Belépés
orsi1.blog.xfree.hu
"...az igaz embert egyedül az idő mutatja meg, míg a hitványra első percben ráfigyelsz. " --------- "A problémák azért vannak, hogy megoldjuk ... S. Orsi
1967.12.18
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 50 
Tenkintélyes méretű csokor
  2013-01-31 22:05:52, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Egy csésze rózsa :)
  2013-01-31 22:04:22, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A Da Vinci kód 253.
  2013-01-31 22:03:09, csütörtök
 
  Kezd már nekik derengeni, gondolta Teabing. A Temple Church tökéletes színhely volt a zárókő elrablására Roberttől és Sophie-tól, ráadásul látszólag illettek rá a vers utalásai is. Rémy egyértelmű parancsot kapott - maradjon távol, miközben Silas megszerzi a zárókövet. Sajnos Langdon fenyegetőzése, hogy földhöz vágja a hengert, pánikot keltett Rémyben. Ha Rémy akkor nem mutatkozik, gondolta most Teabing szomorúan, felidézve saját megrendezett elrablását... Rémy volt az egyetlen hozzám vezető láncszem, és leleplezte magát!
Szerencsére Silas semmit sem tudott Teabingről, így könnyen rá lehetett venni, hogy hurcolják el a templomból, és naivan elhitte, hogy Rémy összekötözte a túszt a limuzin hátuljában. Miután felhúzták a hangszigetelő ablakot, amely elválasztotta a sofőrülést az utastértől, Teabing felhívhatta telefonon az elől ülő Silast, a Mester hamis francia akcentusát használva, és megparancsolta neki, hogy menjen az Opus Dei központjába. Egy egyszerű névtelen bejelentés a rendőrségen elég volt ahhoz, hogy eltüntesse Silast a színről.
Az egyik gyenge pontot tehát kiiktattam.
A másik már keményebb dió volt. Rémy.
Teabing nagyon nehezen hozta meg ezt a döntést, de végül Rémy már tehernek bizonyult. Minden Grál-kutatás áldozatokkal jár. A legtisztább megoldást a limuzin bárja kínálta föl Teabingnek - egy flaska, némi konyak és egy doboz sósmogyoró képében. A morzsák a doboz alján bőven elegendőnek bizonyultak ahhoz, hogy halálos allergiás rohamot váltsanak ki. Amikor Rémy leparkolta a limuzint a St. James Parkban, Teabing kimászott a hátsó részből, előrement és beült Rémy mellé. Percekkel később Teabing kiszállt a kocsiból, visszamászott a hátsó részbe, eltüntette a bizonyítékokat, majd elindult, hogy teljesítse küldetése utolsó feladatát.
A Westminster-apátság csak pár lépésre volt onnan, és bár Teabing járógépe, mankója és pisztolya megszólaltatta a fémdetektor riasztóját, a biztonsági őrök tehetetlenek voltak. Most kérjük meg, hogy vegye le a járógépét, és másszon be négykézláb? Motozzunk meg egy nyomorékot? Teabing egy jóval egyszerűbb megoldással szolgált a feszengő biztonsági őröknek - felmutatott egy díszes iratot arról, hogy ő a birodalom lovagja. Szegény ördögök, gyakorlatilag a földig hajolva tessékelték be.
Most, a megzavarodott Langdont és Neveu-t figyelve, Teabing ellenállt a késztetésnek, hogy elárulja nekik, milyen zseniálisan keverte bele az Opus Deit az összeesküvésbe, amely hamarosan az egész egyház végromlásához fog vezetni. De erre még várni kell. E pillanatban sürgető feladatot kellett megoldania.
- Mes amis - közölte Teabing hibátlan franciasággal -, vous ne trouvez pas le Saint-Graal, c'est le Saint-Graal qui vous trouve. -- Elmosolyodott. - Közös utunk már nem is lehetne tisztább. A Grál megtalált minket.
Csönd.
Teabing most suttogóra fogta a hangját.
- Figyeljenek. Hallják? A Grál szólít minket az évszázadok távolából. Könyörög, hogy mentsük meg a méltatlanná vált Sion-rendtől. Kérve kérem önöket, ismerjék föl a nagy lehetőséget. Keresve sem találni három alkalmasabb embert nálunk, akik együttesen feltörhetik a végső kódot, és kinyithatják a cryptexet. - Teabing szünetet tartott, és felragyogott a szeme. - Közös esküt kell tennünk. Hűséget kell fogadnunk egymásnak. Lovagi esküt, hogy felfedjük, és a világ elé tárjuk az igazságot.
Sophie mélyen Teabing szemébe nézett, és határozott hangon jelentette ki:
- Soha nem esküszöm hűséget a nagyapám gyilkosának. Arra viszont megesküszöm, hogy börtönbe fogom juttatni.
Teabingnek elfacsarodott a szíve, de aztán megacélozta magát.
- Sajnálom, hogy így érez, mademoiselle. - Megfordult, és Langdonra célzott a pisztolyával. - És ön, Robert? Velem van, vagy ellenem?
 
