|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
|
|
2013-09-29 18:47:38, vasárnap
|
| |
| |
Szüreti dínom-dánom
A vidéki gazdaságokban az ősz legfontosabb eseménye a szűret, mely a szőlős nagyságától függően, akár egy társasági esemény is lehet. Ilyenkor összesereglik az egész család, ha pedig a szőlős nagyobb, akkor jönnek a közeli és távoli rokonok, jó szomszédok, hogy együtt segítsenek a gazdának. Kora reggel a háziak sonkával, szalonnával és kolbásszal kínálják a társaságot, kedvcsinálónak pedig pálinkát adnak, ami után kivonulnak a szőlősbe. A lányok és asszonyok szedik a szőlőt, a férfiak pedig a présházhoz hordják, közben folyik a móka, a viccelődés, a nóta és a hangoskodás. A szűret befejezése után terített asztal várja őket, majd este a felvonulás és szűreti bál. Vidékenként változik a szűreti ebéd vagy vacsora. Van ahol bográcsban főznek birkapörköltet vagy marhagulyást, van ahol mustos pecsenyét, szőlős kacsát vagy töltött káposztát.
Az alábbi szüreti menüsort a mezőségi falvakban szokták készíteni a gazdasszonyok.
Zöldséges kakasleves
Hozzávalók:
1 házilag nevelt kakas, 50 dkg sárgarépa, 30 dkg petrezselyemgyökér, 1 zellergumó, 1 nagy karalábé, 1 kis fej karfiol, 1 kis kelkáposzta, 1 hagyma, 2 cikk fokhagyma, 1 paprika, 1 csípős paprika, só, szemesbors;
a tálaláshoz: rombusztészta
Elkészítése:
A konyhakész kakast feldaraboljuk és hideg vízben főni tesszük. Amikor felforrt, a habját szűrőkanállal leszedjük, hozzáadjuk a hagymát, a fokhagymát, a sót meg a szemesborsot
és lassú lángon, gyöngyözve főzzük. Mikor a kakashús félig megfőtt, hozzáadjuk a megtisztított zöldségeket és továbbra is lassú lángon készre főzzük. Félrehúzzuk és kicsit hagyjuk leülepedni, majd a húst meg a zöldségeket kivesszük és a levest átszűrjük. A combokat és a mellehúsát félretesszük, a többi csontos részekről a húst leszedjük és a kakas aprólékjával meg a feldarabolt zöldségekkel együtt visszatesszük a levesbe.Tálalás előtt a tésztát enyhén sós vízben kifőzzük, leszűrjük és a leves mellé kínáljuk.
Szüreti kakaspecsenye
Hozzávalók:
levesben főtt kakashús, 1 nagy káposzta, 2 paradicsompaprika, 1 hagyma, 2-3 gerezd
Cabernet Sauvignon szőlő, 1 evőkanál zsír, só, bors
Elkészítése:
A hagymát megpucoljuk és apróra vágjuk. A zsiradékot felmelegítjük és a hagymát üvegesre dinszteljük benne. Hozzáadjuk a csíkokra vágott káposztát meg az apró kockára vágott paradicsompaprikát, megszórjuk sóval meg frissen őrölt borssal és víz hozzáadása nélkül megpároljuk. A végén belekavarjuk a megmosott és leszemezett szőlőt és egy sültestál aljára simítjuk. A kakashúst a káposztára rakjuk, megszórjuk borssal, kevés forró zsírral lekenjük és forró sütőben vagy ha van, kemencében, ropogósra sütjük.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: csibehúsos és más szárnyasok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-09-29 16:35:29, vasárnap
|
| |
| |
Egy készülő könyvből
Hogy Isten útjai kifürkészhetetlenek, erre tanúságot teszek.
Marosvásárhelyre utaztam kisfiammal, a nagymamához. Stílszerűen azt kellene mondanom, hogy az anyósomhoz, de ez igaztalan lenne: mindig édesanyám volt, az első perctől kezdve, a mai napig.
