|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
2013-09-22 23:15:38, vasárnap
|
|
|
B. Huszta Irén
Őszi dal
Sárgul a lomb már, nap ha benéz,
Játszik a tűzzel, árnyat igéz,
Múlik a nyár, most ősz a zenész,
Penget a lantján őszi zenét.
Hull a levél, vállamra esik,
S makkja a tölgynek. Őzek eszik
Fű maradékát, mókusokat
Ugrani látok. Lenn tapogat
Hangya, a szorgos - lám mi mozog,
Mag van a hátán, úgy mocorog.
Gyűjti az étket, tél közeleg,
Hó lepi majd be ételüket.
Meztelen ág int, tisztogatott
Északi széllel ősz ma is ott,
Hol rügyezett nemrég a tavasz,
Öltözetet vált most a ravasz.
Színorgiából szürke marad,
Fázva ha húzod össze magad,
Ködfalon ásít őszi sugár,
Hűvösen úszik dél fele már.
Fűre fehéren szállt le a dér,
Túlnan a sarkon ballag a tél,
Ám ma az őszi nap sugarát
Szűri a szellő lombokon át.
|
|
|
0 komment
, kategória: Versek, képek tavasztól-télig |
|
|
|
|
|
2013-09-22 22:45:38, vasárnap
|
|
|
B. Huszta Irén - Ismerlek?
Szemedbe nézek és kérdezem;
Ismerlek, te izzó végtelen?
Tudom, mit gondol a kerge szél,
Ha rád tekintve tavaszt mesél,
Érzem, mit érez a napsugár,
Amint a hajnalpír rád talál.
Hallom barátaid halk szavát,
Szeretet színezi szépen át.
Az elme újra tamáskodik -
Elveszett a bizalom s a hit...
Hosszan keresve ha megleled,
Elnyelte gyorsan a végzeted.
Öröm lágy szellőjén fellebegsz,
De máris zuhansz a mélybe. Lent
Kegyetlen vallató faggatott;
Ahol remény volt, mit tartasz ott?
A kék madár, honnan elrepült -
Szívedre mélybarna bánat ült...
Szemedbe nézve csak kérdezem;
Ismerlek, te mélykék végtelen?
Nézem az üveglap foncsorát,
Bennem újra kétség ver tanyát;
Ismerlek? Ismerhetlek magam?
Hisz benned mélységek mélye van,
Égmagas szárnyalás is te vagy,
Mikor tudod, hogy lelked szabad.
Szemed éj-tüzében, végtelen,
Ismerhetlek, vagy csak képzelem? |
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2013-09-22 00:12:15, vasárnap
|
|
|
Zelk Zoltán: Új mese a négy vándorról
Minden évben egyszer, túl a világvégen, találkozik a négy testvér a világvégi réten. Emlékeztek rá még, ki ez a négy testvér: a négy évszak, a Tavasz és Nyár, aztán az Ősz és Tél. Fáradtan leülnek, hosszan beszélgetnek, mit vetettek, mit arattak, mi jót-rosszat tettek. Odagyűl köréjük Nap, Hold, csillag, szellő, s őket hallgatja a megpihenő felhő. Hallgassátok ti is, vajon mit beszéltek, szellő, felhő mondta nékem, s továbbmondom néktek.
Először a Tavasz szólalt meg; kíváncsian hallgatták őt idősebb testvérei:
- Hegy tetején hóba tűztem hóvirágot, fel is vidítottam vele a világot. Aztán ibolyával hímeztem a rétet, lila fejét fordította mindahány, az égnek. Ibolya elhervadt, gólyahírt ültettem, Afrikába a fecskéknek szellővel üzentem: Fecskék népét várja eresz alatt fészek s a gólyákat békás tavak, háztetőn kémények. Mire megérkeztek vidáman, gyors szárnnyal, tele volt már erdő, mező, minden kert virággal. Pirosra festettem zöldellő cseresznyét, de még a meggynek is jutott egy kis piros festék...
Tavasz után a Nyár kezdett el beszélni, kíváncsian, szeretettel hallgatták testvérei.
- A pünkösdi rózsa hervadt már a kertben, mikor napsütéssel én is megérkeztem. Nem tudom, milyen nap volt, talán csütörtök... mindenki azt kiabálta: ,,Hoztál-e gyümölcsöt?" Majd az Ősz - feleltem - , ő hoz majd gyümölcsöt, de azért meglátjátok, hogy nékem is örültök. Hoztam nyári záport, hízzanak a kertek, borsót, babot, karalábét egyen öreg, gyermek. És hogy ne maradjon senki, senki éhen, vígan szaladjon a kés kövér kenyérben, aratásra értek a búzakalászok, sütöttek a búzalisztből kenyeret, kalácsot. A tücsök a réten, madarak a fákon mind azt énekelték: ,,Szép az élet nyáron..."