 
0 komment , kategória:  A Da Vinci kód  
Kedvencem
  2013-01-27 12:39:49, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A Da Vinci kód 252.
  2013-01-27 12:25:16, vasárnap
 
  - Robert, ha megoldottam volna a rejtvényt, eltűntem volna, hogy egyedül találjam meg a Grált, és nem vontam volna bele önöket. De nem tudom a megoldást. Őszintén bevallom. Egy igazi lovag alázatot mutat a Grál színe előtt. Megtanul engedelmeskedni a jeleknek, amelyeket küldenek neki. Amikor megláttam önöket az apátságban, megértettem. Az önök ittlétének megvan a maga oka. Az, hogy segítsenek nekem. Én nem a magam dicsőségét keresem. Sokkal hatalmasabb urat szolgálok, mint a saját büszkeségem. Az igazságot. Az emberiségnek joga van megtudni az igazat. A Grál talált meg mindnyájunkat, és most azért könyörög, hogy tárjuk fel. Együtt kell működnünk.
Ám miközben Teabing együttműködést és bizalmat kért, továbbra is sakkban tartotta Sophie-t a fegyverével; Langdon előrelépett, és átvette a hideg márványhengert. Hallotta belülről az ecet kotyogását, ahogy megfogta a zárókövet, és visszalépett vele. A tárcsák még mindig véletlenszerűen álltak, és a cryptex zárva volt.
Langdon Teabing szeme közé nézett.
- Honnan tudja, hogy nem töröm össze most azonnal?
Teabing kísérteties nevetést hallatott.
- Már a Temple Churchben tudnom kellett volna, amikor azt állította, földhöz fogja vágni, hogy ez csak üres fenyegetőzés. Robert Langdon soha nem törné össze a zárókövet. Ön történész, Robert. És most kétezer év történelmének a kulcsát tartja a kezében. A Sangreal elveszettnek hitt kulcsát. Érzi-e azoknak a lovagoknak a lelkét, akik elégtek a máglyán, mert védelmezték a titkot? Képes lenne értelmetlenné tenni a halálukat? Nem, inkább igazolni fogja őket. Csatlakozik azoknak a nagy embereknek a sorához, akiket csodál. Da Vinci, Botticelli, Newton... mindet az a tisztesség érte, hogy ugyanabban a cipőben járhattak, mint most mi. A zárókő tartalma értünk kiált. Kéri, hogy szabadítsuk ki. Eljött az idő. A végzet vezérelt el bennünket eddig a pillanatig.
- Nem segíthetek önnek, Leigh. Fogalmam sincs, hogyan lehetne felnyitni. Csak egy pillanatra láttam Newton sírját. És még ha tudnám is a jelszót...
Langdon elhallgatott, ráébredve, hogy túl sokat mondott.
- Nem mondaná meg nekem? - fejezte be Teabing. - Döbbent és csalódott vagyok, Robert, hogy nem fogja fel, milyen sokkal tartozik nekem. Mennyivel egyszerűbb lett volna a dolgom, ha Rémyvel mindkettőjüket likvidáljuk, amikor besétáltak a Cháteau Villette-be. Ehelyett mindent kockára tettem, hogy nemes lelkűen bánjak önökkel.
- Ezt nevezi nemeslelkűségnek? - csattant fel Langdon a fegyverre mutatva.
- Sauniére tehet róla - mondta Teabing. - Ő és a sénéchaljai hazudtak Silasnak. Ha nem teszik, gond nélkül megszerezhettem volna a zárókövet. Honnan is sejthettem volna, hogy a Nagymester ilyen messzire képes elmenni, hogy átjátssza a zárókövet rég elidegenedett unokájának? - Teabing neheztelve nézett Sophie-ra. - Valakinek, aki olyannyira méltatlan rá, hogy egy szimbológust kellett mellé szegődtetni. - Teabing ismét Langdonra tekintett. - Szerencsére, Robert, az ön bevonása kész áldásnak bizonyult számomra. Ahelyett, hogy a zárókő ott maradt volna örökre lakat alatt a letéti bankban, önök kivették és házhoz szállították nekem.
Hová máshová mehettünk volna? - gondolta Langdon. - A Grál-történészek kis közösséget alkotnak, és Teabinget különben is ismertem.
Teabing arca most elégedett kifejezést öltött.
- Amikor megtudtam, hogy a haldokló Sauniére üzenetet hagyott önnek, meglehetősen biztos lettem abban, hogy ön értékes információkkal rendelkezik a testvériségről. Hogy magáról a zárókőről vagy arról, hogy hol lehet megtalálni, azt persze nem tudtam. De a rendőrséggel a sarkában volt egy olyan gyanúm, hogy egyszer csak megjelenik a küszöbömön.
- És ha nem? - kérdezte Langdon indulatosan.
- Kidolgoztam egy tervet, hogyan nyújthatnék önnek segédkezet, így vagy úgy, de a zárókő eljutott volna a Cháteau Villette-be. Az a tény, hogy személyesen ön adta a kezembe, csak az ügyem igazát bizonyítja.
- Micsoda? - hördült fel Langdon.
- Úgy volt, hogy Silas betör a Cháteau Villette-be, és ellopja önöktől a zárókövet... így önök fájdalommentesen kirendeződtek volna a képből, én pedig nem keveredek gyanúba. Amikor azonban ráébredtem, hogy mennyire nehezek Sauniére kódjai, úgy döntöttem, hogy mindkettőjüket bevonom a kutatásba. Később még mindig ellopathattam volna Silasszal a zárókövet, amikor már egyedül is boldogultam volna.
- A Ternple Church - mondta Sophie, megrendülve az árulástól.
 
