|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
|
|
2013-09-04 19:24:21, szerda
|
| |
| |
Bod Péter Ákos: a magyar kormány átformálja a pénzosztó bürokráciát
Ember legyen a talpán, aki kiismeri magát az uniós fejlesztési pénzek lehívása és felhasználása körüli vitákban. Most, hogy programjaink zömének brüsszeli kifizetése hónapok óta áll ,,irányítási és ellenőrzési problémák miatt", különféle találgatásokat hallani.
Vannak, akik a brüsszeli szigort a magyar kormány konfliktusos gazdaságpolitikájával és belpolitikai célzatú - gyakran kihívó stílusú - kommunikációjával hozzák összefüggésbe. Ennek részben ellentmond, hogy más támogatott ország programjai is jutottak hasonló sorsra. Ezért van olyan teória is, miszerint egyszerűen fogy a pénz az uniós kasszában, és ezért vált kukacosabbá a felhasználás ellenőrzése. Vagy ha van is pénz, a nettó befizető országok ma alaposabban utánanéznek a pénz felhasználásának. A bennfentesek szerint az uniós szerveken túl a legnagyobb donorországok hatóságai is alaposan vizsgálják, hogy az unió déli és keleti országaiban milyen körökhöz, hány családhoz, klánhoz jut el a pénz, mert erős a gyanújuk, hogy nem elhanyagolható esetekben folynak uniós pénzek szűk érdekcsoportokhoz bizonyos országokban.
Hogy mi is ,,bizonyos ország" vagyunk-e, vagy csupán a felgyülemlett adminisztratív gondok okozzák a brüsszeli aggályokat, ami egyébként az illetékes bizottság indoklásából kiolvasható, hamarosan kiderülhet a területért újonnan kinevezett magyar politikus és a bizottság tárgyalásaiból. De az uniós támogatás magyar felhasználása terén már régóta szaporodtak a problémák, és mostanában érhették el a kritikus mértéket.
Először is, már az uniós tagság elnyerésekor látszott, hogy a napi politikai szempontoknak alárendelt állami költségvetésben nem volt félretéve kellő mértékű hazai forrás, amely a társadalmilag és gazdaságilag valóban hasznos fejlesztések társfinanszírozását szolgálhatta volna. Így a magyar törekvés mindinkább az lett, hogy a nagy támogatási intenzitású projektek felé kell fordulni. Vagyis nem az a lényeg, hogy milyen fejlesztésre lenne valóban szükségünk, hanem hogy mihez kell a legkevesebb hazai hozzájárulás. Másodszor: az egymást követő valamennyi kormány sikermutatónak tekintette a forráslekötést, majd pedig a pénzlehívást. Márpedig ha nem az elért társadalmi-gazdasági hasznot maximalizálják, hanem az a cél, hogy ,,ingyen pénzt ne hagyjunk a kasszában", akkor kevés számú, költséges és bonyolult projekt felé húz a gyakorlat. Az ilyen megrendeléseket azután a dolgok logikája szerint gyakran tőkeerős külföldi vállalkozók viszik el.
A rákövetkező kormány konstatálja, hogy a magyar gazdasági szereplők viszonylag keveset profitálnak a támogatási alapokból. Ebből a felismerésből jogos korrekciós szándék fakad, ami viszont elvezet a harmadik problémához. A pályázás jogi és eljárási rendjébe gyorsan beépítenek olyan szabályokat, amelyek - ha megkésve is - nyújtanak bizonyos előnyt a hazai szereplőknek, így azonban könnyű sikamlós területre tévedni. Hiszen ami felőlünk nézve a magyar mérnökök és vállalkozók indokolt helyzetbe hozása, az kinti nézőpontból a verseny tisztaságát sértő praktika. Kulturált piacvédő megoldásokkal mások, régebbi tagok is hajlamosak élni, bár nem könnyű megfogni őket a gyakorlatban. Most, hogy Európa-szerte kevesebb az állami pénz és megváltozott a politikai hangulat, nem meglepő, hogy a meghatározó fővárosokban érzékennyé lettek a peremországok nem is mindig finom protekcionista kísérleteire.
A magyar kormány nagy politikai eltökéltséggel átformálja a pénzosztó bürokráciát. De csak itthon, és most sem hatékonysági áldozatok nélkül. Hiszen minél inkább erőltetik a patrióta gazdaságpolitikai irányvételt, annál könnyebben csúsznak be tényleges jogi, eljárásrendi hibák, és annál indokoltabbnak érzik európai partnereink az alapos ellenőrzést a szóban forgó országok esetében. És mi szóban forgunk egy ideje.
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: HÍREK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2013-09-04 19:11:38, szerda
|
| |
| |
Öreg szívem...... .....
Nagyon szép olvasd el!
Öreg szívem, mint vén hegedű húrja,
megkopott már, nem cserélhetem újra!
Az idő elszállt, csak emlékeimből élek,
sírva, kacagva néha vissza-vissza nézek.
Mit tettem én? Mennyi jót, vagy rosszat?
Istenem még milyen feladatokat oszthat?
Öreg szívem, mint vén hegedű húrja,
megkopott már, ki tudja, meddig bírja?
A legnagyobb kincs, mit életemben kaptam,
két szép gyermek, kiknek életet adtam.
S, most végre már nagymama is lettem,
kis unokámat nézve, csak félve kérdezem:
Mondd Jó Uram, mennyi időt adsz még?
Láthatom-e hogy nő ez a kis csöppség?
Ígérem én, hogy jó bárányod leszek,
amit csak kérsz én mindent megteszek!
Csak még egy kis időt adj énnekem,
nézzem, hogy boldogul mindkét gyermekem!
Öreg szívem, mint vén hegedű húrja,
megkopott már, de talán még elbírja!
Tisztességgel elvégzem a munkám,
ott vagyok, ahol éppen szükség van rám.
Öreg szívem, mint vén hegedűn a húr,
elpattansz te is, ha úgy dönt majd az Úr!
Róna Katalin
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
2013. Szeptember
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
41 db bejegyzés |
| e év: |
499 db bejegyzés |
| Összes: |
9036 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 774
- e Hét: 2945
- e Hónap: 11967
- e Év: 79732
|
|
|
Offline