A vonaton utazva beszélgetésbe elegyedtem egy tündéri házaspárral, akik Kincses-Kolozsvárra utaztak. Jánoska kisfiam nagyon szerette a meséket, akkor épp a Csipike meséknél tartottunk. Kiderült, hogy a házaspár nem más, mint a Csipike mesék írója, és felesége. A gyermek mindig közel hozza egymáshoz az embereket, s a beszélgetésünk folyamán elmondtam kisfiam betegségét, s azt is, hogy az orvosi vélemény alapján talán fél évet élhet még.
Javasolták, hogy Marosvásárhelyen keressem fel a kettesszámú szemklinikán F. L. szemész professzor urat, mert Ő csodákra képes.
Így tettem. A professzor úr azonnal fogadott. Alapos vizsgálat után kijelentette, hogy a gyermekem élni fog, sorozatműtéttel megmenti az életét, bár a látását már nem tudja megmenteni. A nap kisütött felettem. Mit bántam én a vakságot, hiszen életet ígért, s akkor csak erre tudtam gondolni. A nehézségekről, amivel a vakság jár, halvány fogalmam sem volt, s talán jobb is, hogy nem tudtam, minek nézek elébe.
A legsötétebb Csauseszku időszakban volt ez, a diktatúra ingott ugyan, de még tartotta magát.
A professzor úr felírta, hogy milyen gyógyszerekre van szükség, s azzal váltunk el, hogy két hét múlva találkozunk, s elvégzi a szükséges szemészeti beavatkozásokat.
Kint a folyosón összeborultunk mamával, zokogtunk, nevettünk, hisz reményt adott a professzor.
Hazajöttem, s a családom összefogásával egy héten belül a kezemben voltak a műtétsorozathoz szükséges gyógyszerek, eszközök, s indultunk vissza Marosvásárhelyre.
Mama szokás szerint elénk jött Székelykocsárdra, s ettől kezdve mintha Isten tenyerén lennék, úgy éreztem magam: mindenről intézkedett, nekem csak az volt a dolgom, hogy pihenjek, erőt gyűjtsek.
Két nap múlva elindultunk a klinikára: mama, Manó, és én.
Csikorgó hideg volt, térdig érő hó, s lefagyott úttest fogadott az utcán bennünket. Babakocsiban vittük kisfiamat, mert úgy állapodtunk meg a professzor úrral, hogy a műtét után, ha felébredt, hazavisszük, nem marad a korházban benn fekvő betegként.
A Lupeni útra a Grand hotel mellett kellett felmennünk, egy nagyon meredek, eljegesedett úton. Budapesti lakosként nem voltam tisztában azzal, hogy egy ilyen út veszélyes is lehet, így bátran nekivágtam.
Negyed úton lehettünk, amikor olyan síkos szakaszra értünk, ahonnan már nem tudtunk visszafordulni, de előre sem tudtunk menni. Térdre estem, toltam a babakocsit magam előtt, a másik kezemmel a mamát húztam-vontam, fogcsikorgatva, végső erőfeszítéssel, mert úgy éreztem,, ha visszafordulunk, a fiam talán sohasem jut el a gyógyulást jelentő klinikára!
Nem tudom, meddig tartott, míg felértünk ezen az emelkedőn: remegtem, kimerült voltam, izzadt, csapzott, de egyszer csak fenn voltunk.
Diadalmasan visszanéztem, s két véres csíkot láttam: a jég lenyúzta a lábamról húsig a bőrt, a nadrágom cafatokban lógott. Nem éreztem fájdalmat, csak valami eufórikus örömet, a győzelem örömét.
Két véres csík jelezte az utamat. Két véres csík, stációról stációra.
Ez volt az Én Kálváriám!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szeretett könyv |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-09-29 16:30:36, vasárnap
|
| |
| |
Egy készülő könyvből
Félelmetes. Riasztó. Amikor szembesülsz vele, lebénulsz. Cselekvőképtelenné válsz.
