoldalban a faágon ülő madarat is élesen láttuk. Azt hiszem, nincs a világon ennél nyugisabb munkahely. Körben a hegycsúcsok, csönd, folyamatosan fújdogáló finom szellő, madárcsicsergés, napfény, tökéletes panoráma.

A következő órában sziklákon, fagyökereken keresztül bukdácsolt a járgány. Kézzel-lábbal kapaszkodtunk, hogy ne zuhanjunk egymás nyakába. Az iráninak esélye sem volt, hogy egy pillanatra is lehunyja a szemét. A folyómedret követve jutottunk le a 15. században épült Kelefos kőhídhoz, mely a velencei időkből maradt fenn az egyik kereskedelmi útvonal részeként. A helyiek a híd körül piknikeztek, nyárs fölött sültek a birkaszeletek. A híd erősen ívelt, kövekkel kirakott, az ezen áthaladó szekér keményen zötykölődött. Alatta a víz keskeny mederben csörgedezett, hűs volt és jó ízű.
Az utánunk érkező két dzsipből egy csapat angol, kissé kapatos fiatal bújt elő, maguk után vonszolva dobozos sörrel teli szatyraikat. A flakonokat aztán akkurátusan elhelyezték a patak kövei között, majd kockás plédet terítettek a földre. A görögök sem egy csöndes népség, de ez a tíz angol mindent überelt.

Esőhozó Mária
Ezután következett utunk leglátványosabb része 1140 méter magasságban. A Kikko-hegy oldalában tökéletes aszfaltúton kanyarodtunk be a kikkói kolostorhoz. Rengeteg busz, turisták tömege hullámzott a kolostorhoz vezető úton. A 11-12. század körül épített kolostor többször tűz áldozata lett. Híressé egyrészt az tette, hogy fiatal korában itt élt Makariosz érsek, a szabadságmozgalom vezetője, majd a köztársaság első elnöke. Másrészt a Lukács evangélista által festett Mária-ikon, melyet a bizánci császár ajándékozott a kolostornak. A kép csodatévő erővel bír, aszály esetén egy hozzá intézett komolyabb imádság esőt hoz a termésre. Ez a tulajdonsága rendesen hozott a konyhára, szépen gyűltek az ajándékok, gazdaggá téve a kolostort.

Belépőt nem kértek, de rövid szoknyában, fedetlen vállal nem léphettünk az épületbe. Aki nem vitt kendőt, a bejáratnál válogathatott az izzadságszagú, kék lepedők között. 1995-ben az utolsó felújítás során minden talpalatnyi helyet harsány színű ikonokkal borítottak be, a falakon a pirospozsgás szentek színpompás ruhákban merengenek az ég felé.

Véletlenül tiltott részre tévedtünk, a folyosóról nyíló egyik rácsos ablakon bekukucskáltunk. A klímával ellátott szerzetesi cella a legmodernebb híradástechnikai eszközökkel volt felszerelve. A múzeumban aztán gazdag kiállítás, fantasztikus kincsek előtt tátottuk a szánkat. Az a Mária-ikon tényleg tudott valamit! A kolostor környékét beépítették zarándokoknak és turistáknak szánt szállókkal, éttermekkel, ajándékboltokkal, parkolókkal.

Míg mi a kolostort jártuk, iráni útitársunk boldogan dőlt el a felszabadult üléseken a dzsipben. Ebéd után indultunk az Olimposz felé, útközben Makariosz érsek mauzóleuma mellett vitt az utunk. Az 1951 méter magas Olimposz csúcsára nem lehet feljutni, kerítéssel elzárt katonai terület, hatalmas fehér gömb radarral a tetején. Kicsit lejjebb működik a sífelvonó, amely most, nyáron csöndesen áll, a drótkötélen lengedező üléseket libegteti a folyamatos szél. A kilátás csodálatos, a világ tetején éreztük magunkat.

Lefelé Nikosz gyors tempót diktált. Teli hassal nem volt kellemes, zúgolódtunk is ellene, de Nikosz csak az óráját mutogatta válaszként. A ciprusi kék túra egyik fontos állomása a Caledonia-vízesés. Autóval nem megközelíthető, a parkolótól tíz perc gyaloglás várt még ránk.180 méter magasságból vékony sugárban ömlött alá a víz, állítólag az esős évszakban gazdagabban zubog, akkor lélegzetelállító látvány is tud lenni. Gyanús volt, hogy csak én kapom ki a dzsipből a strandpapucsot, törölközőt és fürdőruhát, de hát mindenki a gusztusa szerint úszik. De amikor leértünk a vízesés aljához, már láttam, hogy nem a többiek tévedtek, hanem az utazási irodában dolgozó miskolci leányzó.

Enyhén szólva nem volt képben a vízesés alatti tó méretét illetően. Hogy mégse nézzenek teljesen hülyének, csak-csak felkaptam a gumipapucsomat, és betapicskoltam a lavórnyi medencébe hűsölni. A vízesés kis patakká szelídülve futott le a völgybe, egy darabon még követtük, amíg a patakra zuhant kidőlt fák engedték.

