Regisztráció  Belépés
lyzbet3.blog.xfree.hu
A sikeres ember az, aki reggel felkel, este lefekszik, és közben azt csinálja, amihez kedve van. Köszöntelek a blogomban. ...... Elizabeth
1970.10.13
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 33 
Pécsi Sándor: Miért nézlek
  2013-01-30 20:26:45, szerda
 
  Nézem gyönyörű szemedet,
Mely fényes mint egy csillagpár,
Nézem azt a tekintetet,
Mely rég elbűvölt már.

Nézem puha arcodat,
Nézem csodás alakodat,
Nézem csábító mosolyodat,
Nézem édes ajkaidat.

Miért nézlek? Kérdezed.
Nézlek mert szép vagy,
Mint a nap, mint a tenger
Az esti alkonyatban.

Szép vagy mint tündérálom,
Mely számomra elérhetetlen,
Mesés kincs után vágyom,
Melyet te képviselsz.
 
 
0 komment , kategória:  Pécsi Sándor  
Guillaume van der Graft: A VADÁSZREPÜLŐK ERETNEKSÉGE ELLEN
  2013-01-30 20:02:39, szerda
 
  Guillaume van der Graft

A VADÁSZREPÜLŐK ERETNEKSÉGE ELLEN

Tiltakozzanak a madarak
a hullámverés, a hab ellen
a repülő halak ellen

tiltakozzanak a madarak
a kitömött madarak ellen
a madarak alkonya ellen

tiltakozzanak a madarak
ne keressenek több eleséget, fészket ne rakjanak
hogy ne legyen tavasz soha már

ne igyanak többé a madarak
csőrük ne hajoljon
dalszökőkutak fölé

bújjanak meg a madarak
a sötétség fészkeiben
izzadságcseppek legyenek
az éjszaka hóna alatt

legyenek a madarak gandhi-állatok
assisi szerzetesek
és térjenek meg az emberek
szavaikkal csapkodjanak a dühtől
hogy nem költenek többé a madarak
bánattól sújtott szívvel
amiért az égbolt a tenger
mélyére költözött

tiltakozzanak az emberek
karjukat madártoll lepje be
torkukban napgombóc legyen.

Forrás: http://mek.oszk.hu/03200/03203/03203.htm
Vogels en vissen (Madarak és halak), 1953.
Gera Judit fordítása
 
 
0 komment , kategória:  Holland irodalom  
Leo Vroman - EGY KIS SZÁL
  2013-01-30 19:56:58, szerda
 
  Ez a fej már megint fejtörést okoz.
Látni a meggyötört ábrázatot
a zsírosan párnás agy-dobozt
Valami történik ott.

E kínládika egyszer ha megreped
akár holmi ehető kásahegy
agyvelőm akkor felfrecseg
a földet majd eszmékkel mocskolja
de a halál nyom pecsétet ajkamra,
álszent főm halála így nem is oly halálos
mint inkább csak holtbiztonságos.

Ha jönnie kell, hát jöjjön halálom.
Inkább a józan eszemért aggódom.

Az odabenn nyüzsgő idegsejt-hadsereg-
től remegek, reszketek.

A rémes hálókkal teli hálózat
Ami engem igazán irtóztat.

Mi van olyankor például
ha két kis idegszál kitágul
és összedörzsölődik szépen
észrevétlen, mélyen hajam rejtekében,
miközben látszatra
húst és zöldséget
vásárlok aznapra
vagy mézet...

Nem lobban láng, nem pattan szikra.
Valaki szól: tán részeg a bamba?

Hipp-hopp: házunk előtt ülök a járdán
Ölemben hatezer húskonzervvel árván.

Drága feleségem kérdez:
hát te mit csinálsz itt, édes?
mire én: akkor most eszünk hát végre
jaj nem, húst azt nem hoztam, éjnye.

