Belépés
suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!! Suzy Mama
1901.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
Az első bál
  2013-10-16 16:33:05, szerda
 
 



A tisztes szegénység nem jelent feltétlenül szomorúságot. A mi házunkat a nevetés, és jókedvű énekszó tette hangossá. Viták is voltak, persze, hiszen négy gyerek nevelése, együttélése nem megy hangoskodás nélkül, de általánosan a jókedv volt jellemző ránk. Édesapám gyönyörűen énekelt, s ha rázendített, mi gyermekek is bekapcsolódtunk, s zengett az udvar a vidám nótaszótól.

Báli szezon volt, s a kis tanyaközpontban is készültek az emberek a vidám mulatságra. Édesapám szeretett volna engem, mint első bálozó leányát elvinni, de ez a szegénységünk miatt meghiúsulni látszott, báli ruha nélkül, elegáns kiegészítők nélkül, pénz hijján. Kicsit szomorú voltam, de elfogadtam a helyzetet, s mint mindig, az olvasásban nyertem vígasztalást. Édesapám szorgalmasan tanította a bécsi keringőt, nap-nap után órákat gyakorolta velem, s én arra gondoltam, vajon hasznát veszem-e egyszer is a tánctudásomnak.

A szobánkban a kettes ágy uralta a teret, az akkori divatnak megfelelően. Felkelés után, a nyitott ablaknál az ágynemű kiszellőztetése után a beágyazás szertartása következett. A pehelytolltól duzzadó párnákat, dunyhákat szépen felstócoltuk az ágyra, simára egyengettük, és az ágyterítőt, a rávaló horgolt csipketerítőt elterítve gyakorlatilag az ágyazás folyamata befejeződött.

Nálunk a csipketerítő alatt gyönyörű, napsárga szaténterítő volt, édesanyám külföldön élő testvére ajándéka.

Eljött a bál napja, s a reggeli ágyazás után keresem az ágyterítőt, és nem találom. Majd belép édesanyám a szobába, karján egy álomszép szatén báli ruhával,

Színe a nyári nap sárgájával versenyt csillogott. A lélegzetem is elállt a gyönyörűségtől.

Egész éjjel szabott, varrt, hogy nekem báli ruhám legyen. Az ünneplő cipőmre is került rózsadísz, szatén bevonat, s a nyakamra apró sárga rózsasor, fekete bársonyra varrva.

Tudtam, hogy édesanyám nagyon szerette ezt a terítőt, emlékeztem rá, hogy amikor megérkezett a külföldi csomagban, órákig simogatta, gyönyörködött benne, s ahányszor a szobába ment, mindig- boldog mosollyal az arcán -megsimogatta.

Értem, a lányáért, mégis felszabdalta, ruhát varrt belőle, azért, hogy egy este boldog legyek, hogy életem végéig emlékezetes legyen az első bálom!

A nyitótáncot édesapám karjában repültem végig, rengeteg táncpartnerem volt, szép, és emlékezetes este volt, s mégis, a boldogság mellet valami nagyon fájdalmasat éreztem.

Sok- sok évvel később már a franciaágy divatja idején megajándékoztam édesanyám egy szép ágyterítővel. Napsárga színű, szatén anyagból varrattam.
 
 
0 komment , kategória:  Szeretett könyv  
Dajkám
  2013-10-16 16:29:34, szerda
 
 

Dajkám Makón élt. A háborúban a Don kanyarnál halt hősi halált nagyapám, s ő négy gyermekkel maradt özvegyen. Két nagybátyám az 1956-os forradalom kitörése alatt külföldre menekült, akkori divatos szóhasználattal disszidáltak.

A hatvanas években újra férjhez ment, így kaptunk egy tüneményes tatát, aki végtelenül okos volt, és nagy szeretettel törődött velünk, ha nyári szünetben nyaralni mentünk. Makótól 9 km-re volt a tanyája, s ez az elzárt, de nagyon emberközeli világ életre szóló emlékeket, mi több leckéket adott.

Édesanyám nevelési módszere élesen elütött attól, amit dajkámtól kaptam. Családi körben édesanyáé volt a háztartási munka, igazából nem volt türelme ahhoz, hogy tanítgasson akár a főzés, vagy a háztartás körüli munkák valamelyikére.