Ez volt utunk utolsó megállója, innen már megállás nélkül robogtunk vissza Larnakába. Már nemcsak az iráni családfő hortyogott, mindannyian fáradtan dőltünk egymás vállára. Nikosz sötétben ébresztett a hotel előtt. Egy hetet töltöttünk Cipruson, több túrára is befizettünk, az autókölcsönzőket viszont a továbbiakban nagy ívben elkerültük.
  
 
0 komment , kategória:  Hírek a világból  
Az anyám holtteste helyett embriót küldtek a hamvasztóba
  2013-08-08 12:27:24, csütörtök
 
  Egy budapesti nő megdöbbenve szembesült azzal néhány nappal ezelőtt, hogy nem temetheti el az édesanyját. Az anyja holtteste helyett ugyanis a Semmelweis Egyetemről három olyan zsák került a csömöri hamvasztóba, amelyeken ugyan az anyja azonosítója volt, mégis idegenek testrészeit és embriókat tartalmaztak. A Semmelweis Egyetem szerint sajnálatos csere történt a földi maradványok előkészítésekor, és azonnali vizsgálatot rendeltek el miatta.
S. Júlia egy horrorba illő történet miatt lassan két hónapja nem tudja eltemetni az édesanyját, aki június 18-án halt meg. A holttestét most is a csömöri hamvasztóban őrzik, ugyanis ez az egyik bizonyíték egy jelenleg is zajló vizsgálatban.

Az idős nő egy nyugdíjasotthonban halt meg. Halála előtt az orvostudomány javára ajánlotta fel a testét, így miután az asszony meghalt, június 19-én a Semmelweis Egyetem Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézetébe került. A jogszabályok azonban lehetővé teszik, hogy a hozzátartozó visszavonja ezt a felajánlást, S. Júlia élt is ezzel, így azt kérte, hogy a testet szállítsák át a csömöri hamvasztóba, hogy utána el tudja temetni.

Embriók és testrészek a zsákokban
S. Júliát - mint azt az Origónak elmesélte - az első sokk akkor érte, amikor a csömöri krematóriumban kérte, hogy a hamvasztás előtt hadd nézze meg a holttestet. A csömöri hamvasztó igazgatója akkor már azt mondta neki, hogy az anyját "azonosítási probléma" miatt nem lehet hamvasztani. Az igazgató ugyanis elárulta, hogy a Semmelweis Egyetemről három zsák érkezett, és feltételezte, hogy abban nem az anya holtteste van, mert ahhoz elvileg nem nyúltak az intézetben.


Még nagyobb sokk érte S. Júliát, amikor ezután visszament a Semmelweis Egyetem anatómiai intézetébe, ahol megmutattak neki egy papírt, miszerint a csömöri hamvasztóba valóban három zsákot küldtek, benne más emberek testrészeivel, embriókkal és orvosi hulladékokkal. Arra nem kapott magyarázatot, hogy került az anyja azonosítója a zsákokra.
S. Júliát ezután egy terembe vezették, ahol azonosítania kellett az édesanyját, azaz hiába volt az azonosítója a krematóriumba küldött zsákokon, az intézetben keresgélés nélkül megtalálták. Ezután a Budapesti Temetkezési Intézet segítségével átszállíttatta a holttestet a csömöri krematóriumba. Hamvasztani azonban még nem lehet, mert vizsgálat indult az ügyben, hogy kiderüljön, hogyan cserélhették el a holttesteket, és más esetben is előfordult-e ez a hiba.

Sajnálatos csere történt
Jávor Ervin, a csömöri hamvasztó igazgatója az Origónak nem kívánt nyilatkozni az ügyről, a Budapesti Temetkezési Intézetnél (BTI) pedig szintén nem mondtak semmit. "A BTI Zrt. tájékoztatása szerint a tárgyban vizsgálat folyik, ennek lezártáig nem tudnak nyilatkozni" - válaszolta az Origónak a Budapesti Városüzemeltetési Központ, amelyhez a temetkezési intézet is tartozik.

Megkérdeztük a Semmelweis Egyetemet is, hogyan fordulhatott elő a holttest elcserélésére, és hogyan kerülhetett az azonosító a zsákokra. A Semmelweis Egyetem szerint sajnálatos csere történt. Az egyetem azt válaszolta az Origónak: "a Semmelweis Egyetem Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézetéből - az ott folyó oktató- és kutatómunka természetéből kifolyólag - rendszeresen szállítanak hamvasztásra földi maradványokat. 2013. július 30-án a hamvasztásra szállítandó földi maradványok előkészítésekor egy sajnálatos csere történt, amelyre a temetkezési intézetben derült fény".

