|
2013-10-11 06:29:24, péntek
|
| |
| |
Kohut Katalin: Penitencia
Hajnali gondolatok 1.
Hét éve jár nekem reggeli meglepetésként a Harmónia kártya. Már az is megállított, hogy egyben írják, de gondoltam, ez saját elhatározás, gondolati szabadság kérdése.
Tegnapelőtt a kacagást írta aznapra. Nem hiszek benne, mint ahogyan a horoszkópokban sem, de a Harmónia kártyára ránézek, mielőtt törlöm. Azért titkon örültem a kacagásnak, már más szemmel néztem aznap elé, derűsebben. Egész nap levert és fáradt voltam, lábaim alig engedtek, amikor ebédért és boltba mentem, egész nap rossz hírt kaptam, semmi sem akart összejönni.
Ma a penitencia lett a jóslatom. Elcsodálkoztam azon, honnan is vesznek ilyen kártya neveket? Csak úgy kiválasztanak egy-egy kártyát és elküldik bárkinek? Valószínűleg így van.
Nos, a penitencia jelentése bűnbánat. Így is van ábrázolva, ahogyan az ember éppen gyón a papnak.
Nem vagyok vallásos, ennek ellenére jártam gyónni egészen áldozásomig hetente a templomba, vagy éppen amikor arra jártam. A pap bácsi csak somolygott az orra alatt, amikor bűneimet, mint falánkság, veszekedés testvéreimmel megbántam. Érdekessége a bűnbánatnak, hogy az ember, amikor elkövet valamit, pontosan tudja és tisztában van vele, a lelki emberek lelke lelkiismeret furdalást érez a cselekmény után. Nekem abban a pillanatban, ahogyan vétkezni akartam bárhogyan, szóval, vagy tettel, egyből összerándult a szívem. De nemcsak a saját bűneim miatt éreztem a szívterhet, akkor is, amikor mások követték el a bűnöket, legszívesebben kiengeszteltem volna az áldozatot, mély empátiával voltam iránta. Mindig megvédtem a gyengébb, kiszolgáltatott embereket, ha maga erre nem volt képes.
1967. óta ezelőtt másfél évvel került sor az ismételt gyónásomra. Sok-sok évet kellett feldolgozni, s tettem ezt mindazok ellenére, hogy tisztában vagyok a jelen egyházak jelenével és múltjával, vagyis meggyőződésem ellenére cselekedtem csupán azért, hogy egy kis közösségnek tagja lehessek akkor is, amikor misét tartanak, meg hogy a római egyház elfogadjon teljes értékű tagjának, ugyanis férjhez menésemkor a református egyház kikérte a keresztlevelemet és onnantól reformátusnak tekintettek.
Elmentem gyónni annak ellenére, hogy a kilencvenes évek elején belső szobában - vagyis otthon magamban - naponta imádkoztam, néha éjjelente is, mert akkoriban találkoztam először a bibliai vallással közelebbről, mely szinte valamennyi ezoterikus jelenleg kiadott könyvet meg tudott magyarázni, ugyanúgy, mint a spiritizmust, szabadköművességet, rózsakeresztséget és még sorolhatnám a könyvbeli olvasmányaimat, valamennyi Isten hitre épült, Jézus halála utáni időkben alakultak.
Ahogyan olvastam a könyveket, úgy nyílt meg előttem a régi történelem, s a Sátán bűnnel terhelt, karmikus világa, bár mindegyik vonzó és szeretettel teli életet, üdvösséget kínál, egyiket sem éreztem igazán közel magamhoz, egyedül a Csi Kungot és a Ciprusi mágus életét. Elgondolkodtató volt, hogy a Tarot kártyák történelmi háttere mennyire régi keletű, s hiába járják ki a világ bolondjai az összes szerepet, sohasem üdvözülhetnek, ugyanis felettük végeredményben nincsen Isten, aki által megvigasztalásra lelnének. Olvastam a démonikus Lucifer egykori képét imádó amerikai szektákról, a sátánisták hatalmáról, s tisztában vagyok azzal, hogy tűzben terjednek és ott vannak lakásokban is, milyen tetteket tudnak végrehajtani, valamint belefolytam abba is, melyik egyháznak körülbelül milyen Ufó kísérete lehet. A sánta Zorobabel idejéből való Talmudos Jézus könyvét, melyek csehszlovák-magyar égisz alatt adtak ki, végig mosolyogtam, bár azt is tudtam, hogy a mostani nagy JÁTÉK-hoz valamennyi vallás berendezésre került, s mikor ébredt a játszótér teremtményeivel 1962. körül. 1995-ben még Ufók is el akartak jönni Jézus formájában és angyali kíséretükkel, de a jelen média és politika történéseivel a JÁTÉK lezárását megakadályozta. Egyedül Edom nyilatkozott meg nyilvánosan, hogy ők befejezték.