S ha rám mindez írás közben támad
Lesz-e ki a pubi publikumnak szól majd
hogy ez nem a zsenialitás, nem hát
csak egy bi-bigyó lazult ki vagy elszállt

Egy kis szál az áramot nyakalja
gondolatbigyókat folyvást buggyantva.

Árambuggyanat kelt biggy-buggyokat-
Biggy! Buggy! Buggyanat!

Forrás: http://mek.oszk.hu/03200/03203/03203.htm
De ontvachting en andere gedichten (Bundátlanítás és más versek), 1960.
Gera Judit fordítása
 
 
0 komment , kategória:  Holland irodalom  
Hans Lodeizen FIGYELJ: MIKOR MÉG VELE...
  2013-01-30 19:50:09, szerda
 
  figyelj:

mikor még vele
éltem és a világot együtt
alkottuk, összeszőve, felfejtve
mikor még nálam volt a szeme
és hófehér keze
akkor megáldottam a havat
és az esőben nevettem.

mikor a délutánokat szobájában
töltöttem és a testében
járkáltam vagy leültem, könyvet
olvastam vagy aludtam, mikor ismertem
fülében az utat és behajóztam szemének
folyóján mikor kezével
játszottam és átsuhantam az ajkán
olyankor gyakran jöttem szembe önmagammal,
nevetve, sírva vagy mondva dolgokat,
de,
az ősz beköszöntével ő elment
most én sem vagyok már mert velementem
kezének kezet adtam
szemében ottmaradtam
fülében elakadtam
testében eltévedtem
testében megfulladtam.

Forrás: http://mek.oszk.hu/03200/03203/03203.htm
Het innerlijk behang en andere gedichten (Belső falburkolat és más versek), 1952.
Gera Judit fordítása
 
 
0 komment , kategória:  Holland irodalom  
Hubert van Herreweghen: CASCAIS
  2013-01-30 18:05:09, szerda
 
  Forrásnál aludtam
fejem alatt párna
zsenge fű, álmomban
pámeli fiú voltam újra.

Este, virágillat szállt
bőregér, mint én, esztelen,
az ajtóban anyám állt
nevetve, hirtelen,

mindenen, gyermekén;
dalolt, s én tudtam, miért,
dalolt mint a búza, mint a szél.
Anyám, megyek, megyek feléd.

Akkor kiáltva borultam
nyakába, s fejem kőre
zuhant; csillag, hold villantak
s kihunytak örökre.

Ki tudja, az álmok honnan kelnek,
honnan a szél, honnan a búza,
honnan az anya és honnan a gyermek,
honnan jönnek, hová mennek el újra.

Anyám ölén áldott,
fájó az ébredés ezért
forrás mellett szállt el az álmom.
Anyám, megyek, megyek feléd!

Forrás: http://mek.oszk.hu/03200/03203/03203.htm Verzamelde gedichten (Összegyűjtött versek), 1977.
Gera Judit fordítása
 
 
0 komment , kategória:  Holland irodalom  
Rutger Kopland: KI LESZ BARÁTNŐM BARÁTJA...
  2013-01-30 17:54:10, szerda
 
  Ki lesz barátnőm barátja,
kutyám gazdája, gyermekkoromban gyermek,
halálom óráján az öreg, ki lesz az ha
én nem? Te? Ugyan már, te nem vagy

csak két szem, látnak amit látnak, te
nem vagy csak a látvány: nap süt,
almafa virágzik, szék áll a
fűben; öröm, bánat, tudod is te,

látvány. De ki fogja szerelmem haját őszre
festeni, megbetegíteni, kinek lesz gondja rá
hogy nyüszítsen a kutya, sírjon a gyermek, jöjjön a halál? Ki
szárítja el az almafát, ki hagyja kinn a széket
az esőben örökre? Valakinek csak kell
gondja legyen rá hogy elmúljon az élet.