Dajkám más volt, s én nagyon élveztem, hogy segíthettem neki. Ha rosszul készítettem el valamit nem szidott, mindig azt mondta: legközelebb jobb lesz. De mindig megdicsért, s ettől igen nagy volt bennem az akarat.

Az akkori világban a tanyán nem volt sem áram, sem gáz, így megtanulhattam a csikósparhelten való főzés csínját-bínját, a kemencében való kenyérsütésen keresztül a faszéntüzelésű vasaló használatáig bezárólag.

Egyik nagyon szép emlékem a kenyérsütés. Este előkészültünk dajkámmal: a dagasztótekenőbe átszitált lisztet tettünk, a sarkába beáztatott kovászt. Hófehér ruhával letakartuk. Ez a vacsora után történt, még kicsit sertepertéltünk, s aztán eltettük magunkat másnapra. Alig aludtam valamit, olyan izgatott voltam, hisz nagyanyám megengedte, hogy a kenyérdagasztásban segítsek.

Alig hajnalodott, felkeltünk, s a kenyértészta összeállítása után következett a dagasztás. Kérdeztem nagyanyám, mikor kész a dagasztás, mire ő azt felelte: ha már gyöngyözik a hiju! (padlás)

Én gyerekfejjel egyre a padlást lestem, hogy gyöngyözik-e már, s nagy igyekezetemben nem vettem észre dajkám, és tatám cinkos összemosolygását. (Átvitt értelemben azt jelentette, hogy ha majd izzad nanókám homloka)

Csodálatos, és izgalmas munka volt számomra a kemence felfűtése, a kenyér bevetése, s a megsült kenyér utolérhetetlenül finom illata.

Külön életre szóló gyerek emlékem a mosás, ami az udvaron történt, fateknőben, szapulófával, s olyan lúgos vízben, amit tata előző este fahamu hozzáadásával készített. A szappan házi főzésű volt, a disznóvágáskor összeszedett zsiradékból, szóda hozzá adásával, főzéssel készült.

Dajkám tanított meg tésztát gyúrni, s főzni is tőle tanultam.

Sokszor felsejlik előttem, ahogy kendőt köt a fejére, s kötőjét tisztára cseréli, s hallom, ahogy megszólít: gyere, báránykám, fogjuk meg a munkát!

Huszonkét éve nincs közöttünk, és mégis velem van a tőle megtanultak által.

Amikor nagyon vágyom utána, elmegyek olyan helyre, ahol senki sem jár, és elénekelem a neki oly kedves dalát: Bokrétát kötöttem mezei virágból...

 
 
0 komment , kategória:  Szeretett könyv  
Mese a búzaszemről, és az Életről
  2013-10-16 13:19:06, szerda
 
  Mese a búzaszemről, és az Életről Volt egyszer egy gazdag ember. Egész életében megvolt mindene. Három fiát szépen felnevelte. Hanem azért a kincsesláda kulcsával mégsem lehetett a betegséget kizárni a házból. Az bizony őt is utolérte. Nagy bajában, öregségében csak a legkisebb fia ápolta. A másik kettő ezalatt élte világát: szép feleséget, jó cimborákat szereztek. Mégis, mielőtt meghalt volna a gazdag ember, úgy rendelkezett, hogy sok-sok aranyát a legidősebb fia kapja.

Szép, tornyos házát, száz hordó borát a középsőnek ajándékozta, a legkisebbnek pedig nem hagyott egyebet egyetlen búzaszemnél. Alighogy eltemették, a két nagyobbik fiú hamarosan megvigasztalódott a kincseken. Kinevették az öccsüket: - No, te ugyan elmehetsz az örökségeddel! Hiába kedveskedtél, hízelegtél az apánknak, mégis minket szeretett jobban! Azzal el is kergették a háztól. Futott szegény fiú, amíg csak látott, és estére egy rozoga csőszkunyhóban húzta meg magát. Fájó szívvel gondolt az apjára. Sehogyan sem tudta megérteni, miért bánt vele ilyen mostohán. Mihez kezdjen ezzel a búzaszemmel?...

