Regisztráció  Belépés
eszter721.blog.xfree.hu
A vers valami éteri magány, amit mégis meg lehet osztani. Egyetlen pont, melyben benne csillog a világegyetem, mint pupillán a könny." (Gyurkovics Tibor) Kovács Eszter
2011.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/36 oldal   Bejegyzések száma: 351 
Valami szép
  2013-01-28 15:31:42, hétfő
 
  Szabó Lőrinc :
VALAMI SZÉP


Egész héten köd nyomta téli
hegytetőnk: magas fellegek
fogták fazekukba a tájat
s rácsukták a fedőjüket.

Ma se mozdultak meg. De este
fent, tág körben, kinyílt az ég,
mintha egy nagy kéz felemelte
volna a fazék fedelét.

Más nem történt. A ködfal állt, és
a csöndben csak a céltalan
üveghold úszott a magasság
még üvegebb habjaiban;

de a zord táj már fölfigyelt rá,
s bámult, mint mikor a sötét
kétségbeesésnek eszébe
jut hirtelen valami szép.





 
 
0 komment , kategória:  Szabó Lőrinc  
Taníts...
  2013-01-28 15:23:34, hétfő
 
  Paszternák Éva :
TANÍTS ...


Taníts meg engem, Istenem,
tűrni a szívek vad telét,
állni a fagyban, mint a fák,
s várni a tavasz melegét!





 
 
0 komment , kategória:  Paszternák Éva  
Végtelenbe
  2013-01-28 15:22:41, hétfő
 
  Tóth József :
VÉGTELENBE


Valaki számomra is mért,
Egy keveset a mérhetetlenből,
Lettem így adott, s mérhető.
Nem tudom, meddig leszek még itt,
De az a Valaki majd
Tündérkertjébe visszaint,
Megcsalva értem minden temetőt.






 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Téli éji merengés
  2013-01-28 15:21:14, hétfő
 
  Hollósy Tóth Klára :
TÉL ÉJI MERENGÉS


Néma az éj, a föld, az ég,
hull a hó, hull, puhán, halkan,
a táj ködszürke sűrűség,
ezer hang egy néma dalban.

Sétálgatok egymagamban,
jelenből, múltba siklanék,
tolong a kép, akaratlan
csengő csendül, a szárnyas ég.

A mélyen alvó fák fölött
visszatér a múlt elém,
meghasadt kép, összetörött,
gyönyörű mégis, mert enyém.

Havas varázslat vesz körül,
múltak lépnek ki a csendből,
rohan az idő, elröpül,
kegyelem száll odafentről.






 
 
0 komment , kategória:  Hollósy Tóth Klára  
Szavak
  2013-01-28 15:16:34, hétfő
 
  Pardi Anna :
SZAVAK


a lényeges szavakat sohsem mertük kimondani
azok a szavak megmentettek volna mindkettőnket
azok a szavak úgy csillogtak
mint a halálra szomjaztatottak előtt
pohárban a tiszta víz
azok a szavak kivételesek
mint az emberi élet ünnepei
és csak azok ismerik őket akik nagyon szeretnek

ki tudja hová érkezünk el
milyen romolhatatlan növényzetű földekre
ha azokat a szavakat kimondjuk
ki tudja hogyan oldódott volna meg
négy keresztbetett kar két ikszű rejtvénye

de eláztatta a márciusi eső a földeket
november követte augusztust
kinyíltak sorra az ősz aktatáskái
kihulldostak belőle egymásnak címzett leveleink

és azok a szavak egyre késtek
egyre fogytak
egyre koptak
kikoptunk egymásból mi is

de néha a legzajosabb társaságban is
mintha szólni akarnék valakihez aki nincs jelen
megremeg a szám







 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Haiku
  2013-01-28 15:13:54, hétfő
 
  Vékony Andor :
HAIKU


fátyolos az ég
halványkék cirógatás
minden érintés





 
 
0 komment , kategória:  Vékony Andor  
A költő álma
  2013-01-28 15:12:55, hétfő
 
  László Noémi :
A KÖLTŐ ÁLMA


Nagy tóba érek egyszer. Vékonyabb
leszek az őszi ágnál, csendesebb
a fellegekből hulló éjszakánál.

Eltűnök,
mint földeken az első kósza hó.
Oda jutok, ahova ár sodor,
ahol a bokrosodó szél leejt.

Nagy tóba érek egyszer. Mindenütt
sima és mozdulatlan lesz a táj,
mint mélyen alvók keskeny ajka,
ha múltak nem zavarják.