Elfutnál, de tudod, ez az egyetlen dolog, amit nem tehetsz. Sírsz. Átkozódsz.
Az égre feszülsz. Perelsz mindenkivel. Istennel legfőképp.
11 hónapos volt Manócska, amikor szembesülnöm kellett ezzel a borzasztó diagnózissal.
A rák egy nagyon ritka fajtájával: a szemfenék rákkal. Száz betegből kilencvenkilenc meghal!
Elkezdődött az ámokfutásom. Egyetlen dolgot tudtam csak: nem adom fel harc nélkül.
Futottam egyik orvostól a másikig. Hiénától hiénáig. Mert hiénák voltak ezek, egytől egyig: csak a pénz kellett, s ha a zsebükben volt, széttárták karjaikat, s küldtek a következőhöz. S én mentem Ámokot futottam.
Nem tudtam racionálisan gondolkodni, menekültem az iszonyat elől.
Nem tudtam imádkozni. Átkoztam az Istent. Megtagadtam.
Az egyik vizsgálat után azt mondta az egyik szemészprofesszor - miután szó szerint a karomba lökte a fiam: - Csináljon másikat! Ez úgyis meg fog halni!- Összeroppantam.
Nem emlékszem, hogy jöttem el. Csak az dörömbölt az agyamban, hogy vége mindennek, feladom, s ha meg kell halnia, én a fiammal együtt akarom a halált! Most! Azonnal! Vágytam a halálra!
Közel a lakásomhoz volt egy lakótelep, felmentem a tizedik emeletre. Csak az zakatolt az agyamban, amit az orvos mondott. És meg akartam halni. A fiammal együtt. Elszántam magam, hogy véget vetek a szenvedésnek, a fiam, és magam szenvedésének.
A végső ugrás előtt magamhoz szorítottam kisfiam. S ekkor ő rámmosolygott! Megsimogatta az arcom, s olyan nagyon bizalmasan simult hozzám, hogy hirtelen kijózanodtam!
Kitört belőlem a zokogás, fuldoklóan, mélyről, s a szívem felengedett, s hirtelen megtelt szeretettel, megbocsátással.
Térdre estem, s kitört belőlem egy zsoltár, ami a menedékem nehéz pillanataimban: Szívemet hozzád emelem, és benned bízom, Uram!
Mai eszemmel tudom, hogy csoda történt ott, és akkor.
Isten simogatta meg a szívem. Üzenet volt tőle, ami így hangzott: Te elengedted a kezem, de én nem engedtelek el!
Ez volt a második megtérésem.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szeretett könyv |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-09-29 16:26:11, vasárnap
|
| |
| |
Egy készülő könyvből
Kisfiam az életveszély elmúltával átkerült egy másik kórház koraszülött osztályára, ahol ugyan még inkubátorban volt, de már a közvetlen életveszély nem fenyegette. Napról napra gyarapodott pár dekát, és ez olyan örömmel töltöttek el, amit Dárius király kincsei sem múlhattak felül. Reggel hét órakor már a korházban voltam, s órákig lestem, figyelem a csöppecskémet, ahogy küzd, és harcol a kicsi életéért. Tehetetlennek éreztem magam, iszonyúan dühös voltam, mert ebben a harcban nem tudtam segíteni. Kívülállóként kellett végignéznem mindent, ami vele történik, és meg sem érinthettem. Kívülállóként, mondom, mert tényleg annak éreztem magam. Tudtam, hogy az én szívem alatt nevelkedett, én szültem, de nem éreztem, hogy közöm lenne hozzá.
Hisz még csak a karomba sem foghattam. Azon kívül, hogy háromóránként lefejtem az anyatejet, semmit sem tehettem érte. Kirekesztett voltam, és végtelen szomorú.