Keserűségében el is hajította, s elhatározta, hogy másnap világgá megy. Hát, amint reggel felébred, észreveszi ám, hogy a búzaszem kikelt az éjjel, és szemlátomást nő a szára. Úgy nőtt, ahogy nézte. Mire a nap delelőre ért, gyönyörű, dús kalász ringott a szélben. - Ennek fele se tréfa! - gondolta a fiú,és leakasztotta válláról a vándortarisznyát. A kalászból a tenyerébe pergette a magokat, és mind egy szemig újra elvetette. - Másnap virradóra azok is kikeltek, szárba szöktek, délre gazdag kalászokat hoztak.

A fiú akkorát füttyentett örömében, hogy a rigó is elcsodálkozott a fán. Most már annyi búzája volt, hogy vetett is, maradt is. A maradékot két kő között megőrölte, és kicsi cipót sütött belőle. Éppen bele akart harapni, amikor arra jött egy vándor, de olyan fáradtan, hogy már alig vánszorgott. - Ennek nagyobb szüksége van a kenyérre, mint nekem - gondolta a fiú, és jó szívvel odaadta a cipót az öregnek. Igaz, ő maga éhes maradt, de a csodálatos búzaszemek másnap még több termést hoztak, és kétszer akkora cipót süthetett magának. Ez így ment napról napra. Egyre több dolga lett a fiúnak, de szomorúsága elmúlt, arca jókedvtől piroslott. Minek is szaporítsam a szót? -

Hamarosan jómódú ember lett belőle. Mindig annyit vetett és annyit aratott, hogy minden rászorulónak adhatott a kenyeréből. Meg is szerették hetedhét országban. - Esztendők múltak el, míg egyszer, egy zimankós estén toprongyos ember kopogtatott be az ajtaján. - Könyörülj meg rajtam egy falat kenyérrel, mert éhen halok! - kérlelte panaszosan. A fiú mindjárt az asztalához ültette. Alig ettek, egy másik didergő vándor is bezörgetett éjjeli szállásért. Azt is megvendégelte és megkérdezte tőlük: - Ugyan milyen nagy szerencsétlenség ért benneteket, hogy így kell a világban vándorolnotok?

Felsóhajtott az első: - Volt nekem sok aranyam, de mind elköltöttem. Szép feleségemnek cicomára kellett. Elfogyott az arany - elhagyott mindenki! A másik lehorgasztotta a fejét, és nagy búsan mondta: - Volt szép házam, száz hordó tüzes borom. A sok bort megittuk, a tornyos ház oldalát kirúgtuk a cimborákkal a nagy mulatozásban. - Én pedig csak a búzaszemmel kezdtem - mondta csendesen a házigazda. Elkerekedett erre a szeme a két idegennek. Felugráltak az asztaltól: - Hiszen akkor te vagy a mi öcsénk!

Hát nem mentél világgá bánatodban? - Nem bizony - mondta boldogan a legkisebb fiú. - És most már mindent értek. Te, édes bátyám, csak holt aranyakat kaptál; te másik bátyám, elmálló köveket és az elfolyó borban hamis melegséget. De nekem egyetlen búzaszemben örökül hagyta apám a megújuló életet, a munka örömét, a másokon való segítés boldogságát. Most már tudom, hogy az apám nagyon szeretett engem.
 
 
0 komment , kategória:  Család  
Borcsokoládé
  2013-10-16 12:11:17, szerda
 
  Hozzávalók 2 pohárhoz:


2 dl jó minőségű vörösbor
10 dkg étcsokoládé
őrölt szegfűszeg
őrölt fahéj




A csokit vízgőz felett olvasszuk meg. Fokozatosan öntsük hozzá a bort, és melegítsük fel. Kevergessük addig, amíg a csoki a borban teljesen fel nem oldódik és homogén masszát nem kapunk. Igény szerint lehet ízesíteni egy kis őrölt fahéjjal, szegfűszeggel.

Óvatosan kanalazzuk borospohárba vagy csészébe. Érdemes kanalat használni a fogyasztáshoz, mert ebből az arányból elég sűrű borcsokoládét kapunk. Isteni finom. Igazi téli ital, feldobja a fagyos hangulatot.
 
