Belépés
taltos1.blog.xfree.hu
Bármit tesznek ellenem, az a javamra fordul! Tatiosz: Ne kívánd mások balsorsát, mert a sors közös, és a jövő előre nem látható. Ossian: A ritka tisztes... Gábor Gabriella Táltos
1940.08.08
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 17 
Mit csinál a szél?
  2013-09-21 23:59:08, szombat
 
  Mentovics Éva: Mit csinál a szél?

Mit csinál a szél tavasszal?
Hófelhőket nem marasztal.
Bárányfelhőt repít hozzánk,
megsimítja sápadt orcánk.

Mit csinálhat a szél nyáron?
Vígan nyargal hét határon.
Tarka réten - jót kacagva -
sárkányt repít a magasba.

Mit csinálhat a szél ősszel?
Nem éri be most félgőzzel.
Fodrozza a vizek habját,
leszakajt egy érett almát.

Mit csinálhat a szél télen?
Havat hord, hogy vállig érjen.
Megpörgeti, felrepíti,
majd buckákban elteríti.
 
 
0 komment , kategória:  Versek, képek tavasztól-télig  
Hónap-soroló
  2013-09-21 23:57:58, szombat
 
  Mentovics Éva - Hónap-soroló

Januárban szirmot bont a jégvirág,
februárban havas még a fél világ.
Március még lucskos úton lépeget,
április már pingál fölé kék eget.
Májusban a csendes eső kincset ér,
júniusban pompázik a pipitér.
Július már érleli a kalászod,
augusztusban abból sütnek kalácsot.
Szeptemberben visszavár az iskola,
október az őszi erdők piktora.
November hint zúzmarát a kertekre,
decemberben ünnepelhetsz kedvedre.

 
 
0 komment , kategória:  Hónapok, hónapokról versek  
Évszakok
  2013-09-21 23:54:39, szombat
 
  K. László Szilvia - Évszakok

Ősszel, mikor színes fákról
hullanak a levelek,
óvodába, iskolába
ballagnak a gyerekek.

Aztán tél jön, hófehérbe
öltöznek a téli fák,
télapóka, minden jóval
teletölti puttonyát.
Karácsonykor, a konyhából
mézeskalácsillat száll,
a szobában feldíszített,
pompás fenyő álldogál.

Fenyő alatt sok ajándék,
örülnek a gyerekek,
égő gyertyák üzenete:
áhítat és szeretet.

Szilveszterrel elbúcsúzik
az elmúlt év, s jön az új,
vidám zene szól mindenhol,
eszünk, iszunk, vigadunk.

Tavasszal, a napsütésnek
sok madár örül velünk,
Tapsifüles piros tojást,
ajándékot hoz nekünk.

Eljön a nyár, mosolygó nap
a gyümölcsöt érleli,
tavak vize selymes, langyos,
sok kisgyerek kedveli.

Négy évszak van, egymást váltják,
jó barátunk valahány.
Őszre tél jön, arra tavasz,
tavasz után jön a nyár.

 
 
0 komment , kategória:  Versek, képek tavasztól-télig  
Szeptember
  2013-09-21 23:51:26, szombat
 
  K. László Szilvia - Szeptember





Szeptemberi Szent Mihály,
itt van az ősz, megy a nyár.
Birka ballag karámba,
Eső jár a nyomába.
Elfáradt a napocska,
de jön még vissza -
azt mondja.



 
 
0 komment , kategória:  Hónapok, hónapokról versek  
Lovak és az angyalok
  2013-09-21 23:39:18, szombat
 
 
Nemes Nagy Ágnes - Lovak és az angyalok






Út

Patkolj nekem lovat, kovács,
hadd vigyen egyszer már haza.
Jó ez a szódás paripa.

A cukrászboltnál majd megállunk,
ott utoljára még benézek,
akár egy alkony ablakán;
hogy villognak a sütemények,
a sok mennyei marcipán-

és aztán minden színtelen.
És nem lát minket senkisem.
A ló dobog csak, tompa dobja,
mintha egy szív ver, távolodva.

És lassan úsztatunk tovább,
valami víz, valami fák,
valami lombos némaság,
talán valami suhogó,
lomb-kupolák alatt futó,
talán folyó a rengetegben-
de nem tudom- minden nevetlen-
lehajlok. Ne érjen az ág.
Átölelem a ló nyakát.

A lovak és az angyalok

Mert végül semmisem marad,
csak az angyalok s a lovak.
Csak állnak lent az udvaron,
az angyalok meg a szobámban;

csellengnek néha szinte százan-
egy lény mit is tesz önmagában?
Feldobrokol, s ismét megáll,
vagy szárnyát csattogtatja olykor,
mint egy szellőzködő madár.