 
0 komment , kategória:  A Da Vinci kód  
Próbálom....
  2013-01-26 07:37:12, szombat
 
  Nehéz hetem volt... próbálom magam utolérni, de reménytelen.... Túl sok most a munka, mire este hazaérek, csak lesek kifelé a fejemből.. Az időérzékem az valahogy eltűnt, leginkább arra eszmélek, hogy "úr isten, már ennyi az idő????"
Remélem hamarosan változik ez, mert már alvásproblémákat is von maga után ez az egész munkahelyi cécó.

A kávémat már megittam, irány a szokásos szombati rutin.



 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Afrikai motívummal
  2013-01-22 22:11:58, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
EU és a Szovjetúnió közötti párhuzam, egyezőség
  2013-01-21 20:31:28, hétfő
 
 
Vladimir Bukovsky - Az EU és a Szovjetun Saját videótáramba teszem ezt!
feltöltve: 2013-01-21 04:30:41
feltöltő: orsi1
nézettség: 1744
szavazatok: 2
kommentek: 0
kulcs: Vladimir, Bukovsky, EU, szovjetunió, európa,
kategória: tudomány/technika
leírás: Vladimir Bukovsky - Az EU és a Szovjetunió összehasonlítása http://szabadgondolat.wordpress.com magyar felirat (ha nem tévedek) http://pirospirula.blogspot.com/

URL:  

Küldöm ismerőseimnek!
Tetszik a videó! Szavazok rá!