December hatodikán ugyanúgy érkeztem a kórházba, mint máskor. Kisfiam nem volt az inkubátorban, s én, mint az eszelős, rohantam egy nővért keresni, mert szörnyű nagy bajra gondoltam. Rohantamban egy nővér elkapta a karom, s arra kért, hogy menjek be a főorvos úr szobájába. Megpördült velem a folyosó. Elvesztettem az eszméletem.
Arra tértem magamhoz, hogy a nővérek, és orvosok körbe állnak, s mosolygós arccal arra biztatnak, hogy üljek fel. Majd szétnyílt a sorfal, s az egyik nővérke a kezembe adta a pólyába, és alufóliába csomagolt fiacskámat, " Mikulás " ajándékként, a következő szavakkal:
Anyuka, ez az ön szaloncukorkája!
Megkönnyebbült lélekkel, zokogva öleltem magamhoz kicsi fiamat. Sokszor elképzeltem azt a pillanatot, amikor először magamhoz ölelhetem őt, de igazából szavakkal le sem írható ez az érzés. S mikor először a mellemre emeltem, akkortól már tudtam, hogy életünk végéig összetartozunk, s nem jöhet olyan rossz az életünkbe, amit át ne vészelnénk.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szeretett könyv |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-09-29 16:14:59, vasárnap
|
| |
| |
Hol is hagytam abba legutóbb.... ???
Nos, igen, ott, hogy ide költöztünk.
Egy régi-új házban élünk immár második hete, egy csendes kis falu központjában. Közel a bolt, az iskola, a polgármester, az orvos, a templom. ÉS! Nincs kocsmája a falunak. :)
Mint egy mérleg két serpenyője, középütt a templommal.
Érdekes és nyugodt környék ez. Az emberek alig zárkóznak,
a szomszéd mindig tudja hol a " dugi kulcs 2, sőt a vízvezeték szerelőnek is természetes volt, hogy elkérje tőlem a ház kulcsát, amikor jött hozzám, hogy megszerelje a vízcsapot, hiszen dolgoztam.
Itt ez a szokás.
Nincs zárt kapu, zárt udvar, zárt ajtó. Mindenki megy mindenkihez.
Ezen is meglepődtem, de azon még inkább, mikor a teherautó meghozta a konyhakész tűzifát és leborította az udvar közepébe. Arra számítottam, hogy majd szombaton-vasárnap lesz időnk arra, hogy szépen összerakjuk ahogy azt illik. De megjelentek először a szomszéd gyerekek, majd a szomszéd felnőttek is. Mint a hangyabolyban, megélénkült az udvar, és a tüzelő gyönyörűen megrakva várja a sorsát érkezésének napja óta, a ház falánál, az eresz alatt.
A hasogatott fa illata bekúszik az ablakomon, amikor reggelente kiszellőztetek. Ez igazán megnyugtató érzés a lelkemnek és valamiért mindig boldogságot csal a szívembe. Azt hiszem régi korok, előző életek emléke ez...
Persze örömmel töltött el az is, amikor végre jött a kellően hideg éjszaka és így megtudtam magyarázni magamnak, hogy miért rakok tüzet a kályhákban, a szobákban. Nagyon megnyugtató volt úgy elaludni, hogy a fejem mellett a kályhában a pattogó tűz hangját hallottam. Biztonságot adott ez a hang!
No az itt élő emberek igen egyszerűek. Kedvesek, mosolygósak, -- azért akad itt is pletyka, meg némi ferdítés is, sőt már jött velem szembe a merő rosszindulat is, mégis -- van valami nemesen egyszerű a kinézetükben, a viselkedésükben, leginkább azokéban, akik itt is születtek. Úgy érzem, maguk közé fogadtak. Itt van például a Mariska néni. A kapuja mindig nyitva, csak egy retesz van rajta. Az udvarban pulyka, kacsa, tyúkok, az istállóban ott a tehén. Otthonkában, köténnyel mászkál, jön, megy s teszi a dolgát. A konyhájában állandóan ott az édesen savanykás tejszag. És pont úgy beszélget velem, mintha ezer éve ismernénk egymást. Tudom mikor van jó napja, mikor fájlalja a lábát, mikor van elege az állataiból és mikor érzi úgy, hogy sosem tudna megválni tőlük.