A Nyár után az Ősz kezdett el beszélni, őneki is volt ám bőven mit mesélni. Hallgatták mindnyájan, talán fel is írták: mi minden jót hozott az Ősz, körtét, almát, szilvát. Barackot és szőlőt... És hogy baj ne érje: a fecskéket, hogy elmentek, tenderig kísérte...
Az Ősz után a Tél kezdett el beszélni, hallgatták is kíváncsian őt ifjabb testvérei. Mindegyik szavára ámulva figyeltek: hóval őrizte a vetést, a didergő kertet. Hogy a fa ne álljon csúnya, üres ággal, földíszítette szép, ezüst zúzmarával...
Elmondták egymásnak, hogy mi mindent tettek, aztán elbúcsúztak, s újból vándorútra keltek.
|
|
|
0 komment
, kategória: Versek, képek tavasztól-télig |
|
|
|
|
|
2013-09-22 00:11:19, vasárnap
|
|
|
Zelk Zoltán: Négy vándor
A világ végétől kilenclépésnyire, de az is lehet, hogy tízre, volt egy hegy. A hegy mögött egy icipici patakocska folydogált, amiben mákszem nagyságú halak játszadoztak, s olyan kicsi békák ugráltak a partján, hogy csak a szél és a falevelek látták őket.
A hegy se volt valami óriási, a verebek gyalogláb másztak át rajta, s mikor a túlsó felére értek, még akkor is kedvük volt ugrándozni. Nem lehetett nagyobb, mint egy jókora kavics. De igazi hegy volt, s igazi volt az a cérnaszálnyi ösvény is, ami a hegytől az erdőig vezetett.
Ez az erdő már nem volt olyan kicsi, mint az ösvény, a hegy és a patak, akkora lehetett, mint mifelénk az erdők.
Vidám élet volt az erdőben, de legvidámabban négy testvér élt, akiknek az erdő közepén volt a házuk. A négy testvér neve: Tavasz, Nyár, Ősz, Tél.
Azt elfelejtettem megmondani, hogy mindez a világ elején volt így, a világ elejétől is csak tíz évig és három napig. Mert tíz esztendő és három nap múltán a négy testvér összeveszett. Azt hiszem, azon vesztek össze, hogy melyik madár tud nagyobbat ugrani: a veréb vagy a rigó?
A Tavasz és a Nyár azt mondotta, hogy a veréb, az Ősz és a Tél azt mondta, hogy a rigó. Hiába kérdezték a lepkéket, az ösvényt meg az icipici kis patakot, egyik se tudta megmondani, melyiknek van igaza. így történt aztán, hogy a Tavasz így szólott testvéreihez:
- Ezen mi elveszekednénk a világ végéig is. Én hát inkább elmegyek közületek. - Ezzel aztán el is indult, át a kis ösvényen, át a kavics nagyságú hegyen és az icipici patakon, míg csak a világ közepére nem ért. Beletellett vagy három hónap, amíg visszajött az erdőbe.
Akkor aztán eldicsekedett testvéreinek, hogy mennyire örültek neki az emberek. Mindenki azt mondotta, hogy a Tavasz a legszebb a világon. Ezt bizony nem hagyta a Nyár. Ő is útra kelt, s ő is dicsekedve tért vissza.
- Énhozzám bizony úgy szóltak az emberek: "Te vagy a legjobb, te vagy a legkedvesebb! Te érlelted meg a búzánkat, hogy lisztet őrölhessünk belőle, hogy kenyeret süthessünk a lisztből..."
"Hát ha így van, én is útra kelek" - gondolta az Ősz. S nem is gondolta kétszer, túl volt már az erdőn, hegyen, patakon. Aztán mikor visszatért, így szólt:
- Láttátok volna, hogy örültek nekem az emberek! Nem is csoda, mert teli tarisznyával mentem közéjük, vittem nekik szőlőt, diót, almát, körtét.
A Tél se hagyta magát, ő is útnak indult, szaladtak előtte a szelek, hogy hirtelen vigyék érkezését. Visszafelé is pajtásaival, a szelekkel jött, s álló nap arról mesélt, mennyire örültek a gyerekek a hónak és a jégnek, s mennyi ágat tördelt az erdőben, hogy legyen mivel fűteniük a szegényeknek.