Al die mooie beloften (Az a sok szép ígéret), 1978.
(Ford.: Gera Judit)
 
 
0 komment , kategória:  Holland irodalom  
Lindák Mihály: Vagyok
  2013-01-30 17:43:54, szerda
 
  Vagyok, fény és árnyék,
valóság és játék.
Vagyok, hideg és meleg,
szerető és rideg.
Vagyok, kit gyűlölnek
és szívből szeretnek.
Vagyok, hitehagyott,
eszmékért elhagyott.
Vagyok, jó szerető,
időnként fecsegő.
Vagyok, hű barátod,
alkalmatlan párod.
Vagyok, heroikus,
vagy melankolikus.
Vagyok, szókimondó,
mindent megtagadó.
Vagyok, egy álomkép,
máskor csupán rémkép.
Vagyok, még szertelen,
sokszor szégyentelen.
Vagyok, aki adok
és keveset kapok.
Vagyok, nagyon gazdag,
de rendkívül szegény.
Vagyok, a hit, a remény,
az elveszett esély.
Vagyok, a lenn és fenn,
talán érdemtelen.
Vagyok, olyan,
mint magadat látod.
 
 
0 komment , kategória:  Szerelmes versek  
Képes Géza: Örök szomjúság
  2013-01-17 22:04:26, csütörtök
 
  Vagyok, mert szeretlek. Hallod? Szeretlek!
S csak akkor szűnik ez a szerelem,
ha meghalok s hideg gödörbe tesznek.
S vajon akkor meg fog-e szünni? Nem!

Ha szétszakad az agy, s a szív s az ágyék
s az izomrostok mind szétomlanak,
rejtezve bennük meglapul a vágy még,
mely átömlött rajtuk mint tűzpatak.

Por és hamu leszek. Az idő malma
már csontjaimat is megőröli.
De él a föld folyója, rétje, halma
s égnek tovább az égbolt fényei.

Ők látták szemed tiszta fényét, látták:
hogy csókoltalak, hogy öleltelek!
A folyó meglassította folyását,
s ránk hajoltak a fák s a fellegek.

Ha már emberek szívében sem élek:
a fák, folyók, rétek és csillagok
még századokig egymásnak beszélnek
szerelmemről, mely érted lobogott.
 
 
0 komment , kategória:  Szerelmes versek  
Afanaszij Fet: Notturno
  2013-01-17 21:35:12, csütörtök
 
  Vad tájon, vén kolostor, elfelejtett
magányban aluszol.
Dőlt boltíved körül rikoltva repked
denevér és bagoly.

Üvegtelen fütyül az éji szélben
az ablak üvege,
repkény kúszik, szemét fordítva éppen
rá néz a hold szeme.

Valami páncél-dísz a fénysugárra
megcsillan odalent -
vaspódiumra lép valaki lába,
fémsarkantyúja cseng.

Bús szimfóniát zúgat a sötétben
a sípok jajszava.
Majd újra csend, alszik örökre, mélyen,
kolostor, orgona.

/Ford.: Fodor András/
 
 
0 komment , kategória:  Afanaszij Fet  
Afanaszij Fet: Már nőnek, nőnek a szeszélyes árnyak
  2013-01-17 15:17:59, csütörtök
 
  Már nőnek, nőnek a szeszélyes árnyak,
hogy összefolyjanak...
A lépcső alját aranyozza bágyadt
fénnyel a kurta nap.

Mi élni sarkallt, testem ösztökélte,
oda van, rég oda.
Úgy szállsz fel, sápadt égitest, az égre,
mint a nap fantoma.

S mint aki múltba néz, úgy forditom rád
a tekintetemet...
Az erdőn csönd, a patak fénye tompább,
kihunynak a hegyek.

Azúr ösvényed már csupán te járod,
dermedt, halott a tér...
Mély urnájából csillagmiriádot
hint ránk az éj.

/Ford.: Lator László/
 
 
0 komment , kategória:  Afanaszij Fet  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 33 
2012.12 2013. Január 2013.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 33 db bejegyzés
e év: 47 db bejegyzés
Összes: 2853 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 204
  • e Hét: 616
  • e Hónap: 7061
  • e Év: 33262
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.