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Virágból
  2013-01-20 10:01:32, vasárnap
 
 









 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A Da Vinci kód 251.
  2013-01-20 09:50:17, vasárnap
 
  - Ön gyanakodott, hogy Sauniére-t manipulálják - mondta Langdon, hitetlenkedve bámulva Teabingre. - És ezért meggyilkoltatta?
- Nem én húztam meg a ravaszt - mondta Teabing. - Sauniére már évek óta halott volt, amióta az egyház megfosztotta őt a családjától. Meg kellett alkudnia. De most megszabadult a fájdalomtól és annak a szégyenétől is, hogy képtelen volt teljesíteni szent hivatását. Vegye tekintetbe az alternatívákat. Valamit tenni kellett. A világ nem maradhatott mindörökre tudatlan! Vagy hagyni kellett volna, hogy az egyház egyszer és mindenkorra megszilárdítsa hazugságait a történelemkönyvekben? Hagyni kellett volna, hogy gyilkossággal és zsarolással bizonytalanságot keltsen? Nem, feltétlenül tenni kellett valamit! És most ránk vár, hogy továbbvigyük Sauniére végakaratát, és helyrehozzunk egy szörnyű tévedést. - Teabing hatásszünetet tartott. - Ránk, hármunkra. Közösen.
Sophie nem akart hinni a fülének.
- Csak nem képzeli, hogy segítünk önnek? Miért tennénk?
- Azért, drágám, mert ön volt az oka annak, hogy a rend nem hozta nyilvánosságra a dokumentumokat. A nagyapját az ön iránti szeretet gátolta meg abban, hogy szembeszálljon az egyházzal. Az egyetlen megmaradt családtagja elvesztésétől való félelem megbénította. Nem volt módja arra, hogy elmagyarázza az igazságot, mert ön elutasította. Meg volt kötve a keze, várnia kellett. És most ön tartozik az igazsággal a világnak. És tartozik ugyanezzel a nagyapja emlékének is.
Robert Langdon letett arról, hogy megpróbáljon tisztán látni. A kérdések ellenére, amelyek a fejében kavarogtak, tudta, hogy most csak egy dolog számít: élve kijuttatni innen Sophie-t. Az a lelkiismeret-furdalás, amelyet eddig - tévesen - azért érzett, mert belekeverte Teabinget az ügybe, most áttevődött Sophie-ra.
Én vittem el őt a Cháteau Villette-be. Én vagyok a felelős.
Langdon elképzelni sem tudta, hogy Leigh Teabing hidegvérrel megölje őket a Westminster-apátságban, pedig kétségtelenül részese volt azoknak a gyilkosságoknak, amelyeket mások hajtottak végre Teabing eszelőssé vált Grálkeresése közben. Langdonnak volt egy olyan kínzó érzése, hogy ebből az elszigetelt, vastag falú teremből ki sem hallatszanának a pisztolylövések, kivált hogy még az eső is esik. És Leigh minden bűnét beismerte nekünk.
Langdon Sophie-ra pillantott, aki teljesen megrendültnek tűnt. Az egyház ölte volna meg Sophie családját, hogy elhallgattassa a rendet? Langdon biztos volt benne, hogy a mai egyház nem gyilkolna embereket. Kell lennie valamilyen más magyarázatnak is.
- Engedje elmenni Sophie-t - mondta Langdon, farkasszemet nézve Leigh-vel. - Majd mi egymással megbeszéljük a dolgot.
Teabing erőltetett nevetést hallatott.
- Attól tartok, hogy ekkora bizalmat nem engedhetek meg magamnak. De volna egy ajánlatom. - Ügyetlenül a mankókra helyezve teljes testsúlyát, miközben továbbra is Sophie-ra szögezte a revolvert, kivette a zárókövet a zsebéből. Kissé megingott, amikor odanyújtotta Langdonnak. - A bizalom záloga, Robert.
Langdon gyanúsnak találta, és nem mozdult. Leigh visszaadja nekünk a zárókövet?
- Vegye el - mondta Teabing, esetlenül Langdon felé nyújtva.
Langdon csak egy magyarázatot talált arra, hogy miért adja vissza Teabing.
- Már felnyitotta. És kivette belőle a térképet.
Teabing megrázta a fejét.
 
 
0 komment , kategória:  A Da Vinci kód  
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 50 
2012.12 2013. Január 2013.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 50 db bejegyzés
e év: 185 db bejegyzés
Összes: 5815 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 18
  • e Hét: 1706
  • e Hónap: 13313
  • e Év: 278979
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.