Azt is érzem, hogy régóta élek itt. Persze ez butaság, hiszen két hét nem tekinthető réginek sehogy sem. De valahogy az utak, ...... a népek, ....... a mosolyok, ...... ......... az események, mintha véges végig de javuk borzolná a bőröm/szőröm.
Vannak pillanatok, mikor a hegyek közt két -- három település közt közlekedek, és olyan az egész mint a Mátrix c. filmben. Néha energia hálót érzékelek az égen, néha látom a macskát, ahogy keresztül megy az úton, néha azt érzem valami megváltozott, átíródott. Erős energiákat érzékelek, olykor nyomást, olykor azt, hogy idegenlények pásztáznak, tapogatnak, néha vesznek az energiámból mintát. Néha az elektromos dolgokat, kütyüket viselem nehezen, néha ezek tönkre mennek körülöttem, majd hirtelen mégis életre kelnek... Néha sok, néha örömteli, néha megható. Kétségbe még nem estem, pedig a körülmények olykor indokolttá tehetnék (egy bizonyos síkról nézve).
Nem tudom hová vezet az út, nem tudom, mivé leszek általa. Nem is érdekel. Amit biztosan tudok, hogy valami megmagyarázhatatlan oknál fogva szívből jövőn, és igen intenzíven vetettem bele magam a munkába. Teszem a dolgom, nap, mint nap. Talán tehetnék többet is szellemi síkon... hogy az egyensúly meglegyen! Talán ép most zajlik a kiegyenlítődés, hiszen az elmúlt éveket inkább a szellemi síkokkal töltöttem, mint sem a racionalitással. Pedig az egyik legnagyobb kihívást a szellemi utat járó emberek számára, pont ez az egyensúlyteremtés okozza. Itt és ott egyenlő mértékben...
Vannak, akik nagyon nehezen viselik azt az energiát, amit képviselek. Ez miatt sokszor volt lelkiismeret furdalásom a múltban, de mára már tudom, hogy ezt nem kell magamra vennem. Valamit hordozok, ami felforgat, ami tüzes, ami miatt azok az emberek nem állják a tekintetem. Néha zavar ez a jelenség, főleg azért mert hordoztam sokáig (néha most is visszakúszik) a mindenkor és mindenkinek megfelelni vágyás mintázatát.
És... ehhez képest ...
Felforgatóvá lettem.
Ahol megjelenek előbb-utóbb bombaként robbannak be a dolgok, az események.
Nem akartam én ezt, ez csak úgy jött, mint a többi!
Néha sajnálom, és szignózom: ez van; néha kuncogok magamban, és néha csendesen figyelem, ki mivel magyarázza az eseményeket.
Kérdezik egyre többen:
Mi a beosztásom, mit csinálok, mennyit keresek, mennyit dolgozok? Eleinte egyszerűen megtudtam nevezni, azt amit csinálok. Most is megtudnám, ha nagyon akarnám, de....
számít?
Nem!
A gyerekeim iskolába járnak. Olyan iskolába, amilyenről megálmodtam, hogy ilyen suliban van a helyük. Olyan dologért teszek, amiről már többször kaptam információt korábbi látomásokból, révülésekből. Olyan emberekkel dolgozok, akikkel szeretek dolgozni, és akikben megbízok. Kell ennél több??
Ez a dolog a jövőben fog kivirágozni, mint a vetés is... a földet keményen megdolgozzák, mire a mag, szunnyadó állapotban belekerülhet.
És a mag vár!