A gyónásomat megelőzte három több órás beszélgetés. 1967. óta pontokba kellett szednem elkövetett vétkeimet, melyek a tíz parancsolattal ellenkeznek, első helyen az Istenedet imádd és csak neki szolgálj parancs elleni vétkem állt, másodiknak pedig, hogy szenteld meg az úr napját, vagyis köteles a római katolikus vasárnap misére menni. Itt vitában álltam a pappal, ugyanis én már kívülről ismertem a Bibliát, s tudtam, hogy a bibliai Teremtő napja a szombat, de ezt megerősítette az is, hogy adventista iskolát végeztem 1994-ben, s ők szombat napot tartanak, a Bibliát meseszerűen, szó szerint tanítják, akár a római egyház a gyerekeknek. Közben már elkészült a versem arról, hogy az Elohim élő hírnökét valójában az Antikrisztus elevenítette fel, akiről az írás úgy szól, hogy megépítette sátrát a világ felett, a bibliai Isten székhelye fölött. Hatalmasságok ezek, csodálkoztam is azon gyakran, hiába is imádkoznék a benső szobámban, a szívemmel, azt egyetlen Isten nem hallja, senki sem lát engem, nem tud rólam, vagy ha igen, soha nem avatkoznak bele a kívül álló emberek sorsába. Az Antikrisztus maradványa földrajzi képződményként maradt fenn a többi valláséval együtt. Szülővárosomban volt a Sátor-hegy, de a Koporsó-hegy is őrizte a régi Weöres Sándor Szörnyeteg koporsójában megírtak egykori eredetét, s még lehetne ezeket a képződményeket sorolni, akár a megteremtett csillagokat az égen, mint a kutya, nagy-medve, kis-medve és többi csillagképet a göncöl-szekérrel, mint Illés egykori szekerének jelével együtt, hogy mindaz, amit a könyvben megírtak, egyszer régen valóban megtörtént. Talán, sőt biztos igaz a Bojtorján dal, hogy a színhely mindig változik, de a történet sohasem. Mindig elölről kezdődik a történelem? - gondolkoztam el rajta. Mivel az Antikrisztus elevenítette fel a Jézus vallást, s őt a Vörös Oroszlán alkémistái között írták meg vízöntő korral kezdődő újabb játékként, senki sem hallgatja az imámat, a régi isteni mese emlékét őrizhetjük a világ végéig, hiszen emlékeznünk kell, kötelességünk gondolni az egykori egyetlen szív-ember Jézusra, aki a zsidóságnál megszületett bűn nélkül.
Szóval beszélgettünk Ferenc testvérrel, elsoroltam neki az egész életemet, köztük az elmúlt húsz esztendő eseményeit is, azt is, hogy fekete világban élek hatalmas fájdalmak között, meg a mások által felfoghatatlan történéseket is. Egyeseket elismer, bátyja is ördög és démon űzéssel foglalkozik, másokat tagad. A hosszadalmas beszélgetések után megengedte, hogy gyónjak, majd feloldozta a bűneimet. Kaptam tőle szenteltvizet is, hogy azzal locsoljam meg a szoba sarkait, de őszintén mondva nem hittem már benne, mert ismertem az egyház eredetét és megállított az a mondata is, hogy most elvétetik tőlem minden, a külső és az egészség is, s erre példának saját magát hozta fel, hogy mennyire büszke volt egykor dús hajára és megkopaszodott, az Isten elvette tőle, amit szeretett. Milyen Isten az, amelyik elveszi azt, amit szeretettel, szívével ápol és őriz az ember, ami örömöt okoz neki? De még így is szívesebben fogadtam el a római vallást, mint a reformátust és a többi Talmudos denevéres és hasonló eredetűt, az adventistákkal mélyen együtt éreztem, mivel könyveikben kidolgozták a világ történelmét Jézus születése óta az Utolsó küzdelemben megírt eseményekkel együtt és tisztában voltak a média, a rock és másféle zene hatásával, eredetével ugyanúgy, mint a spiritizmuséval, ami rengeteg hívet tudhat szeretetről prédikáló hívei között. Szerintük a spiritizmus a Sátán legnagyobb csalása.
Meggyóntam, utána járhattam misére. Párszor elmentem, majd ismét összevitatkoztam a pappal egy kijelentése miatt és nem láttam értelmét annak, hogy odajárjak. Olyan túlérzékeny szívvel születtem, hogy minden apróság, még egy csúf nézés miatt is összerezzen, bűnt elkövetni nem tudok, ahhoz kemény szívűnek kellene lenni, ha bármit véletlenül, akaratom ellenére elkövettem, megbántam és jóvátettem, így cselekedtem egész életemben. A penitencia eszembe juttatta azt is, hogy egész életemben hordoztam a mások helyetti bűnbánatot is szívem mélyén, mint sebek halmazát, melyeket senki sem oldozott fel szeretetével, ugyanis véleményem szerint a szívsebek gyógyítására egyedül a szeretet képes.
Azon is összekülönböztem a pappal, amikor a másoknak való önzetlen segítségről volt szó, hogy azt mondtam, nekem jól esik, amikor segíthetek. Véleménye szerint én önző vagyok, mert akkor is magamra gondolok, hogy nekem jól essen a segítés. Hiába magyaráztam neki, hogy az öröm és szeretet érzése nem Isten ellen való, az emberi örömérzettől nagyobb ajándék nem lehet. A ferences rendi római pap azt jelentette ki kérdésemre, hogy a Talmud a világ legtisztább vallása. Ezen én nagyon meglepődtem, mert tudtam, hogy a Talmudosok eladták a lelküket a börtönnek, így menekültek meg valamennyien a Kelet költőivel együtt, akik mindezt ki is dolgozták könyvekben, magyar hintás kislány áldozással indult a JÁTÉK.
A szeretet, ami felold, ami meggyógyít, ami mások segítéséhez, megértéséhez szükséges. A szeretettől nagyobb erő a Földön nem létezik. Talán ezért kapnak annyi szívsebet a szeretettel rendelkező emberek, mert sokkal több a durva, szívet szavakkal és tettekkel sértő és bántó élőlény.
2013. október 11.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
|
|
Offline