Álló napig ezt mesélte, de már csak ketten hallgatták: a Nyár és az Ősz, mert a Tavasz közben újra útra kelt, s azóta is így vándorolnak, mióta világ a világ.
|
|
|
0 komment
, kategória: Versek, képek tavasztól-télig |
|
|
|
|
|
2013-09-22 00:08:00, vasárnap
|
|
|
A tizenkét hónap
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreganyó, aki gyógynövényeket gyűjtött az erdőben. Egy nap egy barlangra
lett figyelmes. Óvatosan, vigyázva bedugta a fejét, s uramfia, ugyancsak elcsodálkozott! Tizenkét egyforma kis suhancot
látott ott egy padkán ülni egymás mellett, szép sorjában. Voltak köztük lányok és fiúk, az egyik fehérben volt, a másik
zöldben, a harmadik aranysárgában: ők voltak a tizenkét hónap. Meg is kérdezték az öreganyót:
- Mondd csak meg nekünk, melyik hónapot tartod a legszebbnek?
Az öreganyó végignézett rajtuk, és ezt válaszolta:
- Mind a tizenkét hónap igen szép. Januárban hullik a hó, februárban esik az eső, márciusban bimbóznak a rügyek -
mind a tizenkét hónap egyformán gyönyörű!
Akkor a tizenkét suhanc felállt, és így szólt az öregasszonyhoz:
- Gyere csak közelebb, kedves öreganyó! Add csak ide nekünk a kosaradat és a kendődet! - Színültig telerakták őket
ragyogó arany és ezüst pénzdarabokkal. Az öreganyó kedvesen megköszönte jóságukat, és elindult hazafelé.
Ennek az öreganyónak a szomszédságában egy gonosz vénasszony élt, aki folyton ott sündörgött a házuk táján. Most is
bekopogott hozzájuk.
- Ejnye, ejnye, hogy jutottál, lelkecském, ehhez a sok pénzhez? - érdeklődött ravaszul.
Az öreganyó jószívű volt, és mindent elmondott a szomszéd vénasszonynak.
A szomszédasszony azonnal útnak indult, és egy nagy-nagy puttonyt is kötött a hátára. Megtalálta a barlangot, s ott
bent egymás mellett ült a lócán szép sorjában a tizenkét fiatal suhanc. Megkérdezték őt is, hogy mi járatban van erre, s
arról is faggatták, hogy melyiket tartja a legszebb hónapnak. A vénasszony zsémbeskedve felelt kérdésükre:
- Egyik sem ér fabatkát sem, rossz valamennyi hónap! - A suhancok erre elkérték a puttonyát, és megtöltötték
valamivel. Hogy mivel, azt nem tudta a vénasszony, mert egy kendővel letakarták.
Nagy nehezen sántikált haza a vénasszony, mert a puttony alaposan nyomta a vállát és a hátát. Ahogy hazaért,
rikoltozva szólította valamennyi gyerekét. A gyermekek és a vénasszony nekiestek mohón a puttonynak, hogy könyökig
vájkáljanak a drága ezüst- és aranypénzekben, de mindannyian sziszegve és jajgatva kapták vissza a kezüket, mert csak a
tetején volt néhány aranypénz, a többi bogáncs volt, szamárkóró és tüske. A vénasszony méltatlankodva szaladt át az
öreganyóhoz:
- Mit tettél velem?!Elmentem én is a barlangba, beszéltem én is a tizenkét suhanccal, megtöltötték az én kosaramat
is, de pénz helyett nekem szamárkórót, tövist és bogáncsot adtak!
Az öreganyó most már magyarázhatta a pórul járt vénasszonynak: - Én azt mondtam, hogy mindkét hónap egyformán
gyönyörű, ezért adtak nekem pénzt. És te pedig azért kaptál bogáncsot, tövist és szamárkórót, mert azt mondtad, hogy rossz
valamennyi hónap. Mert a tizenkét hónap mindenkihez jó vagy rossz - aszerint, hogy ki mit vár tőlük.
(Újgörög mese, átdolgozta Végh György)
|
|
|
0 komment
, kategória: Hónapok, hónapokról versek |
|
|
|
|
|
2013-09-22 00:06:08, vasárnap
|
|
|
Varró Dániel: Maszat-hegyi naptár
(részlet)
SZEPTEMBER
Szeptember úr egy nagy melák,
Augusztus inge szűk neki,
vehet fürdőt, ihat teát,
a nátha mégis szétveti,
orrát a gyűrött égbe fújja,
s a lombok zöldes piszkait
kis golyócskává összegyúrva
az őszi szélbe pöcköli.
|
|
|
0 komment
, kategória: Hónapok, hónapokról versek |
|
|
|
|
|
2013-09-22 00:00:52, vasárnap
|
|
|
Mentovics Éva: Tavasz, Nyár, Ősz, Tél
(részlet)
Ősz
Szomorkodó fűzfák alatt
borús képű medve ül,
búslakodó tücsökzenész
deres fűben hegedül.