Csak állnak és nincs semmi más,
csak látvány és csak látomás,
csak láb, csak szárny- az út, az ég,
bennük lakik a messzeség-

oly távol vannak, oly közel.
Talán ők már nem hagynak el.
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Lovam hátán
  2013-09-21 23:36:08, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Verses képeslapok  
Lovaglás vágtában
  2013-09-21 23:33:17, szombat
 
  Faludi János - Lovaglás vágtában

A lovam nyerge hajít
s az országút settenkedő fordulói hívnak,
Kápráztatón hinti eltapodott és ugrasztott porát a föld,
Szemem öles, hanyag lasszót vet:
nyakon kapok a mezőn egy parasztlányt
s egy tornyot tépek el a templomától:
hurcolom őket,
Intést adok és sodrom a sorakozó, zászlós fákat,
(A lovam nyerge hajít)
Tudom: lovam patái utolsót karcolnak mindjárt
és többé nem csap arcomba, mint útszéli ág: a természet,
s nem vonszolom uszályom már, az erdőt,
nem nyúlok többé a futkosó barázdák hálójába
repülő karral,
lovam patája utolsót karcol mindjárt
s izzadt sörényét fogom símogatni,
Ma még hajít a nyerge
s hurcolok, tépek mindent.

 
 
0 komment , kategória:  Versek  
A fehér csikó
  2013-09-21 23:27:08, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Verses képeslapok  
Lóra...!
  2013-09-21 22:52:17, szombat
 
  Arany János - Lóra...!






Lóra, magyar, lóra! most ütött az óra,
Nem is óra ütött: vészharangot vernek:
Tűz van! ég a házad! a világ fellázadt:
Most kell talpon állni a magyar embernek.

Északról, keletről, délrül, naplementrül
Az egész szomszédság mind ellened zendül;
Akivel megosztád falatodnak felét,
Legelébb is az köt készakarva beléd.

Ezt a szép síkságot, ezt a dús alföldet,
Ménedet, gulyádat irigyelik tőled;
Elhagyják a köves terméketlen rossz tájt,
S a tiéden vágynak tenni ingyen-osztályt.

Mutasd meg azért is, hogy e puszta róna
Halálthozó lakhely másunnan-valóra;
Vize, levegője van neki vesztére:
Szívfájást kap tőle s mind elfoly a vére.

(1848)
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
A magvető
  2013-09-21 22:48:54, szombat
 
  Sík Sándor - A magvető






Jön.
Nagy, néma árnyék, óriás lovon.
A verejtékes, nehéz éjszakában
Úgy nyúlik el rettentő ködalakja,
Úgy ölel körül mindent hidegen,
Mint a szívet a halálfélelem.
Setét lovát a föld vetette ki,
Párolgó teste úgy szövődött össze
Vér párájából, könnycseppek ködéből.
Feje fölér a felhők tengerébe,
Nehéz felhők elátkozott vizén
Ott úszik két világtalan gödrével,
Amelyből iszony s őrület villámlanak.
Ínyetlen arca onnan vigyorog le,
És onnan csillog fehér koponyája.
A régi rém az, a csonttestű Cézár,
A mindeneket meghajoltató.

Amerre megy,
Léptei alatt meghervad a föld,
És felnyög, hosszan, hosszan, súlyosan.
Amerre karja int:
Az őszült fákról pereg a levél,
A messzeségből véresen vonagló
Bukott lovak sikoltanak,
És megkonyulnak az emberfejek.
Amerre néz,
Az alvó mellre kísértetek ülnek,
A pisla mécs magasra csapkod rémesen,
És nagy kutyák üvöltenek az éjben.
Amerre elvonul: a lázas földnek ajkát
Sírok verik ki, sűrűn, sűrűn,
S a bolygó emberek szemében
Vad, sárga tűz lobog.

Így léptet el,
Így léptet el országok romjain,
Barázdát húz a dőlt világ fölött,
S inatlan ujja új magot szór
A véren hízott régi föld ölébe:
Szegény fejekből pirkadó jövőt.
Az Isten magvetője ő,
Ifjú vetés kegyetlen édesapja,
Vénhedt anyagból új remek művésze,
Vén szolgája az ősi Akaratnak,
Élet követe: a Halál.
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 17 
2013.08 2013. Szeptember 2013.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 162 db bejegyzés
e év: 2276 db bejegyzés
Összes: 32631 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 456
  • e Hét: 858
  • e Hónap: 6440
  • e Év: 123093
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.