 
0 komment , kategória:  Alkohol és likör stb...  
Ma van a kenyér világnapja...
  2013-10-16 12:08:21, szerda
 
  Kenyér

Hozzávalók 2,5 dl csészével mérve!

3 csésze BL 80-as liszt
1,5 csésze víz
fél teáskanál szárított élesztő
1,5 teáskanál só

A lisztet egy nagyobb tálba szitáljuk és hozzákeverjük a sót és az élesztőt. Utána beleöntjük a vizet és egy keverőlapáttal lazán összekeverjük. Nem dagasztani csak keverni!
Letakarjuk egy konyharuhával és egy éjszakán keresztül kelesztjük, tehát 12 órán át békén hagyod!!!

Másnap reggel:

Lisztezett felületre borítjuk a tésztát,átgyúrjuk,kicsit megformázzuk,majd fél órát pihentetjük.

Egy jénai tál beteszünk a hideg sütőbe. A sütőt 250 fokra előmelegítjük a jénaival együtt.
Fél óra elteltével a tésztát beletesszük a tálba,kicsit megvizezzük, majd lefedjük és 35 percig így sütjük.
Az idő eltelte után levesszük a tetejét és tovább sütjük kb. 20 percig.
Amikor ropogósra sült rácsra helyezzük,hagyjuk hűlni.

A tésztája igen sűrű,de nagyon finom!!! És ugyebár saját készítésű kenyérről van szó,ami mindennél többet ér! :))

Nem sok munka van vele,az sem utolsó szempont.
Este készítettem el a tésztát és reggel már sült a fincsi házi kenyér! :))
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Bakos Ferenc mátészalkai parasztorvos verse.
  2013-10-16 11:41:13, szerda
 
  Bakos Ferenc mátészalkai parasztorvos verse.

Világéletemben segítni volt vágyam,
Beteget nem látni sem ülve, sem ágyban,
Nem jó a szegénység s mégis annyi kába,
Kevés garasát is vivé patikába.
Bojtorján, útifű, cirok, csalán, forgó.
Olyikra ha nem is, más betegségre jó.
Mennyi nyavalyája akad az embernek,
Gyógyszert az orvosok arra ritkán lelnek.
Elviszik párnádat, földed, marhád, házad,
S ha szemére veted, bizony még ő lázad.
Azt mondja: nem isten, mit sem tud már tenni,
Ezt persze csak akkor, ha nincsen már mit venni.
Bármily koldus legyél, kiszívja a véred,
Nyögsz még egy darabig, hullaház a véged.
Bocskoros gulyások, juhászok, vén nénik,
Ezer baj gyógyszerét tarisznyával mérik.

1. Epéd hogyha beteg, egyél bőven retket,
Sót ám ne tégy rája, attól kínok lesznek.
Szálkán kórház is van, kérj ott epekövet,
Reszelj retket és azt e reszelékbe lökjed.
Meglátod, azt reggel, sohasem találod,
Föloldó hatását szájtátva csodálod.

2. Ugyan e baj ellen ott van a bojtorján,
Theaként iszogasd, pisiled momentán.

3. Vészes vérszegénység, idegbaj forrása,
Tízezer közül sincs kettő gyógyulása.
Rendelnek sok arzént, ferrumot és másat,
Csak csalángyökér az, amit ki nem ásnak.
Theaként használják, piros borban főzve,
Négy ujjod közt mit fogsz egy literre töve.
Ha ágyban feküdtél, bizton felkelsz tőle,
Öt-hat hétig használd, megmondom előre.

4. Ó, hányan szenvednek savtúltengésben,
Küszködnek, vinnyognak, mint kutya a présben.
Gumicsövet nyelnek, kapnak pezsgőt bőven,
A krumpli gyógyítja, sülve a sütőben.
Használd szivacs gyanánt, beled tiszta tőle,
"Krumplipüre" nem jó, vízben van az főzve.
Amit magyarázok, jól eszedbe vegyed,
Mert a savtól sebes a gyomrod és a beled.
Gyomrodat felmarja, fekély lesz a neve,
Nem emészthet attól senkinek a bele.
Beleknek bolyhait vakolattal vonja,
Ehetsz bár táplálót, ki lesz veled tolva.
Annyira elgyengülsz, lesüllyed a gyomrod,
Napról napra gyengülsz, koporsó a gondod.