Nagy tóba érek, mélyre csobbanok,
míg valahol egy isten szendereg
és lassan, nagyon lassan lengeti
álomba süllyedt karját.






 
 
0 komment , kategória:  László Noémi  
Jelek
  2013-01-28 15:10:38, hétfő
 
  Várnai Zseni :
JELEK


Nem írom le, rákarcolom szívemre,
amit leírnék, s amit nem lehet,
barlanglakók kezenyomait őrzik
hasonlóképpen ábrák és jelek.

Szikla helyett szívem falába vések,
jó barlang ez, amíg élek, rejtve van,
s ha meghalok, egy új korszak kiássa,
s megfejti majd jelekbe rótt szavam.

Láttál-e már ilyen barlangi képet?
Van rajta szarvas, zerge és madár,
komor bölény, és ember, amint éppen
nyilat feszít s gyanútlan vadra vár.

És mindenféle égi s földi jelkép:
kihalt állatok, eltűnt istenek,
akiket féltek és félve imádtak
a primitív barlangi emberek.

Most én vések, élő húsba vájom
szerszámomat szikrázó kő helyett,
mert szólni kell, s ha nem lehet, betűkben
keresek, mint a régiek: jelet.

Ha láttok majd zergét vagy antilopot,
futtában akit nyílvessző talált,
vagy madarat, akibe felhőbércről
lecsapó héja rablókarma vájt,

ha majd egy szíven ily ábrákra leltek,
s még annyi másra: az az én szívem,
amely egy zord, eltemetett világból
jeleivel az új kornak izen.

Mint feltárt sírok titkos képírása,
mint ős barlangok vésett falai,
mert aki költő, nem hal meg egészen,
az feltámad még szólni: vallani.

Csak vések, vések, szívem már csupa ábra,
azt hinnétek tán, furcsa sebhelyek,
fáj? hadd fájjon, kell, hogy elnémult számat
megszólaltassák egyszer e jelek!






 
 
0 komment , kategória:  Várnai Zseni  
Azt kutatom...
  2013-01-28 15:09:33, hétfő
 
  Lelkes Miklós :
AZT KUTATOM ...


Azt kutatom: a szavak belsejében
mily szó rejtőzik a titkos sötétben,
halott-közelbe bezárt végtelennel
mily szó vitázik, sír, könyörög: menj el!,
mily szó kacag fel könnyező szavakban,
s mint álmodik pirosló pillanatban
más életből jött szó piros világa,
s milyen csillagot csillogtat az álma.

Azt kutatom: belsejében a fénynek
milyen virágok, illat-testek égnek,
a Szépség miért lobban el hiába,
s ha csukódik fehér hószem s a drága
Tündér kigyúlt szárnyának árnya megnő,
mért nem sikolt a léten túli erdő.

Azt kutatom: a lélek belsejében
miért marad a Gondolat szegényen,
elhagyottan, s csak néz, néz bús-magába,
mért nincs hajléka, Tett-vetette ágya,
a trónon miért csak oktalan ok van,
miért hisznek glóriás hazugokban,
miért tapsolnak rút, tolvaj kezeknek,
s a bűnösnek, ha szétoszt földi szennyet,
miért rossz múlt győz fátyolos szemekben,

miért hal meg a Lélek mérgezetten.








 
 
0 komment , kategória:  Lelkes Miklós  
Így élek
  2013-01-28 15:07:09, hétfő
 
  Marina Cvetajeva :
ÍGY ÉLEK


Föld-egyszerűen élek.
Viskóm szegény vacok.
Messziről idetévedt
szigetlakó vagyok.

Így élek. Senki nem kell.
De zörget valaki -
a kunyhóm perzselem fel,
tüzén főzök neki.

Rám néz - enyémnek érzem.
Marad, ha már leült.
A törvényt tudja vérem,
az ősi-egyszerűt.

Ha kellene az újhold -
én megkeríteném.
S ha továbbmegy - nem is volt,
nem volt - sem ő, sem én...

Még csupa seb nyomától
az út. De beheged,
mire egy másik vándor
bezörget majd: ,,Vizet!"




(Rab Zsuzsa ford.)






 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/36 oldal   Bejegyzések száma: 351 
2012.12 2013. Január 2013.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 351 db bejegyzés
e év: 2877 db bejegyzés
Összes: 15074 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1049
  • e Hét: 4865
  • e Hónap: 25529
  • e Év: 335744
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.