Földre dobva tarka fátylát
álmos léptű ősz oson,
hó-szagú szél int a télnek
ködbe hajló tölgysoron.
|
|
|
0 komment
, kategória: Versek, képek tavasztól-télig |
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
2013. Szeptember
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
162 db bejegyzés |
e év: |
2276 db bejegyzés |
Összes: |
32631 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Általános (1199)
- Belső kör (5)
- Család (0)
- Munka (0)
- Haverok (0)
- Iskola (0)
- Advent,Karácsony, Újév, Húsvét (1166)
- Áldások, imák, Istenes versek (347)
- Állatok (44)
- Angelisz Irini (80)
- Angyal,Isten vers,videó,idézet (132)
- Angyali üzenet Pusztai Orsitól (892)
- Angyali üzenetek (1041)
- Angyali üzenetek 2 (4)
- Angyalok, angyalos történetek (140)
- Anyák napja (35)
- Anyák napja (167)
- Ara Rauch írásai, versei (20)
- Aranyosi Ervin versei (30)
- Athéna görögországi élményei (2)
- Athéna versei, gondolatai (32)
- Atya, Jézus és Mária üzenetei (20)
- Az Élet Kiskönyve (19)
- Bagi László /Hezekiah versei (20)
- Bálint gazda (5)
- Barátság (272)
- Benmar - Szabó Balázs versei (20)
- Blogtársaktól kaptam 1 (134)
- Blogtársaktól kaptam 2 (41)
- Bodré Anikó versei (8)
- Bölcsességek - gondolatok (69)
- Ch-ás szerzők versei (37)
- Csabai Lajos versei (15)
- Egészség (590)
- Égi jelenségek, érdekességek (3)
- Égi üzenetek (24)
- Egyéb ünnepek, jeles napok (870)
- Ehető virágok és receptek (21)
- Emlékezés (82)
- Ezoterikus (284)
- Fényörvény: üzenetek-tanítások (31)
- Filmek (17)
- Francoise versei (12)
- Fullos szerzők versei, írásai (124)
- Gitka(Szomorúfűz) (11)
- Gyógyító kövek, kristályok (50)
- Haiku, Zen versek (52)
- Hetet (414)
- Heti útravaló - Müller Péter (339)
- Hétvégét (393)
- Hónapok, hónapokról versek (1248)
- Horoszkópok (19)
- Humoros, vicces (21)
- Idézetek (948)
- Írások (310)
- Jó éjszakát! (809)
- Jó reggelt! (7)
- Jókívánság (40)
- Kamarás Klára versei (50)
- Kedvenc énekesek (12)
- Kellemes délutánt! (11)
- Komáromi János (Koma) versei (74)
- Kormányos Sándor versei (15)
- Krancz Béla versei (9)
- Kryon (55)
- Kun Magdolna versei (23)
- Könyvek (38)
- Lengyel Jolán versei (13)
- Másik világ, Hathorok üzenetei (6)
- Meditációk (38)
- Nagy Krisztina, Krancz Béla (27)
- Nemzeti ünnep (161)
- Pps-ek (3)
- Puskás Kolozsvári F. versei (2)
- Receptek - befőzés, mélyhűtés (74)
- Receptek - görög és balkáni (13)
- Receptek - savanyúság eltevése (20)
- Receptek, írások - vegyes (792)
- Receptek-főzelékek, lecsók, (192)
- Receptek-halas (184)
- Receptek-húsmentes ételek (1202)
- Receptek-húsos (1394)
- Receptek-ital,szörp,gyümölcs (129)
- Receptek-levesek (1399)
- Receptek-menük (388)
- Receptek-sütemények-desszertek (1309)
- Receptek-tésztafélék,szendvics (1048)
- Receptek:saláta,hidegtál,egyéb (514)
- Reiki (5)
- Saját készítésű videók (88)
- Seherezádé (152)
- Seneca (32)
- Szapphó (47)
- Szép estét! (154)
- Szép képek (34)
- Szép napot, vasárnapot! (142)
- Szerelem, boldogság (926)
- Szeretet (404)
- Szeretet írások (220)
- Szily Nóra riportjai (121)
- Táltos témák (24)
- Táncok története (24)
- Tanítások-Üzenetek-Írások (195)
- Tatiosz (280)
- Tokaji Márton versei (52)
- Tóth Juli versei (36)
- Tóth Tiborné-Hajnalka versei (3)
- Vegyes receptek (22)
- Vén Muskétás versek, írások (474)
- Vénusz Kódex (12)
- Versek (3006)
- Versek videókon (6)
- Versek, képek reggeltől-estig (121)
- Versek, képek tavasztól-télig (1079)
- Verses képeslapok (779)
- Videók (279)
- Virágok, gyümölcsök, termések (569)
- Virágos versek, idézetek (370)
- Vujity Tvrtko írásai (11)
- Üdvözlés, köszöntés,köszönés (760)
- Zene,-dalszövegek videókkal is (294)
|
|
|
|
- Ma: 321
- e Hét: 723
- e Hónap: 6305
- e Év: 122958
|
|
|