5. Ha sebek martak fel, fekélyes lett gyomrod,
Sültkrumplin olajjal lehet csak gyógyulnod.
Hentes kézre kerülsz, ha elhanyagolod,
Öt-hat sült krumpliból, ha a bélt kinyomod.
Ennyit fogyasztván, a többit olajozd.
Sebed a sült krumpli mentesíti savtól,
Szigetelő fedőt kap az az olajtól.
Bajod így ápolva, meggyógyul majd sebed,
Ez sivár életben még örömed lehet.

6. Biz az élet sokszor úgy jár, mint a kártya,
Megesik, hogy meghűl olykor a mellhártya.
Kaphatod szárazon, esetleg vizesen,
Szaladsz az orvoshoz, csapolni vitessen.
Cirokseprő magját kifőzni teának,
Egészséget szerez hamar az magának.
Tetős evőkanál kerül egy literre,
Kaphatsz cirokmagot pénzért vagy hitelre.
Ne öntsd ki az ágyát, csináld nyakra-főre,
Egy főzéssel a mag nincsen még kifőzve.
Vért is kapsz biz ettől, meg is hízol tőle,
Öt-hat hét alatt már piros arcod bőre.
Idd reggel mint teát, egész nap mint vizet,
Ha ezt mind betartod, élted soká viszed.

7. Betyár ez az élet, sokszor idegre megy,
Ó, mennyi embernek épp a gyomrára megy.
Egyszerű tünete : rebeg gyomra szája,
Hinnéd, hogy egy lepke húzódott alája.
Mindenre dühödt vagy, szemed mint a vadnak,
Szikráznak, ha nézel, gubóid dagadnak.
Félni lehet tőled, bármi szelíd voltál,
Azt is marod mostmár, kinek udvaroltál.
Pokol ez az élet, családodé sem más,
Testvér, az élet cseppet sem pompás.
Szaladsz tudósokhoz, vizsgálgatnak egyre,
Próbareggeliznek, kérdnek tőről hegyre.
Egy sem leli bajod, dúlnak a tünetek,
Fizethetsz százasból akár egy türetet.
Bajod egyre mélyül, Kalló felé sietsz,
Már előbb megírtam, gyomoridegbaj ez.
Főzess csak puliszkát, szárazon, tengeriből,
Vondd ki gyakran magad szokott környezetedből.
Környezetváltozás csillapítja dühöd,
A puliszka gyógyít, ha este-reggel gyűröd.
Sok az arzén benne, szaporítja véred,
Hízni fogsz hetenként, jó ha magad méred.

8. Életed ha megnyúlt tisztes öreg korban,
Bár fiatalon is bekerülsz a sorba.
Gyakran szédül fejed, bizonytalan lépted,
Panaszolja ajkad : "oly gyakran szédülök,
Ingadozó léptem, jó, ha székre ülök."
Sűrű lett a véred, gyönge a folyása,
Egyensúly idegnek nincsen locsolása.
Kenetlen szekérnek nyikorog kerekje,
Száraz az agyad is, így jutsz szédületre,
Öreg ereidben vérkavicsok lesznek,
Itt az orvossága, attól széjjel esnek.
Egyél körtét, aszaltat vagy nyerset,
Biztos egyensúlyod hamar visszanyerted,
Hegyek szelíd alján termett elég "dicske"
Aszalva megkapod, forrázd kicsi vízben.
Vagy vagdald apróra, ha nem lenne fogad,
Ne búsulj öregem, csak szómat megfogadd.
Nem számít, hogy ősz vagy, csak fekszel az ágyon
Vidám ifjon mégy még ezen a nyáron.
Szerencsés lennél ám, ha téli körtéd lenne,
Mert így betegséged a pokolba menne.
Bár mindent ő szedne nem néznek az égre,
Receptet ír a doktor, tégelyből vagy hármat,
Találgatva szépen, hátha ez használhat.
Ha ez nem használna, van még recept bőven,
Ha meghalt, van paraszt, szed az a jövőben.