Várja az esőt, a nedvességet, várja a meleget, a napot, s várja a tápanyagot, hogy megerősödhessen. Ehhez sok mindennek kell megtörténnie.
Szépen sorjában.
Nem lehet semmiből sem több, sem kevesebb, és a sorrend sem mindegy!
Szóval két hete lakunk itt, és ma délután adódott az első olyan pár óra, hogy végre magam maradtam magammal, hogy számot adhassak azzal, ami volt, van, s várható.... |
|
| |
|
0 komment
, kategória: mások tollából |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-09-29 14:31:07, vasárnap
|
| |
| |
Édesanyák imája
felnőtt gyermekeikért
Mindenható te vagy, jóságos Istenem,
ezért csak téged kér az aggódó szívem,
alázatos szívvel, könyörögve kérlek,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet.
Amíg kicsik voltak, fogtam a kezüket,
de az én kezem már nem éri el őket,
soha meg nem unva, arra kérlek Téged,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet.
A Te kezed, Uram, mindenhová elér,
minden anyai szív ezért csak Téged kér,
egyedül Te vagy, ki mindent megtehet,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet.
Retteg az én szívem, az oroszlán ordít,
minden sarkon a Rossz sunyin leselkedik,
te látod, Uram, hisz mindent lát szemed,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet.
Lelkem patakjából hozzád folyik hálám,
biztos vagyok benne, hogy meghallgatsz Atyám,
mindig legyen rajtunk drága tekinteted,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet.
( R.B., Bély - a Reményből) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Imádságok,áldások. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-09-29 14:20:08, vasárnap
|
| |
| |
,,Bizony, bizony, mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz." (Jn 12,24)
,,Könnyek közt vallottam be neki, hogy be szeretnék lépni a Kármelbe s akkor könnyei elvegyültek az enyéimmel, de egyetlen szót sem szólt azért, hogy hivatásomtól eltérítsen, beérte azzal az egyszerű megjegyzéssel, hogy nagyon fiatal vagyok még ilyen súlyos elhatározáshoz. De oly jól védtem ügyemet, hogy Papa az ő egyszerű és egyenes természetével csakhamar meg volt győződve arról, hogy az én óhajom egyúttal magáé a Jó Istené is és mélységes hitében felkiáltott: mennyire kitünteti őt a Jó Isten, hogy így kéri el gyermekeit." (Önéletrajz, A)
,,Jézus megváltoztatta (Teréz) szívét"
"Hamarosan a második pótmamául választott Marie-t is el kell veszítenie, aki Pauline példáját követve ugyancsak a Kármelbe lép. A magára maradt Teréz ekkor azonban már nem egy újabb földi teremtménytől várja a mama szeretetének pótlását, hanem a menny felé fordul magányával. S a válasz - ahogyan önéletrajzában elmeséli - nem késlekedik. Először csak mély béke tölti el. 1886 karácsonyán aztán meggyógyul túlérzékenységéből is. Egyszerre felszabadul az önmagával való foglalkozás rabságából, mert szívét megváltoztatja a belé áradó isteni szeretet, amely képessé teszi őt arra, hogy a másoktól kapott szeretet önmaga számára való biztosítása helyett ő akarjon másokat megérteni és szeretni, s ebben keresse és találja meg a boldogságot.