"Az intézet mélységesen sajnálja a történteket, és a korábbi bocsánatkérését ismét megerősítve ezúton, nyilvánosan is elnézést kér az érintett hozzátartozótól" - írta a Semmelweis Egyetem, amely hozzátette, hogy az egyetem általános rektorhelyettese azonnali hatállyal vizsgálatot indított "a történtek pontos felderítésére és a felelősség megállapítására".



  
 
0 komment , kategória:  Hírek a világból  
Jeges-mentás uborkaleves
  2013-08-08 12:07:56, csütörtök
 
 
Vártuk a jó időt és a meleget, de ez már egy kicsit túlzás! Amennyire csak lehet, gyors kajákat próbálok készíteni, minél kevesebbet legyek a konyhába, alig bírom a hőséget. Ezt az uborkalevest sem kell főzni, pillanatok alatt elkészül, és remekül hűsít.

Hozzávalók:
fél kg. uborka
5 dl. natúr joghurt
2 dl. víz
só, őrölt fehérbors
1 csokor friss menta
jég.
Az uborkákat megmostam, a héjával együtt négybe vágtam, késes aprítóba dobtam, hozzáadtam a többi hozzávalót, a jéggel együtt, pépesre turmixoltam. Azonnal tálalható!
  
 
0 komment , kategória:  levesek  
Egyszerű túrós rúd
  2013-08-08 12:05:28, csütörtök
 
 
Egyszerű, mert mindössze 3 hozzávaló szükséges, és mindháromból egyforma mennyiség, ezért aztán mindenki alakíthatja, tetszése szerint. Ebből az adagból 2 nagy tepsivel lesz.


Hozzávalók:
25 dkg. margarin
25 dkg. liszt
25 dkg. juhtúró,vagy tehéntúró, még finomabb fele-fele arányban
2 tk. só
tejföl a tetejére.
A hozzávalókat összegyúrtam, nem túl vékonyra nyújtottam, még pihentetni sem szükséges, csíkokra vágtam, tetejét megkentem tejföllel, szórható a tetejére bármi, én most felére sajtot, a másik felére szezámmagot szórtam. 200 fokon, 15 percig sütöttem. Finom puha, több napig is eláll, csak nem nálunk!
  
 
0 komment , kategória:  sütemények ,édességek  
Pio atya imája
  2013-08-08 11:27:42, csütörtök
 
 


Maradj velem, Uram, hogy el ne feledjelek.
Tudod, hogy milyen könnyen elfordulok tőled.
Maradj velem, Uram, mert gyenge vagyok, szükségem van erődre, hogy annyiszor el ne essek.
Maradj velem, Uram, mert Te vagy az én életem, nélküled, lankad buzgóságom.
Maradj velem, Uram, mert Te vagy az én világosságom - nélküled sötétségben járok.
Maradj velem, Uram, hogy megmutasd nekem akaratodat.
Maradj velem, Uram, hogy halljam hangodat és kövesselek.
Maradj velem, Uram, mert nagyon akarlak szeretni, és mindig veled akarok lenni.
Maradj velem, Uram, ha azt akarod, hogy hűséges legyek hozzád.
Maradj velem, Jézus, mert bármilyen szegény is lelkem, azt kívánom számodra a vigasz helye és a szeretet fészke legyen.
Maradj velem, Jézus, mert már kés van és a nap lenyugvóban: múlik az élet, közeledik a halál és szükséges megkettőzni az erőmet, hogy útközben el ne hagyjon.
Nyugtalanítanak a kísértések, a sötétség, a szomorúság, a keresztek, a szenvedések: mennyire szükségem van Rád a számkivetésnek ezen az éjszakáján.
Maradj velem, Jézus, mert az élet és veszedelmek éjszakájában szükségem van Rád. Add, hogy úgy felismerjelek, mint a tanítványok a kenyértöréskor: az eucharisztikus egyesülés legyen világosság, mely megtart engem; legyen egyetlen boldogsága szívemnek.
Maradj velem, Uram, mert amikor jön a halál, akkor is veled egyesülve akarok lenni, ha nem is a szentáldozás által, legalább a kegyelem, a szeretet által.
Maradj velem Jézus, nem kérem isteni vigasztalásodat, mert nem vagyok rá méltó, de igenis kérem a Te szentséges jelenlétedet.
Maradj velem, Uram, Téged kereslek, a Te lelkedet, a Te szereteted, a Te irgalmadat, a Te szívedet, mert szeretlek Téged, és nem kérek más jutalmat, mint a szeretet gyarapodását. Szeresselek Téged egész szívemmel itt a földön, hogy tökéletesebben tovább szerethesselek az örökkévalóságban.
Ámen.		  
 
0 komment , kategória:  Imádságok,áldások.   
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2013.07 2013. Augusztus 2013.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 158 db bejegyzés
e év: 1531 db bejegyzés
Összes: 8746 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1258
  • e Hét: 4125
  • e Hónap: 10497
  • e Év: 61288
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.