9. Nincs szív a mellkasban, más van a böndőben,
Levél végeztével ötlött az eszembe,
Hány szegény embernek fájdalmas élete,
Sosem volt zarándok, nem vágyott Rómába,
Eltorzul a képe, szenved reumában.
Küldik az orvosok Pöstyén, Szoboszlóra,
Bár tarisznyájában nincsen aranyóra.
Aki okos fickó, agyalágya benő,
Tudja, hogy gyógyszer bármifajta fenyő...
Kínok ellen adok jó tanácsot,
Faragj a fenyőből sok apró forgácsot.
Most járt erre Jézus fenyőfa ünnepén,
Találsz fenyőt bőven udvarok szemetjén.
Főzd azt levelestől, szikánccsal keverve,
Fürödj a levében, bajod le van verve.
Főzetét ki ne öntsd, adj hozzá forgácsot,
Új főzetet bővítsd, eljárod a Dájcsot.
Ám tíz percen túl már vízzel mosd arcod,
Oly erős, e főzet szüli ájulásod.
Ha fán mankón jártál, eldobod azt tőle,
Ne félj, nincs reumád, szabadultál tőle,

10. Új szer jut eszembe, gyulladás a neve.
Nyelés kínos tőle, mandulád van tele,
Fulladás környékez, hangod csak suttogás,
Forró bugát forrázz, csitul a gyulladás.
Nyomd ki azt egy fedőn, szabj szennyes kendőre,
Forrón váltogatva torkodra jön tőle.
Ha kezdetén teszed, egy nap szabadultál,
Ha dagadtan teszed, ne félj, meg nem fojt ám.
Egy kettő kifakad, áldod istenedet,
Hogy hyperol helyett bugát juttat neked.
Kitűnő hatású idült állapotban,
Forró céklalével mint állód gurgulgatva.

11. Szörnyű betegség még s örök az Isiász.
Ellene, testvér, tudod mit csinálsz ?
Savanyú káposztát melegíts magadra,
Huszonnégy órán át feküdj jól dunsztolva.
Elhagyod az ágyat, nem szenvedsz a sírig,
Áldod Istent, s kapod ami éppen illik.
 
 
0 komment , kategória:  Család  
Galambos György - Barátság -
  2013-10-16 11:39:53, szerda
 
  Galambos György - Barátság -

Ősz szakállú Öregapám mondj egy új mesét,
Mondjad el a végtelen ég miért olyan kék,
S ha leszáll a Nap este,vajon hová megy?
Hova tűnnek,hova mennek a sötét fellegek?

Kinn a réten pipacsvirág vörösen hívogat,
Miért nyílik a margaréta a bokrok alatt?
Tücsök zene az éj sötétben miről muzsikál?
Sötét varjú a jegenyefán miért kiabál?

Hogyha én is nagy leszek majd,vár reám egy lány??
Hozzám bújik?...Becézget majd?...miért?...ez talány!
Nem értek én sok-sok mindent drága jó Papám!
Felelj nekem!...Mondj el mindent!....kéri unokád.

Kis bogaram! Drága kincsem! Nem tudod mit kérsz!
Egy a biztos,hogy Te nekem nagyon sokat érsz!
Sok-sok kérdés,válasz nincsen...én azt tudhatom.
Hogy a világ,melyben élünk változik nagyon!

Felnőtt lesz a kicsi srácból.....tűnik az ifjúság.
Választ kapsz majd szavaidra,mért ilyen a világ,
De tanuld meg,s ez vezessen életeden át:
Legfontosabb az életben a tiszta barátság!

Hogyha lelked fel-fel sikolt,mert valami fáj,
S úgy érzed,hogy ellened van az egész világ,
Gyógyírt csakis Tőle kaphatsz,mert Ő a legfőbb társ,
Bánatodat,vigalmadat nem értheti meg más.

Vigyázz Rá,s ne veszítsd el,mert mi Emberek
Azt mondjuk Barátok nélkül élni nem lehet.
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2013.09 2013. Október 2013.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 178 db bejegyzés
e év: 1531 db bejegyzés
Összes: 8743 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 771
  • e Hét: 4281
  • e Hónap: 6176
  • e Év: 56967
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.