Fél évvel később a keresztre feszített Krisztus képét szemlélve jut közelebb küldetése felismeréséhez. Megérti Jézusnak a lelkek iránti szomjúságát, s az a vágy ébred benne, hogy aktívan is közreműködjön abban, hogy Jézus kiontott Vére eljusson a bűnösökhöz. Néhány héttel később Jézus megérteti Terézzel, hogy elfogadta felajánlását: amikor egy többszörös emberölés miatt elítélt gyilkos, minden korábbi megátalkodottsága ellenére, élete utolsó pillanatában a bűnbánat jelét adja, válaszul Teréz imáira." (fr. Rafel ocd)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kis Szent Teréz |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
2013. Szeptember
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
175 db bejegyzés |
| e év: |
1531 db bejegyzés |
| Összes: |
8743 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Általános (1237)
- Belső kör (74)
- Család (203)
- Munka (6)
- Haverok (9)
- Iskola (10)
- Hit és vallás- versek,idézete (287)
- novellák, gondolatok, versek (73)
- 1-tál étel (56)
- A természet gyógyszertárából (146)
- Advent (100)
- Advent (9)
- Adventi gondolatok 2015 minden (29)
- Alkohol és likör stb... (13)
- Anyák napjára (18)
- Apró tea sütik (66)
- Barátoknak (29)
- Betegekért ima (27)
- Böjtös ételek (húsmente) (48)
- Bölcsességek (112)
- csibehúsos és más szárnyasok (246)
- Cukrosoknak diétás étrend (25)
- Diétásak (65)
- Dinus és Regi (48)
- Ecetekről (10)
- Egészség,életmód (461)
- Egészségünkről (97)
- EGYASSZONY az én történetem(fe (6)
- EGYSZERŰ ÉTKEK-NAGYSZERŰ ÍZE (22)
- Elgondolkodtató (85)
- Élsz,Barackvirág! (10)
- Érdekes (10)
- Finom husik (80)
- Forever (6)
- Főzés-sütés (65)
- Fűszerkalauz (41)
- Gombócok (10)
- Gyógyászat (169)
- Gyógyító gyyümölcsök,teák,olaj (136)
- gyors édesség (20)
- Gyümölcslevesek (37)
- Hal ételek (31)
- Házi mosószer és egyebek készí (4)
- Hírek a világból (70)
- Horoszkóp (47)
- Humormorzsa (9)
- Húsvét (36)
- Húsvétra töltött husik (20)
- Idézetek,szép mondások (9)
- Ima kilenced (119)
- Ima nyolcad (6)
- Imádságok,áldások. (638)
- Isten patikája. (42)
- Jó éjszakát (29)
- Jó ha tudod (91)
- Jó napot (29)
- Jó reggelt (147)
- Karácsony (55)
- Karácsonyi ételek (50)
- Kelt tészta édes és sós (121)
- Kérdések-válaszok (6)
- Kis Szent Teréz (28)
- Kívánságok (7)
- konyhai tudnivalók (54)
- Könnyű ételek,saláták,stb... (100)
- köretek (37)
- lekvárok-befőzése,szörpök (63)
- Lélekemelő (249)
- Lelkipásztori elmélkedés (220)
- levesek (63)
- mások tollából (74)
- Masszázs és Csakrák (21)
- Mikulás (4)
- Nagymama gyógyító receptje (100)
- okosságok (75)
- Olcsó, finom és házias recepte (72)
- Palacsinták édes - sós (4)
- pünkösd (9)
- Rózsafűzér (40)
- saláták (32)
- Schüssler sók (7)
- sertéshúsos (119)
- Spárgás ételek (9)
- sütemények ,édességek (472)
- Szent Ágnes (1)
- Szent András (2)
- Szent család ünnepe (2)
- Szent Erzsébet (9)
- Szent Ferenc (3)
- Szent Márton (1)
- Szent Mihály Arkangyal (1)
- Szent Mónika (1)
- Szent Pio atya (234)
- Szent Rita (9)
- Szentek (43)
- Szép történetek (48)
- Szeretett könyv (46)
- Szilveszter (3)
- Szószok (16)
- Születésnapi Köszöntők (7)
- tallózásból (15)
- Tanulságos történetek (210)
- Tésztafélék (45)
- Tudnod Kell (25)
- Túrmezei Erzsébet versei (48)
- Új év (3)
- vacsorára reggelire (47)
- Vad ételek (6)
- Versek (262)
- Viccek (37)
|
|
|
| |
- Ma: 928
- e Hét: 3144
- e Hónap: 5039
- e Év: 55830
|
|
|
Offline
