|
2013-09-09 20:38:46, hétfő
|
| |
| |
Karsai Klári néni hívott délután. Egy versem elmondatásához kért engedélyt. Elbeszélgettünk kicsit. 83 éves, édesanyám is ennyi lenne... Aztán a mai világra terelődött a szó. Azt mondta, hogy közvetlenül a háború után jobb volt. Mert volt remény, hogy valami jó és új jön. Most nincs remény. Mindenki siet valahova. De megmondani senki nem tudja, hogy hova. Mindenki hajszol valamit, de nem tudja, hogy mit.
Igaza van.
Ma nincs remény. Roncs családok vannak, sérült világ, tele sebzett emberekkel. Miközben javak azért akadnak. De kiderül lassan, hogy nem elegendőek a javak. Valami más is kell. De micsoda, istenem.
Üres kondér körül ülünk - ilyen a posztmodern világ, visszhangoznak bennem Jelenits atya szavai.
Lassan már kondér sincs. Csak ülünk, bámulunk magunk elé. ...
Ma öt órám volt, hívott B. Vince Bécsből, hogy átjönne. Ő Magyarország bécsi nagykövete. Aztán kollégájával kettőre megérkezett, néhány meghívót készítünk itt, s megbeszéltük, hogy segítek a jövőben is. Rövid találkozó volt a hivatalban. Hozott egy üveg viszkit, megbontottam. Jól esik egy pohárka egy nagy darab jéggel.
Kedvelem Vincét, agilis, mozgékony ember, sok közös barátunk van.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
